Akkor mégsem 𝘶𝘵𝘢́𝘭𝘫𝘶𝘬 egymást? (Azahriah-Paul Street ff.)

-18-

- A-Apa? - csuklott el a hangom.

- Melissza.. - mondta halkan és hirtelen felindulásból megöleltem. Nem igazán tudtam felfogni a történteket.

- Mit keresel itt? Hol voltál eddig? - kezdtem egyből a kérdezősködést.

- Mindent megmagyarázok, de ne itt az utcán.. - bólintottam rá. Miután Kinga megjött, ő is értetlenül állt az egészhez. Haza siettünk, és nem igen engedtem, hogy Kinga elmenjen. Azt érezte, hogy zavar, de próbáltam megnyugtatni.

- Itt is a kávé - lépkedtem oda az asztalhoz, letéve a kezembe lévő tárgyat a férfi elé, majd helyett foglaltam vele szembe, barátnőm mellett.

- Akkor meséljen..hogy került vissza újra? Mégis miért ment el? - vágott a közepébe Kinga.

- Nagyon korán itthagytalak téged..viszont tudnod kell, hogy nagyon szerettelek, és mindig volt nálam egy fotó - itt elém rakta a kiskori képet rólam - amin te vagy. Mindig ránéztem, könnybe lábadt a szemem is. Tudod anyáddal nagyon sokat vitáztunk, és a vére eléggé vitte. Megcsalt. Akkoriban..és nem is akarta, hogy az életedben maradjak. Ezért mentem el tejért. - fejezte be.

- Anya megcsalt?! - akadtam ki.

- Mindig ilyen volt.. - felelte.

- Most van valakije aki..hogy is mondjam..nem aludhattam itthon, mert az a pasas nálunk volt. - mondtam.

- Te jó ég kinél hagytalak itt..

- És miért nem kereste fel soha? - jött újabb kérdés a mellettem lévő lánytól.

- Az anyja barátja akkoriban rendőr volt, annak a testvére ügyvéd. Velük fenyegetett, hogy tönkre tesznek ha valaha is kereslek. Jó messzire elmentem.

- Miért jöttél vissza akkor most?

- Mert nem bírtam tovább, és így is hamarabb kellett volna! - válaszolta. Rettentően összezavart lettem most. Ez lenne a..kőkemény igazság?

Aztán vagy óra hosszákon át beszélgettünk és teljesen olyan volt már, mintha nem ment volna el soha. Lehet túl hamar, de már nagyon bízom benne. Mivel drága anyám, küldött egy SMS-t, hogy ma nem jön haza, majd holnap este felé térbe, így mondtam apának maradjon itt éjszakára. Kinga is itt maradt, végül itt fog aludni. Már mikor nagyon későre járt, felmentünk a szobámba, míg apa a kanapét foglalta el.

- Fura, hogy így tért vissza..A Spar előtt.. - nevetett.

- Hát én mit mondjak? Anyám tökre más, mint amit mutatott nekem.

- És ha a fickó hazudik?

- Apa? Nem hiszem. Bízom benne. És nem ad jelet arra, hogy hazudna. Hisz minek tenné? Semmit nem érne el vele.

- Holnap nem mész be suliba igaz?

- Nem, itthon maradok apával. Suli után te azért bejössz ide?

- Persze! De még mindig zavarónak tartom magam.. - halkult el kicsit.

- De nem vagy az te fogyatékos! - löktem meg játékosan.

- Fogyatékos vagy már te! - mordult rám.

-MÁSNAP-

Kinga már elment, én pedig éppen reggelit készítek.
Apa folytatja a tegnapi mesélését, hogy mit csinált kint külföldön.

- Na és hogy megy az iskola? Hogy ne csak én meséljek.. - kérdezett rá. Közben elé raktam a tál tojás rántottát.

- Egész jó..összejöttem azzal a fiúval akiért mindenki meghal, én pedig utáltam. De már vége is van. - mondtam bún, és elkezdtem enni.

