Akkor mégsem 𝘶𝘵𝘢́𝘭𝘫𝘶𝘬 egymást? (Azahriah-Paul Street ff.)

-17-

Ati leviharzott a színpadról, én meg ledermedtem. Futni akartam utána, vagy csak ordítani, de egyszerűen nem tudtam. Érezhettem, hogy ki fog derülni..de itt? Így? Egyáltalán nem így akartam.

Mert igen. A kivetítőn egy kép szerepelt rólam és..Zoliról..ami a plázában történt. Persze. Ki a rák fotózhatta? Persze itt most nem az a lényeg.
Körülbelül 2 percig állhattam, majd úgy elkezdtem futni a fiú után, mint egy párduc. Az egész sulit körbe futottam, de egyáltalán nem találtam sehol. A szívem idegesen zakatolt, már a tüdőm is kiszakadt a száradtságtól. A lány mosdóba vettem az irányt, és könnyeimmel küszködve kezdtem el a csapból inni. Míg némán sírtam, az ajtó nyílt ki.

- Na lám..nincs meg a lovag? - jött be Dóri.

- Mi van? - kérdeztem életkedv nélkül.

- Azthitted, hogy örökké titok maradhat? Nem az volt, hogy Ati mindent megért? - jött közelebb - Hazudtál. Neki is. Mindenkinek is.

- Te voltál..te tudtál mindenről, te fotóztad le! - basztam neki a falnak a lányt, és rohantam volna ki, mire visszalökött.

- Azt hitted tiéd lehet a suli legmenőbb sráca? Ezt te sem gondolhattad komolyan. Százszor jobbakat érdemel Attila, mint te. Aki az exével kavar a háta mögött. Hülye ribanc lehet csak.

- Te is tudod jól, hogy elrohantam, és ellöktem!

- Á-á, erre nincs bizonyíték. - felelte gúnyosan - Gratula a tiarádhoz, királylány - kezdett nevetni, én meg azonnal talpra álltam, és elhagytam a helyiséget. Zokogva léptem ki az épületből, míg nemsokra Kinga ugrott mellém.

- Megmagyaráznad mi történt? - kérdezte idegesen.

- Zoli lesmárolt mikor egyedül hagytál minket, Dóri pedig lefotózta, nekem erőm nem volt elmondani azt hittem sosem derül ki és elfeledhetem. - szipogtam. Nem érdekelt most semmi más, Atin kívül. Hiába csörgettem, írtam neki nem reagált. Megértem. De akkor is..

- Miért..ha elmondtad volna.. - ölelt át - Mindegy. Hidd el beszélni tudtok még. Holnap is. Befog jönni, hisz ismerem

- Hagyjuk jó? - bújtam ki kezei szorításából és haza felé vettem az irányt. Nem jött utánam, aminek végül is örültem, hisz én akartam. Egyből benyitottam volna a lakásba, mikor észrevettem, hogy az ajtó zárva. Elkezdtem verni, dörömbölni, csengetni, de semmi. Kurva jó! Hol a gecibe fogok éjszakázni?
Aha..még ha szerencsém lenne azzal, hogy nincs annyira hideg kint este, az eső kezdett el cseperegni. Faszom! - ordítom ki magamból. Már az egész zombi sminkem elkenődött rajtam, mint a szar, úgy is nézhettem ki. Egy kevéske pénz volt nálam, ezért egy éjjel - nappali kajáldába beültem enni. Csak szomorúan ettem, közben azon agyaltam, hogyan tovább..
Ati tutira szakít velem, sőt, ezt vehetem is annak. Kinga haragszik rám, hozzá nem is mehetek, hisz tökre bunkó voltam vele. Anyám meg? Esküszöm egyszer megfogom és a belébe taposok..oké kicsit durva, hisz az édesanyám..de emellett a faszi mellett, teljesen leszar. Hát hogyne, mindig is fontosabb volt egy kúrópajtás, mint a lányod.

- Hölgyem 5 perc múlva zárunk - tájékoztatott egy pincér, és kezdett egy másik asztalnál pakolni. Oh, egyedül vagyok az étteremben. Szuper! A kínai levesemet még gyorsan bekajáltam, majd leléptem. Talán ha végig sétálom a várost 8-szor, fel kel a nap, és anyám kinyitja a házunk ajtaját. Remek ötlet! Lenne..nem fogom megcsinálni. Istenem miért vagyok ennyire elfruserált?

-Szerda-

- A kertben éjszakáztál..erre mit kéne mondanom? - ordított velem mérgesen anyám.

- Mert te bezártad a kurva ajtót, és hiába tettem bármit nem jött le senki kinyitni! - förmedtem rá.

- Minek jársz el éjszaka? - kérdezte.

- Te idióta nőszemély! Te is tudod jól, hogy hol voltam, ha nem dugnál mindennap azzal a idióta csávoddal talán figyelnél is rá- ekkor az arcomon csattant egy hatalmas anyai. Ridegen anyámra tekintettem, aki maga se tudta rendesen felfogni, hogy most kezet emelt rám.

- Kicsim én sajná-

- Ezt sosem fogom megbocsájtani. - szólaltam meg és felrohantam a szobámba. Magamra zártam az ajtót, és a táskámba beledobtam pár ruhám, és fontosabb dolgaim. Azt megfogva, átöltöztem, kicsit összébb szedtem magamat, és az ablakon kisurranva siettem az iskolához.
Mindenki úgy nézett rám, mint egy kurvára. De igazából egy mosott szarnak néztem ki.
Nem érdekelt semmi, a szekrényemhez léptem, oda bedobtam a cuccomat, és Kingát kerestem.

- Kinga! - sikítottam a folyosó végére.

- Meli! - ölelt át - jobban vagy? - nézett a szemeimbe.

- Rettentően sajnálom ami tegnap történt! Veled nem kellett volna olyan bunkónak lennem.. - feleltem megbánóan.

- Semmi baj sincs te! Ati..Ati bejött ma, a termünkben van.

- Oké..figyelj..még valami..meghúzhatom magam nálad ha nem úgy sül el Atival a dolog? - kérdeztem.

- Persze, de mindenképp mesélj, mit miért! Megígéred?

- Megígérem! - mondtam és rohantam a termünkhöz. Ati tényleg ott állt. A szívem szétszakadt a látványától, és odafutottam volna hozzá, de a haverjaival volt. Ezért inkább leültem a helyemre, mikor rám nézve csak a szemüket forgatták.

Egésznap, de tényleg nem tudtam szóba állni Atival. Egyszerűen nem..került, és túl jól csinálta, hogy elkapjam és megmagyarázzam neki a dolgokat. Faszom..mérgesen hagytam el az épületet, barátnőmmel mellettem. Lebeszélt arról, hogy megvárjam a suli előtt Atit, hisz úgysem fog szóba állni velem. Hagynom kell neki egy kis időt - felelte. De annyira hiányzik már a csókja!; Az ajka íze, az ölelése, az illata. Miért nehéz? A türelmet nem nekem szánták!

- Beszaladok a boltba, bejössz velem? - álltunk meg a Spar előtt.

- Nem, kint maradok. - válaszoltam. - De egy Topjoy-jal megdobhatnál. Kifizetem.

- Okés - mosolygott és bement az üzletbe. Én a telefonomat kezdtem el böngészni, Ati sztoriját nézve. Ja..blokkolt..mit vártam. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, mikor egy ujj simította le. Egyből elrántottam magam elől a kezet, de mikor felismertem az illetőt..ennyi idő után is képes vagyok..megismerni?
Csak álltam, bámultam őt.

- A-apa?

-