Akkor mégsem 𝘶𝘵𝘢́𝘭𝘫𝘶𝘬 egymást? (Azahriah-Paul Street ff.)

-15-

Ati ragaszkodott ahhoz, hogy hazakísérjen, ezért megtette, de végül maradt is. Éppen teát főztem neki, míg ő ott ült a konyha pultnál.

- Miért remegsz ennyire? - törte meg a kellemes csendet.

- Én? Dehogy, nem remegek. - rakom el a szemei elől a kezem.

- De. Remegsz, pedig vagy 40 fok van a lakásban. Lázas vagy? - közelített felém, hátrálni nem tudtam. Az igazat nem mondhatom el, azt tudom.

- Ne túlozz. Alig ha 25 fok van, másrészt nem remegek. - válaszolom. Ati csak megfogta a kezem, és adott rá egy puszit. Elmosolyodtam, és egy csókot leheltem az ajkára.

- Szeretlek Ati. - feleltem.

- Én is szeretlek dili - válaszolta erre fejen ütöttem. Rám mordult játékosan, én meg nevettem, azután befejeztem a teáját. Bárhogy akartam elengedni magamat, nem tudtam és kurvára nyomta a szívem a dolog, de tudom, hogy nem szabad. Elveszíteném. Ezért elkell viselnem a fájdalmat, amikor meglátom a mosolyát, ahogy megcsókol, mennyire szar. De ha belegondolok, csak most jöttünk össze..nem csaltam meg..de a bűntudat így is szét szed belülről..faszom..

- Meddig kavargatod még a teám? - jött mögém Ati fülig érő mosollyal.

- Jaj, bocsi - nyújtottam neki oda - Elbambultam.

- Semmi baj - ült le, és belekortyolt. - Ez finom.

- Mert én csináltam. - vigyorogtam, erre szemet forgatott. Beszélgettünk keveset, vagyis szívtuk egymás vérét. Mint két kisgyerek, olyanok vagyunk tényleg.

- Anyukád..? - hozott fel egy idő után, egy komolyabb kérdést.

- Nem tudom. Dolgoznia kellene most.

- Alszol ma nálam? - fagytam le a kérdésénél. A mellkason melegedni kezdett, és előjöttek a pillangók, akik elég erősen csapkodták a szárnyukat.

- P-persze..ha nem zavarok. - kezdtem vörösödni.

- Dehogy zavarsz, akkor nem kérdeztem volna. És így bemutathatlak anyámnak, mint a barátnőm. - jött oda és magához ölelt. Visszaöleltem, majd lassacskán megfogta az arcom, és elkezdett csókolni. Megnyalts az alsó ajkam, amivel bejutást kért, amit meg is adtam neki. A nyelvünk táncot járt, közben a haját piszkáltam hátulról, míg ő a derekamnál fogva szorított magához. A csókja íze mindent elfeletett velem.
Levegő hiány miatt váltunk el egymástól. A gyönyörű mosolya, amihez kifejezetten illik a barna szemei, kurva aranyosá teszi az egész lényét.

- Tényleg.. - lépek el tőle - kimostam a ruháid.

- Tudsz mosni? - kérdezte viccesen.

- Nem, csak ráköptem a ruháidra. - szóltam vissza, és felmentem értük. - Tessék idióta.

- Dee..ha átjössz ma hozzám, vedd fel ezeket. - adta vissza.

- De ez a tied, és most tudok vinni magammal ruhát.

- De ebben jól nézel ki. - hozott zavarba.
- Mi az elvitte a cica a nyelved?

- Úgy utállak! - feleltem szarkasztikusan. Felmentünk a szobámba és összeszedtünk még pár ruhát nekem.

- Nincs is testvéred?

- Nincs.

- Azért vagy ilyen.

- Milyen?

- Ilyen fasz.

- Azt tőled vehettem át. - nyújtottam rá a nyelvem, mire rám emelte a középső ujját. Szórakoztunk még egy picikét, azt követően elindultunk hozzájuk. Egy picike cetlit is írtam, hogy elmentem otthonról. Lehet beszélnem kéne anyuval, de most nincs kedvem hozzá. Örülök, hogy Atival ilyen jól kijövök.
Mielőtt elhagytuk volna a házunkat, megmutattam a kiskutyusom Atinak, és raktam már neki kaját, meg vizet. Ennek végén, végre elmentünk hozzá. Az anyukája még nem volt otthon, ezért a szobájában beszélgettünk, telefonoztunk.

- Gyere akkor bemutatlak - szólalt meg, mikor hallotta lentről az ajtó nyílását.

- Félek - mondtam.

- Nem kell idióta - puszilt homlokom és levitt. Nem tudom mitől, de tényleg féltem.

- Anyaaa - szólt Ati a nőnek.

- Mi az? - nézett rá, mikor megpillantott engem. - Melissza!! Úristen, szia! Nem tudtam, hogy jössz..nem szólt ez a féleszű! Viszont örülök neked!

- Bocs, csak hirtelen ötlet volt. Viszont, beakarom neked Melisszát úgy mutatni, mint a barátnőm. - felelte, mire az anyukája szemei kikerekedtek.

- ÜNNEPI VACSORÁT CSINÁLOK! - ujjongott a nő, és megölelt, aztán egyből a konyhába tűnt el.

- Jobban fogadta, mint vártam. - mentünk vissza a szobájába.

- Nem kellene eleve félned tőle. Buta.

- Csicska.

- Szamár.

- Madár.

- Sírós.

- Fészekfejű.

- Galambszar.

- Jó hagyjuk rá! - kezdtem röhögni.

- Te kezdted. - mondta a barátom. Olyan fura kimondani, hogy barátom.

- Hazugsááág - húztam el a szót. Eközben leültem az ágyára ahol ő feküdt. Kezemhez nyúlva, felrántott  magához, és egy csókot adott, de nem mélyítette el.

- Dilis vagy - jegyezte meg.

- Nem vagyok az - kezdtem piszkálni a fészek haját. Egyszerűen olyan puha, az illatáról ne is beszéljünk.

- Majd fürödjünk le.

- Alap, hogy fürdünk.

- De együtt fürödjünk. - nézett rám csillogó szemekkel. Együtt?

—

Kicsit romcsi rész, de néha kell ilyen is.🧚🏽‍♀️

Fotó : instán - pule_gazmaszkja