Akkor mégsem 𝘶𝘵𝘢́𝘭𝘫𝘶𝘬 egymást? (Azahriah-Paul Street ff.)

-10-

Miután hazaérkeztem, fáradtan dőltem ki egyből. Másnap, kedd, még mocsokul a hét kezdete. Már új hét is lehetne..Atival...vagyis na ew.

A tegnapi esti rutinom bepótolva, jöhetett a reggeli rutin, és miután kész lettem az ágyra huppantam. Anya dolgozni ment már most, mondtam is neki, reggeli nem kell. A maradék 10 percet indulás előtt a telefonommal töltöttem.
Az értesítéseket megtekintve lefagytam.

*Új üzenetek : “KINGÁM🥺❤️”, “Anya”, “Baukó Attila”.*

Mi a szart írhatott??! És minek? Már érzem a szívemben azt a fura érzést. Hát megnyitottam, mit tehettem.
“- Köszönöm, hogy elhoztad a leckét. Anyám hülyeségeit sajnalom” - olvastam fel az üzenetét. Az anyja vajon mindent elmesélt? Nem, nem hiszem. De erre mi a szart válaszoljak? Ezzel egy beszélgetést kezdek el..De szégyenlem magam a múltkoriért. Majd..elmegyek hozzá.

Összeszedve utolsó holmijaim indultam a suli felé. Kingának asszem ma meccse van, nem tudok a sportos életéről, de ma nem jön suliba. Sajnos. Nem árulom el neki, hogy Ati rám írt, meg minden. Majd ha nagyobb dolog lesz, hozzá kapcsolom..

- Szia Meli - köszöntött Dóri a folyosón.
Elkezdtünk beszélgetni, random, a dolgozatokról volt szó.
Egésznap csak Ati és Ati. A barnácska szemei..a barna fészke a fején..Jó a nyálam remélem nem foly ki.

Így telt a hét..nem figyeltem, a jegyeim egyre rosszabbak lettek. Végül nem mentem el Atihoz, válasz üzenetet sem küldtem.  Úgyse érdekli. Viszont instán, facen mindenhol körül néztem. Egyáltalán nincs semmi barátnőjével kapcsolatos, sehol. Alig követ lányokat, azok inkább celebek. Nem is értem Dóri meséjét..de nem hazudna ilyesmiről. Pár feldolgozását hallgattam vasárnap este, mikor az ajtómon kopogtak.

- Bejöhetek? - döntötte be anya a fejét az ajtón.

- Már bent vagy. - kapcsoltam ki a zenét. Bentebb fáradt, és az ágyra ült.

- Az a helyzet, hogy összejöttem valakivel. Egy nagyon rendes férfival, aki-

- Ne. Nem izgat. - vágtam közbe.

- Viszont, holnap eljön ide. Szeretném ha..elmennél addig itthonról.

- Tessék? Be se mutatod neki a lányod? - néztem értetlenül.

- Bonyolult felnőtt dolgok! Csak reggel miután elmész haza se gyere aznap! - állt fel és becsapta az ajtóm. Mindig jóba voltunk anyával, szerettem, a kapcsolatuk jó, de ezzel az egészet porba tiporja. Most ez lesz? Hova menjek? Holnap Kingánál se tudok meglenni, családos program lesz náluk. A többiekkel nem olyan szoros a kapcsolatunk..baszki, hogy lehet ilyen elcseszett anyám esze?

*Új hét - Hétfő*

- Hihetetlen. - mondja Kinga.

- Szerintem nem az. Most Büntetőről bedobni a labdát a kosárba nem nehéz. - felelem beérve a suliba. Előző héten megbeszéltük tesin, hogy kövi órán, vagyis most, kidobosozunk meg kosarazunk. Alig várom már, főleg, hogy első óra!

- És vele mizu? - nézett rám Kinga.

- Kivel?

- Atival. - ahogy kiejtette a nevét, a levegő összeszorult a mellkasomba. Pedig most épp nem gondoltam rá.

- Nem tudom. Nem beszélünk, talán meggyógyult erre a hétre. - kanyartam be az öltözők felé.

