Akkor mégsem 𝘶𝘵𝘢́𝘭𝘫𝘶𝘬 egymást? (Azahriah-Paul Street ff.)

-4-

Hogy, hogy a fenébe mondhatta ezt?! Őszintén Ati, mit képzelsz úgy magadról?!

- Na Jó, betelt a pohár! Rohadtul nem szeretlek Ati, jó lenne ha ezt felfognád végre! Nem vagyok én senkid, hogy azt mondd, hogy szeretlek! - mondtam fenyegető hangnemben - Ha ezt nem bírod felfogni akkor menj ki innen, és megcsinálom egyedül a feladatot! Ahogy akartam is, de elfelejtettem szólni..

- Mit felejtettél el? - kérdezett vissza nem sokra.
Ennyit tudott levenni az egészből?

- Megcsinálom egyedül a feladatot nem kell vele neked is foglalatoskodnod..beadom úgy, hogy kettőnk munkája. - vontam vállat.

- Aha, persze! Hogy tiéd legyen az érdem?! - akadt ki - Együtt csináljuk meg!

Nagy sóhaj keretében belementem. Némán mentünk fel a szobámig, aztán előkészítettem (újra) mindent. Úgy tűnik lehet Ati megértette, de túl kemény lehettem, mert nagyon szótlan, kedvetlen lett. Szegé- Miért törődöm az érzéseivel?! Már majdnem megsajnáltam, hogy olyan bunkó voltam vele.

- KÉSZ! ÚRISTEN - álltam fel mikor körülbelül 2 óra hang nélküli menet után készen lettünk. Jó, olyan kérdés, hogy "Ez milyen színű lesz?" , "Mi is lesz az bolt?" satöbbi, elhangzott, de ezen kívül semmi más.

- "Shoto-Mate kávézó"! - dőlt hátra az ágyamon Ati.

- Ja szuper! Erre ha nem ötöst, akkor semmit nem kapunk. - mondtam mosolyogva.

- Hol vannak a szüleid? - kezdett bele egy másik témába, mint legutóbb. Most viszont úgy döntöttem, hamár oly bunkó voltam vele, válaszolok neki.

- Nem mintha közöd lenne hozzá még mindig... de..Apám elment tejért mikor kicsi voltam, azóta keresi. 4 éves korom óta egy szót sem beszéltem vele, vagy hallottam róla. Anyám rengeteget dolgozik, alig látom, most is munkában van. Ketten élünk már mióta. - avattam be.
Nem szólt semmit percekig, majd végül megszólalt.

- Sajnálom.

- Nem azért mondtam, hogy sajnálj! Viszont mostmár szedd a holmid, menj. Beviszem holnap a rajzot, leadom. - kezdtem lelökdösni az ágyamról, mire kapta észhez magát ment magától is.

- Holnap találkozunk Melissza - indult el a bejárati ajtótól, mikor visszanézett - akarom mondani, sírókabát!

Már éppen kérdezni akartam, miért hív a rendes nevemen..De mi volt ez a családi kérdés? Miért érdekli, és miért most akar ilyen érzelgős témákba belemenni? Sosem lelkiztünk de tényleg, most ellenem akarná felhasználni ezeket? Minek is mondtam bármit.. foglalkozzon a saját családjával!

a nap többi része simán telt, csináltam magamnak vacsorát, fürödtem, a kedvenc zenéimet hallgattam, majd ágynak vetettem magamat.

Másnap - Szerda

Életkedv nélkül másztam el a szekrényemig, szó szerint, másztam. Nem volt kedvem egyáltalán iskolába menni, főleg úgy, hogy ma egy bemeneti tesztet írunk. Nagyon jó!

Nagy nehezen magamra kaptam valami ruhát, ami egy fekete póló volt, a mellrészén egy "Stay Strong" felirat. A nadrágom egy hosszú, sötétkék farmer volt. A cipőm meg szokásos, Jordan, ami már ősrégi.
Hát igen..

Reggelit kihagyva, üdvözöltem anyát, aki valamikor hajnalban esett haza.
Ezek után elindultam a suliba, félúton Kinga társaságát élvezve.

- És képzeld el, Zoli mondta, hogy eljön holnap látógatóba! - meséltem a barátnőmnek az életem nagy részeiről.

- Na végre! Nyár kezdete óta alig találkoztatok. Valami jó is lesz. De Atival Mizu? - tért ki egy igen nekem kényes témára.

