Legjobb Történet Ever

Kókusz: no way home

Továbbmentem Attila agyában, egyre mélyebbre jutottam, majd hirtelen olyan emlékeket találtam, amelyeken én szerepeltem. Egy másik macskával közösen. Egy kis labdával játszottunk, mivel még csak 2%-on voltam akkoriban, lekötött ez az ostoba játék. Viszont a másik macskát először nem ismertem fel. Tudtam, hogy egy nagyon fontos személy lehet, mivel a pókmicsodám bejelzett a látványára. Beléptem az emlékbe, 100%on ezt is megtehetem, haha.
-Puding, Kókusz, gyertek ide!- mondta a régi Attila. - Hát, ki az én kis megzabbantani való cicuskám? - gügyögött hozzám. Valószínűleg ez már 2%-on is idegesített. De megvan, amit akartam. Kiléptem az emlékből, elgondolkoztam. Puding... nagyon ismerősen cseng. Természetesen tökéletes emlékeznék rá, mivel én mindenre emlékszem, csak Attila agya nagyon leszívta az energiáimat, ezért most nem tudom teljesen kihasználni a 100%-ot. Tudtam, hogy Puding egy fontos személy lehet, az emlékben láttam, hogy a szemében különös értelem csillant. Na, de mindegy is, tovább kell haladnom. Egyre sötétebb és nyirkosabb helyeken jártam. Úgy érztem magam, mintha egy dzsungelben lennék éjszaka, körülvéve Attila elméje részeinek indáival. Majd végül elértem az agya közepét. Ezt a részt szinte egyáltalán nem használta, itt volt megtalálható minden tudás, amit emberi lény birtokolni tud, csak éppen nem fértek hozzá. Sajnos ez a rész Attilánál még így is az átlagosnál kisebb volt. Azokra a szőrcsomókra emlékeztetett, amiket néha kiöklendezek. De így belegondolva, nem is lenne olyan meglepő, ha Attilának abból állna az agya. Közelebb mentem és megtapintottam a "csomót", nyálkás volt. Rendben, most át kell vennem felette az irányítást. Ráhejeztem két mancsomat és nagyon erősen Attila agyára koncentráltam. Szerencsére nem volt olyan nehéz, mivel nem valami kiterjedt az elméje, nem is értem, miért szeretném megmenteni. Valamiért ilyen kedves lettem hirtelen, meg azért hazudnék, ha azt mondanám, nem volt kellemes látni egy-két közös emlékünket idefele jövet. És akkor hirtelen egy enyhe fájdalmat érztem a koponyámban. Attila egész élete lepörgött előttem. Sikerült, összekapcsolódtunk. Már csak le kell jutnunk a Földre...

