Tehát kedves világ! Tegnap Saidievel elmentem deszkázni, -3 C°-ban, és szépen eltanyáztam, sőt mondok jobbat: a deszkámban kilazult a csavar, és a kanyarokat nem bírom megtennj. Ma pl mentem a suliba, és akartam bekanyarodni, de nem tudtam, a deszkám meg elgurult, és a járda közepén nekiálltam deszkát szerelni, pkusz a mögöttem jövő noki alsósok ezen vihorásztak. Saidie már ott várt a terembe. Pont látta az ablakból a történteket, szóval megpróbálta megszerelni, de nem sikerült neki se. Szerinte villás kulcs kell hozzá, amúgy biztos (mi az a villás kulcs).
November vége felé járunk, Millue még mindig nincs itt, engem meg nem hagy nyugodni a karácsony szelleme. Már nagyon várom. Érdekel hogy mit fogok kapni, meg az is, hofy más mit. Most bemutatom hogy miért is vagyok ennyire hülye : szünetben elkezdtem énekelni, tök hamisan a hull a pelyhest, ami koromhoz képest megdöbbentő, de végülis ha nekem így a jó. És qmúgy meg tök sokat röhögtünk ezen a hülyeségen Saiddel. Az osztálytermünket is feldíszítettük, és megcsináltuk az adventi koszorút, amiben tényleg sok munka volt.
Mint egy elsős egész nao a miki napról áradiztam, hogy mennyire várom. Jó, főlef a miki diszkó miatt, de amúgy is, mef persze a csokik. Az fontos.
Hazamenetelkor Saidievel mentem, hogy lássa mi a feszkám baja, és most nem csalódtam, mert elromlott szokásához hűen. Ezek után elvitte magával a járművemet, és megjavította a bátyja a pincéjükben. Ez persze nagyon megköszöntem, mert a bütykölés befejeztével nyugodtan mehettem haza
Ne kérdezzétek, mert nem tudom miért ez letz a címe xd
</3