- Miért érdekel? Nem szeretem őt, utálom, hátam közepére se kívánnám! Szerencse, megcsináltuk szépen a feladatot és viszontlátásra! Elfelejtem örökre.

- Ha te mondod... - mondta egy fura hangsúllyal. Most miért flegmázik ő is?

Suli kapuit átérve, egyből kiszúrtam őt. Épp most sétál be az épületbe. Enyhe rózsaszínos pulcsiba, fekete farmerben érkezett. Ácsi, nem, kit érdekel?

- Most is úgy bámulod - suttogta Kinga mire morcosan belebokszoltam a vállába. - Áucs! Meg se szólaltam!

Míg kiélveztük az olyan úgymond "első szünet"-ünket, a büfénél álltunk és Írisz, egyik lány osztálytársunkkal beszélgettünk. Ezzel gyorsan eltelt, és jöhet a Bemeneti teszt írás..minden év elején, annyira utálom..Jó, jó tanuló vagyok, de akkor is. Ezek általában 4-esek, de idén jó lenne egy 5-öst összehozni.

- Kedves diákok! Ne-ne üljetek le, álljatok vissza fel! Mivel 32 vagytok az osztályba, jó jelenleg 28a-an vagytok, mindegy is, felosztom az osztályt. Az egyik része most fogja írni, a másik következő órában fogja a tesztet megcsinálni. Tönkrement az irodában a nyomtató és most szerelik, és csak fél osztálynak lett kinyomtatva a dolgozat, attól függetlenül nem fogok várni ezekre. Ezért lesz így. - mesélte el, hogy lesz Gulyásné Tanárnő.

Jó lesz, Kingával megírjuk következő órán -
- Kinga, Peti, Dorka, Gitta, Dominik - ezt követően felsorolta még a fele létszámot, de mivel még nem nagyon mondták el a névsort, így nem tudtam mikor kire nézzek - Ti mentek át egy másik terembe. Ti fogjátok következő órán. - Várjunk csak..NEM MONDTÁK AZ ÉN NEVEM! ekkorra balszerencsét?!

- Sok sikert - mondta halkan Kinga, majd mindenki kiment akinek felsorolták a nevét. Igazából az osztály többi része sosem érdekelt.

- Ti üljetek le! - utasított a tanárnő. - Ati, minek ülsz be oda hátra?! Ülj ide csak a Melissza mellé, ne vegyél le több széket fölöslegesen! - mondta közben osztotta a lapokat. Istenem még ez is! Most muszáj volt ezt kedves tanárnő?! 

Persze Ati pincsi kutya, jött is mellém. Egy mosolyt küldött felém, én meg fintort. A tanár még lehadarta pár mondanivalóját, majd elkezdhettük.
A szememmel gyorsan átnéztem a tesztet, mi is lesz. Könnyűnek tűnik így ránézésre ezért neki is fogtam gyorsan. 20 feladatot kaptunk, ebből 6-7 volt hosszabb. Kicsit már a tenyerem is izzadt a vége felé, kezdtem stresszelni, hogy mégsem lesz jó. Aztán végül valahogy csak összehoztam és még jóval az óra előtt végeztem. Épp átnéztem amikor a mellettem ülő, játszott köhögést adott ki a száján.

- Mi van? - suttogtam ingerülten.

- Rossz válasz - utalt arra amit most néztem feladatot és idegesen forgattam az ujjaim között a tollat.

- Mi bajod? - kérdeztem úgy, hogy csak ő hallja.

- A b feladatnál, rossz válasz - mondta újra.

-Miért hinnék neked? Hisz sosem szívleltük egymást, hazudhatsz, csak azért, hogy elrontsam.. - hadartam le.

- Nem vagyok azért bunkó, ezért próbálnék segíteni!

- Akkor mi a válasz Atika? - kérdeztem flegmán erre belerúgott a pad alatt a lábamba. Majdnem kisikerült üvöltenem egy bazdmeget, de sikerült visszatartani.

- A b feladat becsapós, ezért az ellentétét írd be annak, amit írtál. - válaszolta hűvösen. Miért segít? Most hallgassak rá? Miért lenne most kedves és segítőkész? Tényleg most írjam át?

- Gyűlöllek - nyögtem ki pár perc után és kiradíroztam a válaszom.

- Csend legyen már! - mordult fel a tanár, mire összehúztam magam. Ati csak jót kuncogott.
Egyszer ne legyél mindig képben Ati.

—