- Hogyan?

- Elrontottam az egészet. Nem engedi megmagyarázni amit szeretnék. Most meg ki hagyok egy napot, egyefene..de azon kívül egész jó tanuló vagyok, volt egy kis lejtő, de már visszahoztam magamat.

- Erre van egy teljesen jó hírem! - mondta vigyorogva - Nekem nemsokára vissza kell majd mennem ki, és ha szeretnéd, mert én igazán, kijöhetnél velem. Örülnék neki, és ott van egy rettentően jó iskola, ahol folytathatnád a tanulmányaid, és jó ösztöndíjjal szolgál. Eltudnám rendezni, hogy felvegyenek, és a pofikád úgyis illik oda. - mondta el a terveit.

- Ezt még átkell gondolnom.. - zártam le ennyivel, majd délután környékén, apa azt mondta elmegy a szállására ahol foglalt eddig is, mert 2 napja jött haza, de még ír. Főleg, hogy most hatalmas multimátumot adott.

Én kint külföldön? Nagyon sokat segítene a jövőmbe ha kimennék most, és azért jó a nyelv tudásom is. De itthagyni mindent is? Nem túl fájdalmas lenne ez? Atit már úgyse érdekelné. De Kingàt nagyon szeretem, anya meg..ritkán beszélünk már, hisz a heteket Atinál töltöttem, ő meg dolgozott, vagy kefélt a palijával. Honnét tudjam. De szívesen elmennék apával, ettől a két dologtól eltekintve. Szeretnék világot látni, szeretnék máshol tanulni, szeretnék a jövőmre összpontosítani. Huh ez rohadt nehéz.

A szobámba gondolkodtam, mikor a csengő szólalt meg.

- Kinga mi van elmaradtak az utolsó óráid? - jöttem le a lépcsőn kiabálva, majd kicsaptam az ajtót - Végre, hogy itt vagy - öleltem át gondolkodás nélkül. Várjunk. Ezt az illatot ismerem. Ez nem Kinga -

- Ati úristen - ugrottam hátra ijedten - Mi..mit..keresel itt? - fagytam le végig tekintve a fiún. Fekete szaggatott farmer nadrág volt rajta, egy szürke pulcsival. Közelebb lépett és csak megölelt.

- Hiányoztál.. - búgta a hajamba.

- Mi történt veled? Gyere be - húztam ruhájánál fogva be a lakásba. Levette a cipőjét és megállt előttem.

- Kinga elmondott mindent. Hogy hogyan történt ez-az..és..hülye voltam eleve..nem is voltunk még akkor együtt..hiába szerettelek, nem voltál az enyém. Nem mondtuk ki, hogy szeretjük egymást, és hülye voltam azért is, mert csak leléptem, pedig megmagyarázhattad volna. Fasz vagyok.. - motyogta elnézve. A szívemről egy kő esett le, és szorosan magamhoz öleltem újra a fiút. Mellkasába fúrtam a fejemet, és hallgattam a szívverését. Átéreztem teljesen az illatát, és rájöttem mennyire is hiányzott ez.

- Tényleg sajnálom azt a csókot. De én csak téged szeretlek. Senki mást nem. Csak téged. - néztem fel a barna íriszeibe.

- Én meg csak téged szeretlek. Én sajnálom inkább mégegyszer..nem kellett volna de tény- tapadtam ajkaira. Elkezdtem volna én dominálni, de egyből felfogta, ezért átvette az irányítást, és elkezdte elmélyíteni a csókot. Küszködtem még a domináló félre, de ráhagytam egy idő után, és elszakadtam ajkaitól.

- Túl sokat beszélsz Ati - mosolyogtam.

- Pf, szívtelen vagy - jegyezte meg szarkasztikusan.

- De a te szíved az enyém - feleltem.

Halvány pírt vett fel az arca, amire elmosolyodtam.
- Na..mesélj, mi történt azokban a napokban, míg nem voltam?

-