Reflections

LADYBUG WEEK - DAY 3. Love Letters / Secret Admirers

"Your hair is black as night, your pretty bluebell eyes... 

De nem írom le újból, elég volt elsőre felsülnöm vele. Tavaly nem jött össze, de idén érzem, hogy valami más lesz! Hogy végül adsz nekem egy esélyt, hogy bebizonyíthassam milyen mérhetetlenül oda vagyok érted. Kérlek! Nem... könyörgöm! Könyörgöm neked, ne dobd ki ezt a levelet! Tudom, hogy nap, mint nap találkozunk, de személyesen valahogy sose azt mondom, amit hallanod kellene. Mindig elbaltázom, és nem tudom a tudtodra hozni, hogy nem a híres szépfiú vagyok, hanem egy átlagos srác. Átlagos, és felettébb gyakorlatlan, ha a lányokról van szó. De talán most... Talán így, levél formájában, mikor nem kell folyamatosan rohanni. Mikor a papír felett várakozó tollnak van ideje, hogy közölhesse azt, amit érzek...Tehát könyörgöm neked, ha már eddig elolvastad a levelem, vedd fontolóra, hogy ennek a tapasztalatlan srácnak adsz egy szikrányi reményt. Reményt, hogy nem volt hiábavaló a hónapok óta szüntelen sóvárgása irántad. Ha úgy döntesz, megkönyörülsz rajtam és válaszolsz a levelemre, akkor a hozzám való eljuttatására is megvan a tökéletes közeg. Tudtad, hogy a "városunk hősei" szobor zöld márvány talapzatának hátulján van egy kis rés a perem alatt? Pontosan egy levél mérete. Legközelebb azt is elárulom, miért is van ott. Már, ha adsz nekem egy lehetőséget, hogy megismerd ezt az oldalamat is... Várni fogok arra a levélre. Ha kell, örökké. De azért jobban örülnék mondjuk a holnap estének."

Állt az első üzenetben, amit a tini fiú remegő kézzel írt meg, hogy aztán cseppet sem nyugodtan bízzon a mindig éhenkórász kwamijára.

-Akkor ahogy megbeszéltük. Világos?

-Nyugi kölyök, tudom a dolgom. Elmegyek a házukhoz, feltűnésmentesen az asztalán hagyom, majd ott sem vagyok. 

-Így, ahogy mondod. Ha pedig rendesen viselkedsz, tripla adag camembertet kapsz. - vesztegette meg az ősi lényt a szőke srác, majd azért hozzátette - Ha lehetne, én vinném el neki, de csak Te tudod ki rejtőzik igazából a maszk alatt, így benned van minden reményem. Ne okozz csalódást, kérlek! - esdekelt már a végén, hisz Plagg volt az egyetlen esélye, hogy üzenetet tudjon küldeni az ő Bogárkájának.

Úgy gondolta, a lánynak biztosan tudnia kell majd, hogy kitől jöhetett az üzenet. Ugyan nem írta alá, de világosan megfogalmazta benne a tavaly Valentin napi sikertelenségét, valamint amellett, hogy közölte vele, miszerint személyesen minden rohanó találkozásukkor elcseszi a dolgokat nála, még az üzenetet is eredeti módon zárta le. Igazi viaszt használt, amibe a gyűrűje tetejét nyomta bele. Ilyen gyűrűje pedig csakis Chat Noirnak lehetett.

Amíg hősünk egyre idegesebben, fel-alá járkálva várakozott a macska kwami jóindulatára bízva becses irományát, addig a szerelmeslevél címzettje csupán felvitte szobájába a vacsorára készített szendvicsét, de elfogyasztásával már nem bajlódott. Ugyanis miközben szokott módon osztálytársáról ábrándozva belépett rózsaszín birodalmába, szemben találta magát az őt kitartóan váró algebra könyvvel. Ideje volt megvívnia az egész nap halogatott csatát, le kellett végre ülnie tanulni, ha jól akart teljesíteni a tavaszi szünet vége után esedékes témazáróján. Amíg pedig a tanulmánnyal viaskodott, észre sem vette, hogy az eddig polcán unottan, láblógatva ücsörgő piros kis kwamijának szeme a megszokottól is sokkal nagyobbra vált, majd ezt követően leröppenve ülőhelyéről, tarkón csapva a hívatlan betolakodót, néma veszekedést folytasson azzal az ő háta mögött. Egy óra is eltelt már a jelenet óta, mikor is a legártatlanabb kifejezést magára öltött lény jelezte hordozója felé, hogy későre jár. Ekkor történt meg, hogy a copfos hajú lány, lábával meglökve magát, a monitorja felé guruljon görgős székével. Mikor viszont egyik keze a szendvics felé, másik a bekapcsoló gomb irányába indult el, valami különösre lett figyelmes. Egy kis, piros boríték hevert fekete viaszpecséttel lezárva pontosan a tányérja mellett.