A Carson Coma és Én - Avagy az ismeretlen világa

1.

A nevem Tóth Tamara és sikerült felvételt nyernem egy videoklip forgatásra. Kezdő színész vagyok, ezért ez egy hatalmas lépés.

Nagyon izgulok. El sem tudom hinni, hogy eljutok egy Carson Coma videóklip forgatásra. Igazán meglepett, hogy mennyien vannak egy ilyen válogatáson, de talán csak azért, mert, ha nem is válogatnak be, akkor is megnézheted a forgatást, amely ösztönzi az embereket az eljövetelre. Mégis csak ingyen van!
Hatalmas, zöld tapétával fedett teremben vagyunk, amely tele van asztalokkal, viszont széket nem látok. A legtöbben felültek rájuk, vagy a földön heveredtek el. Vagyunk lányok is, fiúk is. Sorszámot kell húzni, hogy az alapján tudjanak meghallgatni minket. 108-ast húztam. Hát, ez sokáig fog tartani...

- Következő! - kiáltott ki egy nő a meghallgató irodából. A táblán felvillant a 107-es. Na, végre! Én vagyok a következő. Tíz perc elteltével kiszólt megint a nő, és felvillant az én számom. Gyors léptekkel indultam el az ajtó felé. Kinyitottam, majd beléptem.
- Sziasztok! - köszöntem illedelmeses a szobában ülő két fiatal lánynak. - A nevem...
- Tóth Tamara. Tudjuk. - nézett fel a papírok közül a szemüveges, "következős" lány. - Gyorsan fel teszek pár kérdést, oké? - mondta, és meg se várva a válaszom, belekezdett. - Milyen magas vagy?
- Nagyjából 156 cm környékén lehetek.
- Oh, hát, ez nem előny. Talán ki kellett volna írni, hogy „160cm alatt senki se jelentkezzen". - morgolódott. - Mindegy. Hány éves vagy?
- 18 éves vagyok.
- Hol élsz most?
- Itt Budán.
- Miért jelentkeztél? Őszintén, kérlek.
- Mert szeretem a zenéjüket, és ha nem is jutok be, láthatom őket ingyen. Illetve kezdő színész vagyok, ezért ez egy jó lehetőség a tanuláshoz.
- Hm, okos válasz.
- Igyekszem.
- Jól van. Ki a kedvenced?
- Ez miért fontos?
- Mert, versenyeznek, hogy kit szeretnek a legjobban. Idióták.- mondta nevetve.- Szóval?
- Peti. Ez egyértelmű.
- Oké. A telefonszámod, illetve az e-mail címed kéne még, és akkor végeztünk.

Miután lediktáltam mindent, indultam is ki. Kerestem egy üres asztalt és elterültem rajta. A táskámból kivettem a fejhallgatóm és a Spotifyomat elindítva, dúdoltam a Legjobb Verziót. Megnyitottam a jegyzettömbömet és elkezdtem írni. Csak úgy random, mintha teljesen egyedül lennék. Nem zavartatva magam, teljesen belemerültem az írásba.

Remélem eddig tetszik nektek!
Puszi:3 Gitta