Legjobb Történet Ever

Kókusz POV

Mi ez? Hol vagyok? Egy pillanatig fel sem fogtam, hogy mi történik velem. Utolsó emlékem a Földről, hogy megölöm Attilát és kvantumszámítógéppé alakítom át magam. Hát persze, most a nirvánában vagyok. Körülnéztem, mintha felhőkön állnék, egy puha, ruganyos anyagot éreztem a mancsaim alatt, felettem kék ég terült el. Ez lenne a végső beteljesülés? Egy táblát pillantottam meg pár méterre mellettem. Odasétáltam, pontosabban nem is sétáltam, inkább lebegtem. Már nem volt szilárd testem, sokkal inkább egy lebegő macskatryutyira hasonlítottam. A táblán ez állt: "Üdvözöljük a nirvánában, gratulálunk a 100%-hoz, immár végleg egyesült Istennel. Amennyiben vissza akar térni a Földre balra tartson, ha folytatni akarja útját eme csodálatos világban haladjon tovább egyenesen". Mégis ki akarna visszatérni a Földre? Pfff. Így hát már indultam is volna tovább, de hirtelen egy kiáltást hallóttam magam mögül.
-Kókusz, Kókusz, várj, mi ez, mi folyik itt? - Attila volt az. Ez mégis, hogy lehetséges, de hisz elpusztítottam a testét.
-Attila, mit keresel itt, dehát megöltelek!
-Akaratlanul is, de magaddal hoztad - hallottam meg egy ismeretlen hangot. Ahhoz képest, hogy ez a nirvána, elég nagy a forgalom, nem mondom. Több emberrel találkoztam eddig itt, mint a Földön átlagosan egy év alatt.
-Hát te meg ki vagy? - fordultam az idegen felé. Egy szőke hajú nő lebegett tőlem nem messze egy pult mögött. A pulton egy számítógép állt, tollak, papírok, mappák hevertek rendetlenül.
-Én vagyok itt a recepciós, én felügyelem, hogy kik jönnek be, és kalauzolom őket tovább a megfelelő helyekre.
-Akkor mégis minek van az itt? - mutattam kérdő tekintettel a táblára.
-Hát, az már évezredek óta itt van, sokkal azelőtt, hogy kialakították volna a rendes recepciót. Amikor engem iderendeltek, el akarták távolítani, de nem tudták, mintha csak egybenőtt volna ezzel a hellyel.
-Áh, értem.
-Amúgy nem akarom félbeszakítani a bájcsevejeteket, de nem akarja valaki elmondani, hogy mégis mi ez a hely?! - kérdezte Attila hisztérikusan.
-Igen, igen már vissza is térek rád - folytatta a szőke, aki a Lucy névre hallgatott. Nem mutatkozott be, de én kiolvastam az elméjéből. - Te vele jöttél - mutatott rám - Még azelőtt elérte a 100%-ot, hogy téged teljesen fel tudott volna dolgozni, így történt, hogy az elméd egy kis darabja idekerült Kókusszal együtt - fejezte be - amúgy ez a nirvána, ha nem olvastad volna a táblát - tette még hozzá. Attila valószínűleg ájultan esett volna össze, ha van rendes teste, de mivel a lebegő trutyi ezt nem tette lehetővé, csak lehunyta a szemét. Pár másodperc múlva ismét kinyitotta, majd szinte suttogva megszólalt.
-Ez nem lehet igaz, biztos csak álmodom, T. Danny-val van randim, fel kell ébrednem - motyogta.
-Úristeeen, te ismered T.Dannyt?? - kérdezte izgatottan Lucy - óriási rajongója vagyok, még mörcsöm is van! Sajnos a futár nem talált el ide, ezért le kellett mennem a Földre átvenni a csomagot. Mily megalázó...-sóhajtott.
-Csak én hitettem el vele, hogy ismeri T. Dannyt, igazából nem - vetettem oda foghegyről.
