Este 6-kor találkozunk Millsel, és mentünk a Hans térre, most kivételesen nem deszkával jöttünk. Kicsit uncsi 8s volt, de út közben sokkal többet tudtunk beszélgetni.
- Na és hogy tetszik itt? —kérdezte
- Ez eddig a legjobb suli amit próbáltam
- Amm, figyu tudom hogy ez kivsit kínos, nekem is, meg neked is, deh valamit meg kell beszélnünk...
- öhm, mondd csak
- Szóval a tesódsal beszéltem a suliban, mert neki mondtál valamit, amit nemünk nem, és szeretném ha ezt tőlünk hallanád Saidievel. - Nem nem nem! Nem akartam hallani azt a mondatot, hogy " Bocsi de mi nem voltunk a barátaid"... Egyszer már megkaptam, nem kell mégegyszer, nwm akarom. Inkább egész életemen át gondolkozok, de arra a mindatra nem vagyok kíváncsi.
Az úton felhoztam mindenféle más beszédtémát, hogy ne tudja elmondani, amikor megérkeutünk, nagyin öeültem Saidienek, hogy Millie nem tudta tovább mondani. Megérkezett Finn, és mélyen, mérges tekintettel nézett
