Akkor mégsem 𝘶𝘵𝘢́𝘭𝘫𝘶𝘬 egymást? (Azahriah-Paul Street ff.)

-11-

mire visszaértem, a csengő kezdett el szólni, így az öltözőbe vettem az irányt. Mire készen voltam már a többi lány is betalált.

- Milyen volt ATIVAL? Sokáig oda voltatok!! - kezdi el Lilla, aki tudatosan szerelmes Attilába.

- Otthagyott az orvosiba, két perc se volt. - hazudtam, de nem akartam, hogy tudjanak bármit.

- Ha nekem lenne egy éjszakásom egy olyan fiúval mint Ati.. már rég három, sőt tíz éjszaka is lett volna! - szólt bele Olivia is.

- Nem érdekel! - förmedek rájuk, és kiviharzok a teremből. Nem sokra Kinga is követett.

- Ne foglalkozz velük! Csicskák.. - motyogja és megölel. - Na mi volt az igazság?

- Jaj te - elmeséltem neki. De csak ezt a kis részt, bár nem volt kedvem. Nem Kinga miatt, hanem a fejem széthasadása miatt.

- Tuti, hogy szeret. De már ezt elmondtam. - mosolygott - Jöjjetek már össze.

- Nekem túl sok lenne egyszerre és kevés. Nem hiszem, össze tudnánk jönni. Meg ja. Már tuti szerzett valami ribit, engem meg csak áltat.

- Ne izélj már! Mindketten tudjuk az igazat, csak nem mondjuk ki. Vagyis én igen - ecseteli, közben néz ki az ablakokon. Nem értem, hogy tudja ilyen lazán venni, az én oldalamról sose nézi meg. Eléggé szar de..nem tudok vele mit csinálni.

Utolsó óráról csengettek végre már, és indultunk haza. Kinga felajánlotta, hogy haza kísér, de persze..most..?

- Nem lehet. - felelem.

- Mégis miért? - kérdezte kicsit flegmán, mégis szomorúan.

- Mert mindegy. Családi zűr.

- De ugye jól vagy? - nézett aggódva rám, mire elmosolyodtam.

- Tök jól. - öleltem szorosan meg. - Na jó családi programot!

- Köszi - vigyorgott és egy puszit nyomott az arcomra - Sziaaa!

- Szia! - azzal meg vártam míg elmegy, és gyors a közeli parkba vettem az irányt. Gondolom egy kicsit estig elleszek itt, aztán veszek egy boltba sátrat, majd abban alszom este valahol. Biztos megoldható. Addig itt a park kellemes levegő járatában tanulok. Gyorsan oda is értem, és a könyveim vettem elő. Hosszú kis vers feladva..szuper..

Már 3 óra hosszája kint lehettem, sok gyerek jött odahozzám, random butaságokat kérdezték. Az idő pont kellemes meleg-hideg volt. A szét cipzározott pulcsimat teljesen átvette magával a szél, jól behűtött. Minden okés volt, amíg oda nem jött egy férfi..

- Szabad a hely cica? - kérdezte, míg a hányinger kerülgetett.

- Nem bocsi - raktam oda a táskám.

- Na cica..ne szerénykedj, engedj melléd! - mondta egy hangsúllyal mérgesebben.

- NEM! - ordítottam és hiába próbáltam mutatni, hogy minden okés, nem félek, rohadtul féltem.

- Milyen ribanc vagy te? Leülni se engedsz? Pedig egy menetbe mindenki bele menne.. főleg velem.. - nyúlt a karomhoz, amit próbáltam elrantani, de túl erős volt ahhoz a karja. Már kezdtem sírni, mikor valaki, egy hatalmasat ütött a férfin, aki ezzel, a kezét levette rólam, amire egyből ugrottam, a cuccaimért nyúltam és pár lépést arrébb rohantam.

- Ati?! - vettem jobban szemügyre a fekete pulcsis fiút. - ATI? - kérdeztem újra. Ő csak mégegyet arcon vágta, mire ráordított valamit, de a félelemtől nem igazán hallottam.

- Gyere menjünk haza, még mielőtt halálra verem! - karolt a kezembe és elkezdett haza felé vezetni. Kibújtam a kezéből nem sokra, mire értetlenül nézett.

- Nagyon..nagyon köszönöm - mondtam még mindig kissé remegve - De nem mehetek haza.

- Miért? Mi a baj? Mi történt? - jött felém közelebb aggódó tekinteteivel. Az a két szempár megőrjít.