-Hát ez kár, mondjuk erre én is rájöhettem volna, csak bele kellett volna néznem az agyadba. Na, de hagyjuk is a dumálást, Kókusz, te gyere ide, beregisztráltatlak a nirvána hivatalos weboldalára, és adok beleptető kártyát, amellyel mostantól bárhova bemehetysz, csak a kis érzékelőhöz kell érintened, majd megmutatom - nézett rám, aztán Attila felé fordult a tekintete - te pedig hamarosan kínok kínjai közt meghalsz, szóval nem is zavarlak, élvezd ki életed utolsó óráit. - közölte, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-Hogy mi?? - kiáltottunk fel egyszerre Attilával.
-Mivel ő még nincs 15%-on se, az agya nem bírja el ennek a helynek a "súlyát", elkezd összeomlani, majd végleg elpusztul - magyrázta.
-De nem lehetne ezt valahogy megállítani? - kérdeztem, annak ellenére, hogy nem kedvelem, Attila mégiscsak a gondomat viselte éveken keresztül, nem kívánom, hogy itt haljon meg.
- Amikor fel akartad használni a teste energiáját a 100% elérésére, akkor valahogy nem zavart annyira, hogy meghal - nézett rám Lucy. Eközben Attila valószínűleg végleg kikészült a rengeteg új információtól, mert halkan sírni kezdett, és összekuporodott (már amennyire trutyi teste engedte) a földön. De az is lehet, hogy csak elkezdett leépülni az agya.
- Akkor még szükségem volt rá, most viszont szegény olyan kis szánalmasan fest ott - mutattam rá - megsajnáltam.
- Akkor se lehet csinálni semmit, a nirvána és a Föld közötti átjárásgoz olyan szintű energia kell, amivel csak 100%-on tudsz rendelkezni.
- Akkor mégis, hogy jutott ide fel? - kérdeztem.
-Mint mondtam, tudtodon kívül te hoztad fel, egy pillanatra összekapcsolódott az elmétek, így nem sérült az agya az utazás során - felelt Lucy - de mostmár elég a hülye kérdésekből! Kókusz gyere ide, és egy e-mail címet szeretnék kérni.
-Rendben, kokusz.thebest@gmail.com egybe, kisbetűvel.
-Nagyszerű, szeretnél feliratkozni a hivatalos nirvána hírpostára? Naponta jelenik új számuk a legújabb érdekességekkel.
-Igen köszönöm. - Lucy kattintott párat a számítógépen.
-Szuper, már csak pár dolgot kéne kitöltened - nyomott a kezembe egy papírt és egy tollat.
-Ez most komoly?! - kiáltotta hirtelen Attila a hátunk mögül - én itt mindjárt megdöglök, ti meg békésen csevegtek?!
-Áhh, igazad van, milyen modortalan vagyok, talán kicsit felvidíthatlak egy kis zenével - Lucy visszetért a számítógéphez, majd pár másodperc múlva meg is hallottul az első hangokat.
-Óhh, ezt a számot szeretem - sóhajtott Attila, majd halkan énekelni kezdte - tü dü dü tü dü dü dü dü dű, májköl kors jól áll rajtad béjbe, ne takard hadd lássák, hogy tényleg...
- Hallod, ezt én is imádom, neked melyik a kedvenc byeaelex számod, nekem az ájkosz - mosolygott Lucy.
-Hallod, nekem is!! - örült meg Attila, de gyorsan lehervadt az arcáról a mosoly. Eltorzultak a vonásai, és összerándult, fejéhez kapott. Elkezdődött az agya összeomlása.

-Áááá - ordította Attila fájdalmában. Aggódva pillantottam rá, milyen mulandó is a halandó, emberi lélek. Pont itt a nirvánában, a legmagasztosabb helyen kell kimúlnia.
