Reflections

Nyári baleset

A fenti szót mely a címet adta nekünk, Lili739 -nek köszönhetjük. Lili drága, Én pedig ezen felül köszönöm, hogy régi, kitartó olvasónk vagy! Remélem, tetszik majd neked a sztori attól függetlenül is, hogy nem fagyizás lett belőle. ;) 

Egy kis előszó a miértről: egyik évad kapcsán nagy port kavart a fandomban, mi lesz azon hordozókkal, akik az utolsó részekben lelepleződtek Halálfej előtt. Megkaphatják-e ismét a talizmánokat, vagy az újdonsült őrző már nem meri többet rájuk osztani a feladatot?
Most Marinette legjobb barátnőjét és annak kwamiját vettem alapul. Nem hiába, hisz óriási segítség és ihletadó volt számomra egy decemberi posztsorozat, mely DmonG átfogó, körültekintő munkáját dicséri. Már akkor arra gondoltam, ezt ficbe is lehetne venni, hogy minél több fan megismerkedhessen picit a háttérrel, melyet valószínűleg a készítők is jócskán tanulmányoztak. Nos... jó olvasást! ;) 

^^

Dupla copfos bogárkánk álmatagon vánszorgott be, majd tette le hátsó felét a tanterem második sorában elhelyezkedő padba. A tanév már a végéhez közeledett, a kezdődő nyár hamar kikezdte a diákok koncentrációját, hisz Párizs betonrengetegje és feketére aszfaltozott útjai úgy melegedtek át, mintha soha nem is láttak volna még telet.
Főhősnőnk kivételesen csengőszóra meg is érkezett, ám gyorsasága most jobban hasonlított a reumatikus megbetegedésekben szenvedő csigákéra, mint a híresen gyorsan ugrándozó Katicabogáréra. Ásítozva vette elő tanszereit, a szokott kis iskolai tabletjét, de még az Adrien feje búbján elhelyezkedő szalmakazlat is hosszú pislogásokkal tarkítva szemlélte. Fel sem fogta igazán, mi történik körülötte, a duplázott akumahajkurászós éjjel után csak annyit tudott észben tartani, hogy el kell jutnia az iskolába. Az, hogy ott milyen feladatok is várnak rá, csupán az élet sodrásán és valószínűleg vörös fürtökkel rendelkező barátnőjén múlott csak. Márpedig Alya Césaire mindig elemében volt. A bronzbőrű, telt idomokkal megáldott teremtés majd ki csattant az életerőtől, bár Marinette el sem tudta képzelni, mi lehet ennek az oka. Nem mintha izgatta volna. Megszokta már, hogy amíg ő a város megmentésének nevezett másodállásának fáradalmait piheni ki, addig barátnője meg nem állva sorolja pont az ő hőstetteit. 

Ki tudja, mennyi idő telhetett már el az órából, amikor közelből jövő, csattanó hang rántotta ki réveteg semmittevéséből fiatal harcosunkat. Felocsúdva, riadtan nézett körbe, tekintetével automatikusan a veszélyforrásokat kereste, hisz agya rögtön akumamentesítő üzemmódba kapcsolt. Hevesebb szívverését halk sóhajjal próbálta lecsillapítani, miután felfogta, hogy kivételesen nem támadástól kell tartania, csupán attól, hogy a mellette lévő szemüveges tornádó épp pusztítani készül. A hang ugyanis Alya tenyere volt, ahogy az asztallapon csattanva ért célt. Még mindig jobb volt így levezetnie a feszültségét, ám főhősnőnk a miértet keresve, értetlenül kémlelt körbe. Igyekezett rájönni a hirtelen hangulatkitörés okára, hisz ugyan úgy csak az oktatás folyt éppen. Chloét szólították fel, ám a platinalány szokásához híven akart kibújni a tanerő neki címzett kérdései alól. Ezalatt pedig a Marinette mellett - ülésnek jóindulattal sem említhető folyamatot végző,- padjából magasra emelt karral kalimpáló minden lehetséges eszközt bevetett, hogy egyrészt Chloét szemmel verje, másrészt felhívja magára az oktató figyelmét. Marinette-ben csak akkor  tudatosult, hogy épp milyen tantárgy is az, melynek anyagát igyekeznek fejükbe tölteni, amikor a katedra jelenlegi birtoklója feladta a harcot és engedett a vörös akaratának.

- Igen, Alya?

- Én tudom! Tudok róluk mindent, tanárnő! A rókák.... - kezdett bele Alya.

Hát igen... Marinette-nek leesett végre, hogy biológia órán vannak, és körülbelül két hete az emlősökről esik szó, melyek kapcsán Alya egyre nagyobb érdeklődést mutatott az említett tantárgy felé. Persze mindennek okát meg is osztotta a titokban bogárlánnyal, hisz alig bírta magában tartani azon - Katica által publikálásra nem engedélyezett - posztsorozatát, melyben a szuperhősök állatalakjait, és azokkal való hasonlatosságaikat taglalja. Most pedig valószínűleg épp a kis vörösökhöz érkezhettek, amik egyébként is a szemüveges kedvencei voltak.