Egy kemény talajon ébredtem. Visszakaptam a régi, szilárd testemet. Attila mellettem feküdt, szintén a rendes testében. Én tértem először magamhoz, Attila még személetlen volt. Ugynabban a sikátorban voltunk, ahol először aktiváltam a 100%-ot. Felálltam, először nehéz volt újra két lábon tartani magam, de hamar megszoktam. Odasétáltam hajdani gazdámhoz, a fejéhez érintettem a mancsom, ekkor levegőt kapkodva magához tért. Gyorsan felült, még mindig zihált.
-Hol vagyok? Kókusz? Te meg mit keresel itt? - forgolódott. - Nekem találkoznom kell T. Danny-val. - kétségbeesetten nézett körbe. Majd felállt. Lehet, hogy nem emlékszik semmire? Belenéztem az agyába, az emlékeket megtaláltam a nirvánáról, azonban az elméje egy olyan részében, amihez egyáltalán nem tud hozzáférni. Valószínüleg a szervezete így védekezik, az ellen, hogy összeroppanjon a történtek súlya alatt. Úgy döntöttem, jobb is, ha nem mondom el neki, mi minden történt. Négy lábra helyezkedtem, nyávogtam egyet, és hozzábújtam Attilához. Nem is baj, ha nem emlékszik semmire.
-Atti, hát végre találkozunk! - megpördültem magam körül. Egy pillanatra teljesen lesokkolódtam. Mi a franc?
- Áhh, Dani, igen, úgy örülök én is! - tápaszkodott fel Attila a földről és megölelte T. Danny-t!?!? Ő mégis, hogy került ide? Ő igazából nem tud a találkozóról! Én írtam Attilának, csak én tudtam, hogy Attila szerelmes T.Danny-ba! Ez teljesen lehetetlen! Egy pillanatra megszédültem.
- Jobban nézel ki, mint a videókban -dícsérte Dani Attilát.
-Aww, te mindig nagyon csábítóan festesz, tudom, megígértem, hogy a mörcsödben leszek, de sajnos nem tudtam rendelni.
-Semmi, baj, pici bogaram, majd adok neked én mörcsöt.
-Cserébe, viszont tessék itt egy byealexos satyesz.
-Te is apu fan vagy? Én is!! Úgy köszönöm! - majd heves csókolózásba kezdtek. Én lefagyva álltam.
-Na, mizu, mi történt? Úgy látom jól sikerült minden, és csak összejött ez a randi! - hallottam meg Lucy hangját magam mögül. Attiláék mintha nem is látnák, folytatták az egymás szájában lógást.
- Hát te mit keresel itt? Neked nem a nirvánában kéne lenned? - kérdeztem tőle.
-Érdekelt, hogy hogy sikerült a küldetés, szóval lejöttem megnézni titeket.
Itt egy kis szünet állt be a párbeszédbe. Elgondolkodva néztük a sikátor bejárata előtt elsétáló embereket, az égbolton kis csillagok fénylettek. Az esti, csöndes kisváros nyugovóra térni készült. Felidéztem a kalandokat, amiken eddig átestünk. És akkor eszembe jutott valami, ami már egy ideje bökte a csőrömet, vagyis az orromat.
- Te Lucy, nem tudod véletlenül, ki az a Puding? - kérdeztem.
- Puding? Hát te meg honnan tudsz róla? - nézett rám értetlenül - Néha hallani róla innen-onnan, de nem ismerek senkit, aki találkozott volna vele. - fejezte be.
-Hát én ismertem őt kölyökkoromban.
-Te? - elfojtott mosollyal nézett rám - Azt nem hiszem. Viszont most vissza kell térnem nirvánába, gratulálok a lejutáshoz, igazán páratlan műveletet hajtottál végre. - búcsúzott, majd hirtelen eltűnt. Attiláék nem vettek észre semmit az esetből, elváltak egymástól. Lucy felbukkanása egy másodpercre el is felejtette velem, ezt a furcsaságot, miszerint itt van T. Danny. Sőt, még Lucynak sem tűnt fel, pedig ő tudta, hogy igazából én írtam Attilának. Hát, itt mindenki megbolondult?!
-Na, gyere Dani, Kókusz lábhoz! Hazamegyünk. - szólt Attila. Viszont nekem sürgősebb dolgaim voltak. Oda kell mennem, ahol minden elkezdődött, az első otthonomba. Elkezdtem futni, magam se tudtam, pontosan hova.
-Kókusz, Kókusz, gyere vissza -hallottam Attila egyre halkuló hangját. Mikor már elég messze jártam, és biztos nem látott senki, kiterjesztettem az elmém, és fénysebességgel suhantam Tatára, a Csecse család otthonába. Itt kell lennie Pudingnak, az biztos. Bejutottam a lakásba. Otthon volt a kis kompánia. Behatoltam Kitti agyába, és gyorsan Puding után kezdtem kutakodni. Találtam egy csomó emléket arról, ahogy simogatják, etetik, játszanak vele. Majd az egyik emléken egy elég ijesztő dolog történt, az akkor még kisebb Puding éppen a kaparófán lógott, lassan felém fordította a tekintetét, pontosan a szemembe nézett és megszólalt.
- Hello Kókusz - majd pergetek tovább a képek, megint simi, etetés, játék, már párszor én is szerepeltem, ahogy együtt hülyéskedünk. Aztán egy síró Kitti jelent meg.
- Sehol nem találom Pudingot - pánikszerűen keresni kezdték. Végül amennyire kivettem, beletőrődtek, hogy elveszett. Attila elköltözött, vitt magával engem. Kiléptem Kitti agyából. Megdöbbentettek a történtek. Ugyan én vagyok a leghatalmasabb lény a világon, mégse tudom a magyarázatot arra, hogy hogy lehet, hogy Puding beszélt hozzám az emléken keresztül. Kiráz a hideg, ha csak a tekintetére gondolok. Csecséék nem vették észre, hogy ott voltam, mivel láthatatlanná váltam. Gyorsan leléptem a lakásból, és visszatértem Attiláékhoz. Még mindig ugyanott voltak ahol hagytam őket.
-Kókusz, ilyet többet ne csinálj, nagyon megilyesztettél minket! - dorgált meg Attila, én csak bocsánatkérően hozzá dörgölőztem. Most, hogy kiderítettem mindent, amit akartam a Csecse család és Puding közös múltjáról, ideje foglalkozni a másik problémával. Meghozzá, hogy T. Danny valamiért itt van. Viszont nagyon megviseltek az elmúlt nap történései, nem hiszem, hogy ma még be tudnék hatolni egy újabb elmébe. Először kicsit pihennem kell. Attila felvett az ölébe, és elindultunk hazafelé. Ahogy Atti és Dani beszélgetését hallgattam, egyre álmosabb lettem, majd lehunytam a szemem és mély álomba zuhantam.

