Akkor mégsem 𝘶𝘵𝘢́𝘭𝘫𝘶𝘬 egymást? (Azahriah-Paul Street ff.)

special

Melissza szemszöge - napló szerűség

- Manó! Manó! Kelj fel! Háló?! Idióta! - csaptam fejbe egy párnával a szunyokáló Atit.

- Hétvége van baszki! - szólt vissza.

- Nem érdekel! Megígérted, hogy elmegyünk vásárolni meg hasonlók, szóval.. - mosolyogtam halványan. Fejét a párnába fojtva dőlt vissza az ágyra.

- Minek ígérgetek.. - mondta egy kis idő után.

Inkább hagytam még egy kicsit felébredni, és kimentem a konyhába összedobni valamit. Mióta visszajöttem, minden olyan, mint azelőtt. Bennem mégis ott van, hogy mennyi időt kihagytam, és nem fogom tudni visszahozni. Egyáltalán nem. Kinga szerint, Ati sokkal jobban érzi magát, sőt, újra normális mióta az életében vagyok. Akár mennyi idő eltelhet még a visszatérésem óta, valahogy az a 3 év mindig ott lesz. Üresen. Mivel a döntéseket nem lehet visszafordítani, ezért csak próbálok minden időt Atival tölteni. Ami sikerül is! Hiszen együtt lakunk már több hónapja. Egy saját kis kuckóban. Nem túl nagy ház, éppen elég kettőnknek. Kívülről egy egyszerű, fehér alapú, belülről viszont annál is szebb. A nappali és a konyha egybe van nyitva. A nappaliban található egy óriás TV, amit Ati anyukája adott nekünk, amivel szembe egy bézs színű kanapé van. Van ott egy dohányzóasztal meg, ami alatt egy hatalmas pihe puha szőnyeg. A konyha is csodaszép, van egy alap pult, ahol a mosogató van, fölötte szekrények, majd még egy pult ami a másik előtt helyezkedik el, de azt étkezőnek használjuk. A nappaliból két ajtó nyílik, az egyik a mi kis szobánk, amiben van még egy ajtó abban a mi fürdőnk van. A másik szoba pedig üres, nem találtuk ki mire használhatnánk. Majd idővel, talán lesz ott még valaki. Atival sose beszéltünk a gyerekvállalásról, nem tudom egyáltalán szeretne-e. Én biztos, maximum 1 kisfiút..

- Micsoda illatok! - jelent meg a kócos, madárfészek hajú barátom fáradt képével.

- Gofri - vontam vállat - Tudod, hogy hova szeretnék bemenni? - kérdeztem félve. Nem tőle féltem, hanem a pénztárcájat féltettem.

- Kitalálom! - húzta mosolyra az ajkát - A kis kínaiba a sarkon.

- Nem! - vágtam rá - A H&M-be kéne beugranunk, utána a Bershka-t is megnézhetnénk. Ja meg a Loui vuitton-t. - vigyorogtam zavarba.

Ati csak a kezeibe temette a fejét, mire muszáj volt elvigyorognom magamat. Olyan édes komolyan! Egy kisült gofrit raktam elé, mellé juhar sziruppal.

- Ez jobban tetszik, mint a hülye vásárlási terveid. - kezdett el enni.

- Edd meg, majd öltözz át. Utána indulhatunk - adtam puszit a homlokára - megígérted! - suttogtam a fülébe.

Én már rég felvoltam öltözve, nem úgy, mint a lustaság királya. Egy műbőr nadrág volt rajtam, mellé egy ujjatlan fekete top. A nyári időhöz ez a szett fantasztikus.
A fülbevalómat csatoltam be, mikor éreztem, hogy valaki mögém lopakodik. A kezei a derekamra csúsztak, majd az ajkait a nyakamra helyezte. Halk sóhajt engedtem ki, ahogy hozzám ért. Ő csak végig csókolta az egész bőrfelületet amíg az arcomhoz nem ért. Kezeivel magával szembe fordított és végre a számat célozta meg. Először gyengéden beleharapott, azt követően egy csókot nyomott rá, amibe még a szívem is beledobbant. Bár mikor nem? Ez az érzés, a csókja, a puha érintése, mindene egyszerűen annyira lázba tud hozni bármikor, bárhol.

- Gyönyörű vagy - búgta ajkaimra.

- Tudom - válaszoltam egoistán, mire egy mosoly kúszott az arcára. Előbbi csókunk emlékében ültem az ágyra, nézve, hogy ő átöltözik.

Egy fehér adidas pulcsi, hozzá illő fehér melegítő nadrág mellett döntött. Fogalmam sincs ki vesz fel nyáron melegítőt, de jól állt neki. Elé léptem, és a kezeimmel a haját szedtem rendbe. Már nagyobb jóval a madárfészke, mint ami annó volt, talán kicsit vágathatnánk belőle. Kicsit.