Akkor mégsem 𝘶𝘵𝘢́𝘭𝘫𝘶𝘬 egymást? (Azahriah-Paul Street ff.)

-1-

- NEM HISZEM EL! - üvöltök fel, ahogy olvasom az új osztályom névsorát. Email-ban véletlenül elküldték a diákoknak, akiket felvettek. Nekünk persze nem okozott problémát, de a nevek felismerése már jobban.

- Mi az már? Ugyanolyan nevű ember is van, mint te? - húzott széles mosolyt a mellettem álló barátnőm, a telefonját búgva.

- Hülye! Nem, hanem nézd! - mutatok az ujjammal a névre, mire odakapja a fejét.

- Na jó.. - kezdett szakadni a nevetéstől - Baukó Attila! Jézusom Ati? Itt? - sóhajtott - Nyugi, többszáz embert hívnak így! Nem biztos, hogy ő az! - próbált nyugtatni Kinga.

- Remélem is..Én nem fogok vele egy osztályba kerülni, újra! - mondom mérgesen és kiszakadok a laptopom fényéből.

Nem mintha nem lenne egyértelmű, de Baukó Attila, vagyis Ati, ahogy mindenki emlegette, 8 évig osztályársam volt. Szóval egész általánosba, ha nem lenne világos. Ki nem állhattuk egymást! Fogalmam sincs miért, de piszkált mindig, ezáltal én is őt. Nem az az iskolai bántalmazás, ami nagyon komoly, inkább az ilyen átlagos, osztály szinti piszkálodás. Ő mindig a "nagy fiúk"-kal lógott, mintha ő is érne valamit, de miattuk mindenki így gondolta. Persze, minden másik lány, kivéve szerencsére barátnőm, Kinga, rajong és rajongott érte. A göndör haját imádják sokan, meg a hangját, meg úgy mindenét. Sokat zenélt hetediktől, de igen, engem hidegen hagyott. Sosem értettem miért bántott, piszkált, nem is emlékszem már vissza szívesen ezekre az időszakokra. De a lényeg, hogy utálom! Nagyon ellenszenves, unszimpatikus személyiség. Ha ő az, aki a névlistán szerepel, én felakasztom magamat! FEL!!

És Baukó Attilának ki is az "ellensége"?
Balázs Melissza, a 16 éves nagyló, aki imádja az állatokat, művészetet, természetet és hasonló olyan dolgot, amit Ati nem. Az az én.
Barna, viszonylag hosszú hajam van, olyan világos már, hogy szinte szőke lehetne. Nevezzük szőkésbarnának. Kék íriszeim nem nagyon illenek hozzám, de büszke vagyok, hogy sokan irigykednek rá. A stílusom megáll a feketés-szürke cuccoknál, de egyáltalán nem vagyok depressziós, emos, se semmi. Vannak színes cuccaim is.
Mondják páran, hogy amibe beleszületsz, valamennyire az is kijön rajtad, és olyan ember leszel, amiben éltél. Hát az én családomat nézve, kicsikét szívás ez a helyzet. Édesapukámat nem ismerem, nagyon kicsi koromban, 4-5 éves lehettem, mikor szó se beszéd nélkül lelépett. Sosem láttam többet és anya sem beszélt róla. Ezáltal ugye anyával élek, akivel a kapcsolatunk fényes, de keveset van itthon, túl keveset is. Sokat kell dolgoznia, de ha van bármi, egyből szólhatok neki. Egy kisebb-nagyobb kertes házban élünk. Van egy kiskutyám is, Manó. Valahogy ennyi röviden.

- Hallod Eli - szólított a becenevemen szőke barátnőm - Lehet Ati azért piszkált mindig, mert szeret - mondta, amit már tőle is ezerszer hallottam.

- Jaj ne, ne kezd Kinga! Sosem szeretett ahogy én se őt! Ez így is marad. Szerintem csak unatkozott és keresett valakit, akit lealacsonyíthatott. - válaszoltam higgadtan.

- Jó na.. - karolta át a vállam. - Ma alszol nálam?

