Szóval lett egy elméletem, a Sturbucksban, ami valószínűleg igaz teljesen. És ki más lehet olyan szerencsés, hogy akkor kap majdnem sírógörcsöt, amikor pont hogy jó benyomást kellett volna keltenie mint én
Az asztaloknál már kigördült egy könnycsepp, ezért elkezdtem felfele pislogni. De szerintem meglátták, vagyis ahogy én észrevettek, mert meg is kérdezték hogy van-e valami baj. (200 IQ) Csak annyit mondtam, higy el kell mennem a mosdóba, és hogy nagyon sürgős. A hangom is remegett, úgyhogy siettem.
-Mi történt Hanna?
-Am, megjött - a végét halkan mondtam. Még szép hogy...
-Van nálad b***t vagy adjunk?
-Nem köszönöm, nálam is van. - ebben az egészben az a viccike, hogy még meg sincs, bár akkor nem igazán nevettem rajta, amikor ezt kimondtam.
Szerintem minden áron meg akarták tudni hogy mi ez a nagy sietség, de elmondani meg nem mondhattam. A mosdóban bezárkóztam az egyik viszonylag tiszta klotyeszba, és ott lerendeztem a 10 percem bőgőrohamomat. Viszont nagyon piros volt utána az arcom, úgyhogy még azt is meg kellett mosnom, tehát kiosontam, kapucnivak a fejemen, és vettem egy üveg vizet, mert nem akartam a mosdó vizében arcot mosni.
Negyed óráig tartott ez az egész folyamat, úgyhogy jól megvárakoztattam őket. Nem volt olyan perc amikor ne agyaltam volna azon, hogy itt hagynak és elmennek nélkülem. Mert ki tudja, lehet meg akarnak prankelni, én meg még nem ismerem annyira a várost.
Mire visszajöttem még mindig ott voltak, viszont nem egyedül. Ott volt egy fiú is. Finn Wolfhardnak hívták. A neve valahogy olyan ismerős volt, de nem tudom honnan.
Finn, Millie, és Saidie már nagyban traccspartiztak mire visszaértem. Nem nagyom tudtam mit mondanu, csak benyögtem egy Sziasztok-ot. Millie szerintem már megfigyelte rajtam hogy nem vagyok valami nagy ismerkedős típus, úgyhogy neki is bemutatott. Egy kivsit ellenszenves volt velem, de ezzel nem tudok mit csinálni.
Már alig vártam hogy hazaérjek, és otthon a párnámba verjem a fejem. Egyátalán nem volt kedvem tanulni, és min. 1 óráig ott ültem az ágyamon egy zsepikupaccal, mikor a bátyám Mike bejött. Nagyon fura fejet vágott, aztán meg meglepődöttet. Végül odaült mellém és kifaggatott. Megértő volt, és ezt fzrcsálltam is, de örültem, hogy valkinek elmondhattam.
-M-mi történt?
-Semmi, csak sulis dolog.
-Itt sincsenek barátaid?
-De van, és pont ez a baj.
-Mi?! Ezt most nem értem.
-Van 2 lány akikkel jóban vagyok, nem tudom hogy nevezhetem-e magam a barátjuknak, vagy hasonlónak, azt sem, hogy ők engem barátként kezelnek-e. Egyszerűen nem tudom. És már kémián megkönnyebbültem, hogy lehet ezentúl nem lesz semmi baj az életemmel, lesznek barátaim. Aztán délután a Sturbucksban megláttam rajtuk egy összeillő Bff feliratú karkötőt. És nem akarok belerondítani a barátságukba, és azt sem szeretném, hogy 3. kerékként kezeljenek. Aztán elmentem egy 15 percre, hogy rendezzem magam, és amikor visszajöttem ott volt egy srác. Finn volt a neve, Finn Wolfhard, de nem volt valami szívélyes. Inkább próbált eltolni maguktól, amikor Millievel, meg Saidievel tök jől megvoltam. 😭
-Mi, Finn Wolfhard? Őt ismerem, jóban vagyok vele. Ha gondolid megkérhetem hogy ne legyen ilyen veled.
-Ne ne! Az nem segít!!! Akkor lehet hogy rád is megharagszik.
-Engem nem igazán érdekel, ha kell be is verek neki! Van rajta kívül 8 másik haverom.
-Hű az sok.
-Hanna, nem a te hibád, hogy nincs még olyan sok barátod, de nálad már az is haladás, ha valaki szóbaáll veled, vagy csak úgy simán jó baráti a kapcsolat.
-Oh, köszi, és tényleg mindent köszi, hogy mehallgattál. 🥺
-Szívesen máskor is. 😉
Mike most nagyon kedves volt, egészen meglepődtem rajta. Vagy csak simán megsajnált. Igazából nem tudom.
Adott valamennyi lelkierőt hogy nekiálljak tanulni, ami hajnali 2-ig húzódott.
Ez a rész nagyon josszúra sikerült, ezért is próbáltam meg elfelezni az előzővel, ee minden részre egy izgalmat szeretnék hagyni.
Azért remélem tetszett!!! </3