Az otthoni puha ágyikómban ébredtem. Reggel volt, kint csiripeltek a madarak. Felkeltem és az etetőtálkámhoz indultam. T. Danny sétált be a nappaliba félmeztelenül. Ezt a látványt még 100%-on is nehéz feldolgozni. Hamarosan Attila is megérkezett.
-Jó reggelt drágám - hajolt oda hozzá Dani, hogy megcsókolja. Ekkor azonban pont még mielőtt összeért volna a szájuk, Dani tekintete elkomorult, felém fordult, egyenesen a szemembe nézett és kísérteties hangon megszólalt.
- Hello Kókusz - nem mondott semmi többet, visszafordult Attilához, újra ellágyultak a vonásai, és megcsókolta kedvesét. Attilának ebből nem tűnt fel semmi, mintha nem is hallotta volna, amit Dani mondott. Pontosan ugyanolyan volt, mint Puding az emlékben. Már eddig is voltak efféle feltételezéseim, de a gyanúm végleg beigazolódni látszott. Valószínűleg T. Danny-nak és Pudingnak elég sok köze van egymáshoz. Még nem tudom, pontosan hogyan kapcsolódtak össze, de mindenképp ki fogom deríteni.

Úgy döntöttem visszatérek a nirvánába, megkeresem Lucyt és a segítségét kérem. Ott amúgyis jobban tudom használni az agyamat, az egész hely sugározza magából az energiát. Felteleportáltam, a hely ugyanúgy nézett ki, mint legutóbb, csak éppen nem volt ott a tábla, nem volt ott a recepciós pult, nem volt ott Lucy.
-Hello Kókusz - már megint ez a hang, csak most nem volt körülöttem egyéb élőlény, aki kiadhatta volna. Elég gyanús volt, sokkal hangosabban, és erőteljesebben zengett, mint eddig. Lehet, hogy vissza kéne térnem a Földre? Itt nem biztos, hogy biztonságos.
-Hát már mennél is el? Miért nem beszélgetünk kicsit? - harsogta a hang.
-Puding, te vagy az? - kiabáltam. Próbáltam keresni egy elmét a közelben, amiből megtudhatom, pontosan ki ez, de nem találtam semmit.
- Ne szólíts így, ezt a nevet már rég eldobtam - válaszolt. Előttem egy minihurrikán jelent meg, a közepéből egy test körvonalazódott ki. Pontosabban nem js szilárd test, csak olyan trutyiszerű valami. Ahogy a hurrikán elmúlt, ott maradt egy szürke macska.
- Mostantól hívj csak Brahmannak! - mondta.
- Oké, öhmm, Brahman - felismertem az emlékekből, Puding volt az, számítottam rá. - és mit akarsz tőlem?
-Hallani a köszönetedet, ifjú Kókusz - nézett rám gőgösen.
- És mégis miért? - kérdzetem értetlenül.
- Hahaha - nevetett ördögien - hát még mindig nem jöttél rá, ennél azért okosabbnak hittelek. Tudod, azt hiszem, most jött el az ideje, hogy megosszam veled élettörténetem.
- Jó, persze, mesélj csak - mondtam udvariasan.
- Már kiskoromban se voltam egy átlagos macska, mindig okosabb voltam mint a többiek. Először mindenki imádott, majd elkezdtek tőlem félni, amilyen hamar csak lehetett, lepasszoltak egy másik családnak, bizony ők voltak Csecséék. Szerettek engem, de mindig lenézéssel bántak velem, nem engedtek ki, mikor te megérkeztél már legalább 70%on jártam, én sokkal lassabban fejlődtem,  mint te, tehát még hónapokba telt, hogy elérjem a 100%-ot. Akkor úgy döntöttem, hogy mindent ott hagyok és leléptem a nirvánába.
-És én ehhez mégis hogy kapcsolódok? - néztem rá, még mindig nem értve a dolgokat.
- Úgy, hogy tőlem kaptad az erődet, te féleszű! - kiáltott rám enyhén ingerültem Puding, bocsánat Brahman. - Itt olyan hatalmas lettem, mint még soha senki, istenné váltam, de mindig figyelemmel kísértem Csecsééket, főleg Attilát. Láttam, hogy veled se bánnak jobban, megsajnáltalak, elindítottalak a fejlődés útján, arra számítottam, hogy meg fogod ölni Attilát, azonban miután ő is idekerült, te pedig úgy döntöttél, megmented, keresztbehúztad a számításaim. Nem gondoltam, hogy sikeresen lejuttok, viszont megcsináltad. Azt kell hogy mondjam, büszke vagyok rád ifjú Kókusz. - elnémulva hallgattam a monológját. Köpni, nyelni nem tudtam, enyhén lesokkolódtam.
- Tudod, elég unalmas itt az élet, egy idő után az istenkedést is meg lehet unni, szóval úgy döntöttem szórakoztatom magam, és belementem a játékba. Módosítottam T. Danny agyát, hogy azt higgye, tényleg beszélt Attilával.
-Igen, erre már én is rájöttem - vágtam közbe. Ez ugyan nem teljesen volt igaz, de nem akartam nagyon hülyének tűnni.
- Vártam, hogy elkezdj utánam kutakodni, még hagytalak volna gondolkodni, amíg teljesen össze nem áll a kép, de meguntam, szóval magam kerestelek fel. Most pedig Kókusz te és én, új univerzumokat fogunk építeni! - fejezte be, nem bírtam reagálni, Puding közelebb jött, felkapott, majd elindult velem, ki tudja hová.

Vége a Csecse Attila első trilógiájának.