- Történt valami érdekes vele kapcsolatban azóta?

- Nem. - mondom és tovább nem beszéltünk róla. Kingának nem is említettem, hogy ma nem mehetek haza. Bűntudata lenne, ha nem tudna fogadni.

Beindultunk a tesi terembe és csak pár ribanc volt a sarokba, akik senkit se érdekelnek. Lassan jöttek be, de Ati még sehol. Már a tanár jött be. Csalódottan álltam fel a padról miko-

- Elnézést! Megjöttem - nyitódott az ajtó. Megjelent. Éreztem, ahogy elpirulok ahogy meglátom. Istenem. Miért érzem most ezt? Valami tök rossz érzés, hogy vissza se írtam. Ahogy felvette velem szemkontaktust, a szégyen, és a rossz érzés miatt egyből elfordítottam a fejemet.

- Rendben Ati, csak rakd le a táskát gyere. Kidobosozunk. - mondta a tesitanár, és két csapatra osztott minket. Fészek az ellenfél csapatába került. Minden jó volt, én voltam az egyik legügyesebb, de persze Kinga folyton kizökkentett,a hülye arc mimikáival Ati felé. Most is így volt.

- Ki se dob téged - kacsintgatott a fiú felé, és mosolygott.

- Jó fejezd már be! - mordultam rá, mire a kibebaszott kemény labda úgy fejbe talált, hogy hatalmasat estem. Hirtelen azt se tudtam hol vagyok.

- Úristen Melissza jól vagy? - rohant egyből oda barátnőm.

- HAMÁR AGYRÁZKODÁST OKOZTÁL NEKI, VIDD EL AZ ORVOSIBA! - üvölti a tanár én meg szédülve fekszek a padlón. Már mindenki körbe vett. Ilyenkor figyelnek rám..

- Gyere - jelent meg Ati, mire egyből visszatért a látásom, a piros foltok az arcomon, az érzéseket, a pillangók. Pillanatokig csak néztem a felém nyújtott kezét, mire végre beleraktam a kezem és egy kéz- rántással felhúzott. A fejem széthasadt. Az egyik kezével a derekamat átfogta, segített sétálni.

- Nagyon fáj? - kérdezte aggódva.

- N-nem..annyira nem..- micsoda véletlen, hogy pont ő dobott meg.

- Biztos? - kérdezte újra.

- Ne menjünk az orvosiba! Nem akarok ott szenvedni Zorka nénivel. Elmegyek megmosdok kész. - állok meg. Ati nem ellenkezett, nem akart vitázni különösen, és elvitt a mosdókhoz. Bementem és gyorsan arcot mostam. Tükörbe nézve, jezusom, az egész arcom vörös. Hihetetlen, ha nem veszi észre. 5 percig lehettem bent, egész végig kint várt. Olyan..cuki..tőle..

Remegő kezekkel nyitottam ki az ajtót.
- Már egyedül is tudok járni. - felelem, és elsétálok mellette, mire a kezem után nyúl.

- Melissza.. - ejti ki a nevem.

- Ati..én.. - néztem rá. Sose hozott senki ennyire zavarba, és ilyen érzést se keltett bennem. Zoli se.
- Sajnálom! Hogy nem írtam vissza, és azt se, hogy úgy olyan geci voltam nálunk.. - csuklott el a hangom a végére. Magához rántva, megölelt. A fejem a mellkasához nyomtam. Egyszerűen olyan jó, kellemes, meleg ölelést adott. A hátam simogatta. 2 percig lehettünk ebben a pozícióban, mire eltávolodtam tőle.

- Kö-köszönöm. - dadogtam, majd tényleg elindutlam vissza a tesi terembe, otthagyva őt. Nem jött utánam, gondolom elmegy wc-re ő is vagy hasonló..de az az ölelés. Túlságosan nem volt baráti számomra. Faszom Ati. Mindig eléri, hogy rajta rágódjak.

És ebben a pillanatokban, csak azt gondoltam, ma ez az egyetlen "Atis" eseményem. Tévedtem.

—