Legjobb Történet Ever

special edition by tündi the best

Felálltam a padomtól, és körülnéztem a teremben. Senki sem volt már bent, csak a takarító sikálta a padlót hangos bosszankodásokkal. Kiosontam a folyosóra, ami kihalt volt teljesen. A lépteimet kapkodva felsiettem a szekrényemhez, beírtam a kódom és mikor felnyitottam, egy boríték volt benne. Najó vettem nagy levegő, és feltéptem.

Halihó! Tudod ki vagyok, nagyon jól tudod, ne hazudj magadnak. Csak karikázd be a választ és tűzd ki a faliújságra hahahahha

Remegve szaladtam lefele, bár fogalmam sem volt mire kell válaszolnom de tudtam hogy csak is egy ninja írhatta. Az ajtón kirontva a szabadban végre biztonságban éreztem magam, és tudtam hogy enyhült a fájdalom, ami a hirtelen sokk hatásában született a testemben. Lihegve kezdtem el egy irányba sétálni, majd innen mindent IS elfelejtettem. Egy menő helységben éledtem újra, így most ez lett az új szpannoló pontom. Egy pokolian menő ember ágaskodott felém.

-Waooo micsoda izmok!-mondtam ki sajna hangosan bar eredetileg csak egy gobdolat volt. A fiú kérdőn nézett rám, és beletúrt szemébe lógó hajába. Micsoda tincsek...na ez már csak a gondolatom volt...
Eloldozott és felkapott a karjaiba, és elcipelt egy rich emberek terembe. Ledobott a kanapéra, és lehuppant velem szembe.
-Mesélj.-mondta sexy hangon, én meg vörösen mint a ribizli néztem szemeibe amik hullámzó patakként vittek magával tova és tova.
-Ninja vagy ugye?-böktem ki végül, mire lazán bólintott.
-Hogy hívnak?-folytattam, amire megrázta a fejét...ahhhh de menő!!
-Miért vagyok itt?-kérdeztem ezt az égető kérdést meg tőle.
-Mert.
-Mert?-na válaszolj te ninja-motyogtam magamban a végét.
-Ja.-mondta ki úgy, hogy tökéletességétől majd szörnyet haltam, majd kiderült, hogy tényleg szörnyet haltam.

Rohantam egy fehér teremben. Akár egy szellemváros, felhő szoba? Ez lehet a halál-gondoltam, és csak a menő ninján ját az eszem...uhh kemény volt...túl kell élnem nélküle! Kerestem a kijáratot és két felhő között egy ember találtam. Izmos volt, és izompólóban feszített egy gyurodában. Ninja haja volt...talán az én ninjám az??
-Ne zavarj emberi lény!-mondta anélkül hogy rám nézne.
-Te vagy az?-ask for him.
-A 4 négyzetgyökének a négyzetének a pí értéke...a diferenziált egyenletek...3 a köbön....-mondogatta
-Miért emberi lényezel le?-próbáltam újra.
-Mert az vagy.
-Mér te nem?
-Az lennék ha lehetnék.-mondta egy újabb húzóckodás közben.
-Mi?
-Ja.
*akárcsak a ninjám gondoltam*
-Mi az életed célja?-kérdezte majd ő, de  még mindig nem nézett reám.
-Meghaltam. Ez a halál.-ráncoltam a homlokom.
-Nem haltunk még meg...amíg van célunk élunk...van célod?
-Nem tom. Menő akarok lenni.
-az ember célja a szaporodás...-folytatta gyúrás közben.

*De vakmerőn s hivatlanúl előáll harmadik, kobzán a dal magára vall ez ige hallatik*

Ninják tömkelege lepte el a felhő termet, elöl a menő ninja, mellette a ninja hajú ninja.

-Mit tettem?-néztem félve az akfahímekre.
-Menők vagyunk, nem kell magyarázkodnunk. Legyél te is menő és minden válaszod oké lesz. *fhú hát ők aztán vagányok*
-Oké!
-Esküdj!
-Én, Matisfalvi Bíbor esküszöm....