Akkor mégsem 𝘶𝘵𝘢́𝘭𝘫𝘶𝘬 egymást? (Azahriah-Paul Street ff.)

-9-

még én sem hittem el, hogy kimondtam ezt a mondatot. Mert igen. Nem is mondtam ki. Csak álltam, és néztem a fiút, aki egy fél perces idő után megunta, majd elhagyta a házat. Ahogy elment, és az illata is már elillant, én pedig álltam,.majd némán elsírtam magam. Olyan..olyan érzéseket vált ki belőlem. Amire azt kell mondanom, hogy..

Beleszerettem Baukó Attilába.

Ami nem, NEM LEHET!
TÚL..BONYOLULT..LENNE..

*hétfő*

eltelt egy hét.. Mióta Ati utoljára járt itt, azóta nem hallottam róla. Leckét egy lány küldte az osztályból. Én pedig egyedül a kutyusommal foglalkoztam. Persze egésznap Atin kattogtam. Azthiszem..valóban szeretem..vagy csak..Az a hibája, hogy nem mondja el mi történt pontosan! Az ő szemszögét akarom tudni! De így.. Kingával se beszéltem, de már túlságosan hiányzik. Nem tudom, talán, túl bunkó voltam..

De végre, meggyógyultam, a gyógyszer, tea, pihenés kombóval! Felöltöztem, és a reggeli rutinomat elvégezve, elindultam az iskolába.
A sok tekintetből kevesebb lett, bár nem igazán arra koncentráltam. Atira. Nem láttam sehol sem. Elmentem a büféhez, ahol Dóri volt egyes egyedül.

- Sziaa - köszönök neki.

- Szia osztálytárs! - mosolyog hülyén. Erre a büfés oda nyújtja a szendvicsét amit el is vesz - gyere üljünk le.
Ekkor leültem a barna hajú lánnyal szembe.

- Van hírem - feleli.

- Miről? - kérdeztem.

- Inkább kiről - mosolygott kajánul - Na ugye..te smároltál Atival. Ezt tudja mindenki. De Atinak barátnője van! Pénteken derült ki, a suli előtt egy lány felpofozta, majd azt mondta végeztünk! Fura nem? Pedig a videón látszott, hogy ő csókolt meg. - meséli, nekem még csak a "barátnője" szó visszhangzik a fejembe. Ledermedtem. Ez..nem..lehet..igaz..féltékeny lennék? A gombóc a mellkasomba megjelent, a légzésem nehezítve. Ati hazudott? Én vagyok a harmadik kerék? A "szerető"?

- Hé Melissza jól vagy? - rázta meg a karom Dóri, visszahozva az életre.

- Ja igen bocsi. Nem nagyon érdekel ez, én nem bírom Atit az este hiba volt. - hazudtam.

- Melissza, túl jól ismerlek, hiába alig beszélünk. Láttam, mikor a suli mögé húztad a fiút. Nem baj, ha érzelmeid lettek iránta termé-

- Maradj! Ez maradjon köztünk..

- Oké, tudok titkot tartani. De elkéne mondanod neki. Vagy csak ne hazudj magadnak! A barátnős, meg lehet félreértés vagy valami.

- Hagyd..már mindegy. Elbasztam.

- Sajnálom Eli. - becézett és együtt érző mosolyt vett fel.

- Viszont megyek, még átnézem az anyagot - köszöntem el, és el is mentem. Persze, hazudtam, fasz nézi át. Atit kutattam. Most kérdezzek rá? Ati van barátnőd? De akkor minek smároltál le khm?
Nem egyszerűen nem találom a fiút. Kingát viszont kiszúrtam.

- Kinga! - kiáltok neki, mire fintorral nézz rám. - Én..bocsánatot akarok kérni tőled. Bunkó és igazságtalan voltam. Ne haragudj. Hiányzol.

- Te is hiányoztál! - ugrott a nyakamba - Én-én akartam bocsánatot kérni, de ahj. Szeretlek te! És én voltam bunkó!

- Dehogy na! Viszont beszélnünk kell - és elmeséltem neki mindent is. Minden gondolatomat.

- Tudtam, hogy szereted. - állapítja meg.

- Nem jött be ma. - szólaltam meg párhuzamosan a csengővel.

A termünkbe sétáltunk, még utánunk érkezett a tanár.

- Szóval gyerekek..Uh, de sokan nincsenek bent. Dorka kérlek, mondd el kik hiányoznak - kéri a tanár Dorka egyből sorolja. Az Ati névvel kezdte..

- Áh az a gyerek! Tudom, írt az édesanyja, hogy beteg lett. Leckét vigyetek már a hiányzoknak - erre felnyújtottam a kezem

- Atinak elviszem!

- Rendben, itt van á, igen a házuk. Tessék - adta át a cetlit - csak jegyezd meg a dolgokat.

Bólintottam mire Kinga csak vigyorgott. Nap végére rettentő izgatott voltam. Mindent feljegyeztem, de egyértelmű, hogy nem azért megyek hozzá, hogy leckét vigyek. Beszélni akarok vele. Most!

Telefonomon kerestem ki pontosan a helyet, vagy fél óra kellett, hogy oda találjak. Ő is egészen közel lakik a sulihoz, de tőlem 1 órára gyalog. Miért is számoltam ki..
Csengettem, de senki nem nyitott ajtót. Vártam picit, aztán megint. Semmi. Lehet elszaladt valahova, vagy alszik, vagy fasz tudja. Baszki, megint balszerencse. Már indultam el, mikor egy nőbe botlottam.

- Jaj, elnézést uristen! - mondtam eléggé megbánóan.

- Semmi baj! Nem láttalak még erre felé, mit kerestél? - kérdezte vidáman. De hasonlít vala-
- Ja te vagy az a lány a fiam szobájában! Vagyis egy képen! Ati osztálytársa igaz? Elizabet?

- Jaj nem! Me-Melissza - raktam a jobb mancsom az ő tenyerébe amit felém nyújtott. - Mit mondott? Én egy fotón?

- Igen, a fiamnak van egy képe rólad. De ott rövidebb picit a hajad. Most nincs itthon, de átadom, hogy kerested.

- Ne, kérem ne. - odanyújtottam neki a lapot, amire a leckét jegyeztem fel. - Ezt adja át, úgy, hogy egy lány küldte az osztályból. Sokat segítene, ha így adná át. De én megyek is, van még dolgom.

- Ilyen figyelmes és szép barátnője lenne a fiamnak..menj csak! Szia! - mosolygott és bement a házba. A mondatába belepirultam, nem is kicsit.. barátnője..De akkor ő nem tudott Ati kapcsolatáról? De akkor ezzel a mondattal az bizonyul, hogy szingli. És vajon hol van? Másrészt..

Kép..KÉP RÓLAM? Miért ilyen bonyolult ez a fiú?

—