-Segítség - hörögte, de szépen lassan abbahagyta az ordítást és újra fájdalommentes arccal nézett ránk.
-Mostantól olyan negyed óránként várhatóak ehhez hasonló rohamok - tájékoztatott minket Lucy - ezek egyre erőteljesebbek leszenek, de ne félj nem lesz vészes - nézett bátorítóan Attilára. Úgy tűnt, őt ez annyira nem nyugtatja meg. Gondolkodni kezdtem. Mégse hagyhatom, hogy ilyen szánalmas véget érjen az élete. Hisz az idefele utazást túlélte, lennie kell valami megoldásnak. A világ legokosabb macskája vagyok, sőt mitöbb legokosabb lénye, ha én azt mondom, Attila nem fog meghalni, akkor Attila nem fog meghalni. Elszántam néztem körbe, hátha rájövök, hogy lehetne megmenteni őt. És akkor bevillant.
-Te Lucy, nem azt mondtad, hogy egy pillanatra összekapcsolódott az elménk, amikor elértem a 100%-ot? - fordultam Lucy felé.
-Ugye nem arra gondolsz?! - pislogott kicsit ijedten rám a lány - igazából mindig pontosan tudom mire gondolsz, ez csak egy hülye szólás - gondolkodott el.
-De bizony, arra gondolok - mondtam - ha Attila és az én elmémet újra egyesíteni lehetne, akkor biztonságban le tudnám őt vinni a Földre.
-Ez egy nagyon veszélyes folyamat, szerintem még senki sem próbálta meg nirvána lakosai közül - rázta a fejét bizonytalanul Lucy - ha roszzul sül el, lehet, hogy elveszted a 100%-ot, újra egy átlagos macska leszel, aki Csecse Attilával egy testben lakik és mind a ketten itt pusztultok...
-Mondjuk ez egy jó videócím lenne -  szakította félbe Attila - 24 óráig a macskámmal a testemben kihívás. Tuti felkapott...
-Hallod, azt adnám, instant menne a lájk - kezdett el Lucy is lelkesedni az ötlet iránt. Hát ezekkel meg vagyok aldva, komolyan.
- Lucy, azért meg lehetne próbálni? - néztem segélykérően a nőre.
- Megpróbálni meg lehet, de nem garantálom, hogy ép bőrrel megússzátok. Viszont akkor mostmár döntsd el, hogy mi legyen, mert kezdem unni ezt a beszélgetést. Regisztráljalak vagy ne? - nézett rám türelmetlenül,
- Várj, akkor még ne, előbb megpróbálok összekapcsolódni Attilával.
-Áhh - kapott ismét a fejéhez az említett személy. Újabb roham. Nem késlekedhetünk sokat, úgy kell egyesülnöm vele, nehogy kárt okozzak a már amúgy is leépülő félben lévő agyában.
-Akkor készen állsz Atti?- kérdeztem, ő csak hörgött valamit, de én beleegyezésnek vettem. Először is behatoltam az agyába. Érdekes dolgokat tapasztaltam. Az egész hely egy furcsa kivilágított barlangra emlékeztetett. Félmeztelen (és esetenként teljenes meztelen) T.Danny-k  potyogtak az égből, a háttérben egy Szabyest szám szólt. Különböző cselendzs videócímek voltak felfestve a falakra, mint 24 óráig nem lélegzek, 24 óráig a terhes barátnőm hasát csókolgatom (Attila?!) vagy például 24 óráig csak kókuszból készült ételeket eszek. Várj, hogy mi?! Na mindegy, tovább is mentem, mélyebbre, el kellett érnem az agya központját. Ahogy haladtam egyre furcsább dolgok jöttek velem szembe, régi emlékek, Kitti youtube arany play gombnak öltözve (álmodozz csak Attikám). Majd elértem a legbelsejét, csak át kell vennem az irányítást, és minden megoldódik...

Kókusz will return in Doctor Strange: In the multiverse of madness