Reflections

Fagyöngy - Amnéziás Adrien

Mily' meglepő a cím.. XD Nos, tudjátok, ezt kaptuk az adventi szavak/címek kérése kapcsán Tőletek, így ismét bevállaltunk néhány sztorit, hogy kellemesebben teljen nektek az ünnepre hangolódás ideje. Tavaly extrém energiával rendelkeztünk, valahogy időnkből is több akadt (vagy csak úgy alakítottuk, hogy alvás helyett sztorizgassunk), mára viszont ennyi jutott belőlünk. Azért nézzük a pozitív oldalát, ebben az évben sem maradtok "csodálatos" téli kalandok nélkül.

^^

Az ünnepek idén egyáltalán nem várt eseményként szerepeltek kedvenc pöttyösünk naptárjában. Ahogy Párizs levegőjében megjelentek a lehelet okozta párafoltok, úgy lett egyre többször nedves az ő szeme is. Lelke a hőmérséklettel azonos ütemben hűlt, hisz a bűntudat minden nappal egyre jobban maga alá gyűrte, ahogy az ő egyetlen szerelme továbbra sem mutatott pozitív változást az állapotában.

- Gyerünk már, Marinette, csak egy kicsit próbáld meg élvezni - noszogatta egyre kétségbeesettebben a felpattintott táskából kikandikáló hű kis társa, ahogy a lépcsőház felé vették az irányt.

Ugyan eddig mindig élvezettel vetette bele magát az árusok tömött soraiba, hogy forrócsokit, vagy mint ahogy tavaly Alya rávette, forralt bort szürcsölgetve nézegesse a túlárazott csecsebecséket a fényárban úszó sétány kis bódéi között, most mégsem érzett semmiféle örömszikrát, ahogy az adventi vásárra gondolt.

- Hagyd már lógva, Cukorborsó! Inkább gyere vissza és helyezkedj el kényelmesen. Nem akarok miattad megfagyni odakint, mindjárt sötétedik - zsörtölődött a kis fekete kwami a női tatyó mélyéről. Ellenben a tengerkék gülüszemmel megáldott lényt ez pont úgy hagyta hidegen, mint mesterüket az, mit vegyen a családnak az idei karácsonyra. Piciny szíve ugyanis egyre jobban összefacsarodott az üres tekintettel lépdelő lány láttára. Mindig pozitív gazdája az utóbbi időben egyre inkább hasonlított egy élőhalottra, mint sem egy vidám, középiskolás lányra.

Mielőtt még kilépett volna az épület gondos melegéből, főhősnőnk csupán a megszokásnak köszönhetően emelte hallójárataira fehér szőrös fülvédőjét, majd húzta vékony ujjaira karmazsinpiros kesztyűjét. Tikki ugyan rávette, hogy ma késő délután is dugja ki az orrát szobájából és nézzen "le" a városba, magában rég bezárkózott már mindenféle illat-, íz-, és fényélmény elől. Sétáját a Szajna mellett haladva kezdte, ahol a partmenti, szépen növésnek indult facsemeték csupasz ágai most égősorokkal teleaggatva igyekeztek minél romantikusabb karácsonyi hangulatot varázsolni a szerelem városába. Nem volt kedve az egymás szoros kötésében helyet foglaló fabódékhoz menni, ahol még a levegő is kissé melegebb volt a különböző forró gasztronómiai ínyencségekkel kecsegtető árusok miatt. Inkább a lehullott levelű fák lombkoronáját hűvösen lengedeztető szél társaságában maradt, hogy lassuló léptekkel, oldalról nézze az egymásba karoló télikabátok forgatagát, ahogy egyre tömöttebb rengetegben keringőznek a felettük csillagokként kifeszített izzók alatt.

Ezen tettével viszont nem csak azt érte el, hogy szerelmére gondolva még jobban meghasadjon a szíve, de mintha csak megidézte volna őt gondolataival, villámcsapásként szúrt ki egy élénkzöld sapkát, valamint az alóla kikandikáló, angyalian szőke tincseket. Szíve azonnal gyorsabb ütemre kapcsolt, gyomra görcsösen szorult össze, végtagjai zsibbadva ellenkeztek bárminemű mozdulat megtétele ellen, ahogy megkövülten nézte az imádott srác tétova, régi magabiztosságát minden téren nélkülöző mozdulatait, tanácstalanul kutató szemét, ahogy egyik káprázatos látványosságról a másikra villant tekintete.

- Édes kis Cicám - lehelte a suttogásnál is halkabban a gondoskodva becéző szavakat a lány, azonban a tömeg szélénél toporgó fiú mintha csak meghallotta volna őt, azonnal felé fordította fejét. Arca hirtelen váltott át elveszettből igazi örömittas ábrázattá, addig lefelé biggyedő ajka most széles mosolyra húzódott, hogy azzal egyidőben kezdjen boldog csillogásba éterien zöld írisze is. Lába automatikusan indult meg a ledermedt feketeség irányába, hogy lendületes léptekkel szelje át a sok-sok méternyi távolságot, ami kettejük közt volt.