- Persze egyértelmű! Együtt készülhetünk a holnapi napra! - mosolygok - de inkább maradj nálam te. Anyum úgysincs itthon, szóval nem bánná.

- Nekem jó - mondta. Ezután felkeltünk a szobám melegéből és elindultunk a megbeszélt fagyizásunkra, hogy utoljára kiéljük a nyár melegét és hangulatát. Nyár többi részében sajnos nem tudtunk túl sokat együtt lenni, mert diákmunkát vállaltam. Kellett egy kis zsebpénz, de suli mellett viszont nem akartam így tegnap adtam be a felmondásomat.

Szeptember 2.

Az évnyitót nehezen, de túléltem. Annyira vontatott az egész, bár mivel ez új iskola kicsit talán érdekesebb volt. Felmerülhetett a kérdés, amit fel se kell tennem, igen. Az az Attila volt a névsoron, akit ismertem. Már csak a jelenlététől felhúztam magamat, hogy lehetek ennyire szerencsétlen, hogy egy iskolába jelentkezünk? Viszont szerencsére, nem beszéltünk, és miután bementünk a terembe, nem szólt hozzám, és nem történt semmi köztünk. Fel se ismert talán, nem mintha sokat változtam volna egy nyár alatt. Mától már rendes tanítási napok következnek, szóval valószínűleg elkerülhetetlen lesz, hogy ne beszéljünk, de mivel már 8 éven át megéltem ezt, talán ezeket is kifogom bírni..

Egy fehér rövid ujjú pólót választottam, mellé egy rövid szürke farmer nadrág. Még a nyári meleg itt maradt ezen az őszi napon, ezért döntöttem ez a szett mellett.

Kingával sétáltunk be az iskola kapun, és egyből kiszúrtam a göndör hajkorona tulajdonosát.

- Hé, micsoda véletlen! Sírokabáttal egy iskolába kerültem! - szúrt ki. Jött egyből tőle persze az első beszólás. Ati ezt a becenevet másodikban találta ki, mikor elszakította Zsombor a kabátom, és bőgni kezdtem. Már akkor is kínos volt, nem csak hallani ezt a szót, de kimondani is.

- Mondja fészek fejű! - vágtam vissza, ugyanúgy gyerekesen,  mire csak nevetni kezdett.
Gyors léptekkel indultunk be Kingával, aki csak próbálta visszatartani a röhögést. - Mi az már?! - kérdeztem ingerülten.

- Csak vicces, hogy újra kezdődik megint. Legalább nem kell régi emlékeken élnem, mert itt van! - válaszul csak a szememet forgattam. Beértünk a termünkbe, ahol azért pár ismerős arcot megismertem, a volt osztályból. Velük jól beszélgettünk, majd mikor megszólalt az első csengőszó helyet foglaltunk. Kinga a padtársam hálistennek, és az ajtó felőli padsorban ülünk. A középső sorban ül Ati, egy srác mellett, eggyel bentebb, mint én. De persze senkit sem érdekel hol ül.

- Szóval gyerekek! - kezd is bele az újdonsült tanárunk, akit esküszöm ránézésre kedvelek, szimpatikus.
- Bevezető feladatot szeretnék adni nektek, hogy rákészüljetek az év többi anyagára és összehangoljalak titeket! De ez kettes csoport munka lesz. - ekkor Kingára néztem, és világi mosolyt villantottam.
- De fiú-lány párok lesznek! - utalt a mosolyomra. Ne szivassál! - A munka nagy része annyi, hogy egy nagy plakátot készítettek el közösen, egy adott témával amit a párok kiválasztása után elmondok! A párokat én választom, mielőtt ugranátok egymásra! - mondta el egy szuszra. Miért van egy rossz érzésem, hogy nem más lesz a párom, mint..

- Kinga Ákossal, Liza Dominikkal, Zsombor Lillával, Ati őő, Ati igen, te Melisszával, Kata te - és hiába folytatta a tanár, én már nem tudtam koncentrálni. Gondoltam, sőt tudtam! Én és Ati egy közös munkában?! Már a második napon megírták a halálos ítéletemet! "Nagyon jó"!

————
*kiegészítve-átírva*