Akkor mégsem 𝘶𝘵𝘢́𝘭𝘫𝘶𝘬 egymást? (Azahriah-Paul Street ff.)

Mindig melletted /BEFEJEZÉS/

3 évvel később

Ati szemszöge ;

Mikor beszállt az autóba, csak egy csepp kellett volna a telt pohárba, hogy sírni kezdjek. Fiúként eléggé szarul jön ki ha sírsz, gáznak tartják, de engem nem igazán érdekelt ez se. De nem akartam ott gyengének látszani. Kinga megölelt és úgy folytatta a zokogást.

- Ettől nem jön vissza - mondtam neki, de kedvességből visszaöleltem a lányt. Aztán behívtam magunkhoz. Kinga egészen jó fej, tök jó fiú - lány barátság ki alakult ki közöttünk az elmúlt 3 évben.
Én és Melissza az első 1 hónapban egészen sokat kommunikálunk. Pontosabban 1-szer felhívott hajnalban, beszéltünk egy keveset, és néha írtam neki, de vagy nem reagált, vagy írt valami két szót. Tudom miért csinálta.
Nem azért, mert nem szeret, hanem meg akart védeni. Talán a fájdalomtól, talán attól, hogy ne szeressem jobban, hasonlók. Eleve nem csinált volna ilyet, de az én érdekemben cselekedett. Amikor benyögte, hogy elmegy, a szívem ketté roppant. A két darabra ráugrott és még több kisebb darabra taposta. Mai napig nem voltam képes összeszedni a darabkákat. Miután megvolt a 12 évfolyam, nem tanultam tovább. Nem volt utána  legjobb az átlagom, de nem is a legrosszabb. Elkezdtem jobban a zenével foglalkozni, és életemben először, mióta Melissza elment, valami olyat tehetek, amiről csak álmodoztam.
Koncertezni fogok.
Bár senki sem tudja, de neki írtam a dalt. Valószínűleg neki fogalma sincs az eseményekről. Miután letelt az első hónap, hogy kint volt, többet nem igen hallottam felőle. Kinga mesélt pár dolgot mi van vele, de mi már nem beszéltünk. Ez egy szakítás volt. Azóta sem hevertem ki, és más sem volt az életemben.
Egy éjszakás kalandom se, csók se, semmi se. Anyám néha azt mondta, hogy csináljak már valamit, érezzem jól magamat, ő is ezt akarná. De én a zenével akartam törődni.
Egy darabon anya össze akart hozni Kingával, mert sokat lóg itt. Rettenetesen jó barát. Bár csak hülyeségekről beszél általában. Azért is szeretek vele lenni, mert Melit jutatja  eszembe. Mindig hiszek abban, hogy egyszer visszajön.

- Na és mi a terved mára? - tömte a lófejét Kinga a konyhánkba.

- Készülni a koncertre. - feleltem.

- Ja tényleg az ma lesz! És nekem ingyenes jegyem van, mert a haverod vagyok. - nyelt egy falatot.

- Fasz! Kihasználsz.. - mondtam ironikusan, majd a mobilomhoz nyúltam. Olvasgattam pár dolgot. Egyébként lehet említettem, vagysem, de Melissza egyáltalán nem jött vissza semmikor sem Magyarországra. Vagy lehet találkozott Kingával, de én arról sosem tudtam/tudok.

- Dehogy. Csak hasznodat veszem.

- Idióta! - vágtam hozzá. Gyorsan bekaptam én is valami kaját amit találtam, aztán felmentem összecuccolni. Lassan már indulnom kell, hogy időben zenélhessek, és még egy próba próba is kell..nagyon izgulok.

Melissza édesanyja egyébként felkeresett engem párszor. Nemigen hitte el, hogy a lánya itthagyta. Sokszor részegen jött el, mert bemesélte eleve magának, hogy csak rejtegetem előle. Bárcsak ennyi lenne..igazából sose fogtam fel teljesen, hogy itthagyott. Örökre.

- Megjöttünk! - szólt hátra drága soföröm, és kiszálltam. De mértékben sok ember van itt. Vagy ezer biztos. Hátulról bementünk, és még egyszer próbáltunk. Igen próbáltunk, mert nem egyedül zenélek. Megismertem jó barátomat, becenevén Desh-t. De itt nem is ez a lényeg. Csak próbáltunk. Aztán eljött az idő. Remegő lábakkal álltam ki a színpadra, és attól is féltem, elfelejtem a szöveget, vagy akár elmegy a hangom. Mert azokban a pillanatokban, ahogy felléptem, és nagy sikolyok csapták meg a fülem, mintha a torkomból a hang is elszállt volna. Aztán valahogy, mintha rutinos lett volna. Megfogtam a mikrofont és csak énekeltem. Csak Melire gondoltam. Ő adott erőt. Mindenhez, és ő változtatott meg bennem mindent. De tényleg mindent. Most azthiszem, már csak a sikolyokra, felém nyújtott kezekre kéne koncentrálnom. Itt tényleg én vagyok a sztár.