- Anyám..anyám felvitte az új csávóját és megtiltotta, hogy haza menjek! - fakadtam ki. Valakinek muszáj volt elmondanom. De nem pont neki kellett volna..

- Tessék? Ez komoly? Akkor hol akarsz lenni?

- Veszek sátrat és elleszek az utcán. - válaszoltam könnyedén.

- Azt biztos nem! Megint jön egy ilyen undorító perverz hülye gyerek! Gyere el hozzám. Nem zavarnál, és jobb házban, mint sátorban. - erre a szívem hevesebben kezdett verni. Én.. Atiéknál? TEJOEG. MOST ESIK LE. - Baj van? - fürkészte az arcom. Baszki, pirulok..

- Nem dehogy! Ez-ez..nagyon kedves tőled! Köszönöm.. - öleltem gyengéden át, amin ő szorosított. Gyorsan véget vetve ennek az idilli pillanatnak, az ő háza felé vettük az irányt. Ő nem tudja, mennyire jó érzéssel tölt el, hogy vele leszek. És ennek a pillanatnak asszem nem akarok véget vetni. Ahogy érzem az illatát te, istenem..

- De..ugye tudod, hogy nekem semmi váltó ruhám, meg hasonló..meg anyukád is..nem akarok zavarni! - töröm meg a csendett egy kis ábrándozás után.

- Egyáltalán nem zavarnál. A többit megoldjuk. - mosolygott féloldaladan, majd az utat kezdte tovább figyelni. Annyira aranyos ahogy figyeli a lépteit. Mint egy kisgyerek de komolyan.

- Haza jöttünk! - kiált fel amikor megérkeztünk a Baukó házba. Eléggé félek, rettentően félek. Na igen, ez értelmes volt..

- Jöttünk? - lépett elő az anyukája akivel nemrég találkoztam. Hatalmas vigyor ült ki az arcára mikor meglátott.
- Melissza! De jó, hogy jöttél! Épp ma sütöttem csokis kekszet! Remélem szereted! - jött oda hozzám és szorosan a karjaiba font. Ati megforgatta a szemeit.

- Anya nem kell megfojtani! - szól rá, erre vitázni kezdenének de torok köszörüléssel rám figyeltek.

- Ne veszekedjetek miattam. - mosolyogtam kínosan, mire bólintottak. Az anyukája visszament a konyhába, Ati meg felvezetett az emeletre.

- Figyelj csak egy szobánk van ahol aludhatsz, az enyém. Szóval te alszol az ágyamon, én a földön - lépünk be a szobájába. Nem különös, átlagos fiú szoba, szürkés falak, 1-2 creepypasta poszter. Egyszerű, nagyszerű, Atis. Tele az illatával..

- Nem..akarlak kitúrni a saját helyedről! Alszok én a földön! - kezdek szócsatázni.

- Nem fogyatékos! - szólt rám.

- Tésztafejű, kérlek. Nem vitázok - dobtam le a táskám. - Elmehetnék...fürdeni? - tereltem témát.

- Ja persze várj.. - kiszaladt, de nem sokra visszajött egy törölközővel. - Tessék - nyomta a kezembe.

- Fürdő a folyosó végén, meg itt van ruha amit felvehetsz - nyúlt a szekrényébe, ahonnan egy fekete pólót, és egy melegítő nadrágot húzott elő. - Ruha.

- Istenem Ati..nagyon köszönöm.. - néztem rá csillogó szemekkel mire pár pír jelent meg az arcán.

- Se-semmi.. - válaszolta. Mindennel is a kezembe a fürdőbe siettem. Biztonság, biztonság, bezártam az ajtót. Leraktam a ruhákat, kicsit körbe tekintettem. Pillangók..állatkert a gyomromba..Ati ruháiba leszek..Atiéba..istenem!!

A fürdés gyorsan megvolt. Nem akartam sok vizet elhasználni, a ruhákat is gyorsan magamra rántottam. Annyira jó, hogy most tele vagyok Ati illattal!

Kipirulva visszasiettem Ati szobájába. Az ágyán feküdt,  a telóját böngészte. Mikor beléptem végig mért, és a hatalmas ruháit látva rajtam, mosolygott.

- Na khm - kapta el rólam a szemét - Én is megyek. A Wifi jelszó a szekrényemen. - mondta majd kilépett. Kicsit körül nézek addig..

- Mi az? - néztem a fiúra aki vissza lépkedett a szobába. Túl komoly volt az arca ami rémisztővé tette. Pár centi választott már el minket mikor elém ért.
- Ati? - kérdeztem kicsit már ingerülten.

Nem felelt.

Egyszerűen csak az ajkaimra tapadt.

—