A Carson Coma és Én - Avagy az ismeretlen világa

16.

Miután Kiara kisírta magát a vállamon, megettük a tojást. Elvileg nagyon sokat szeretett volna még mesélni, de nem lehetett. Mennem kellett dolgozni a kaszinóba. Szerintem ma felmondok, mivel nem olyan jó és izgalmas a munka már, mint régen. Persze még most is vannak verekedések, bunyók, de már közel se annyira érdekel engem, mint amikor az elsőt láttam ott. Talán itt az ideje, hogy elkezdjek új munka után nézni. Hiszen úgyse fogok elindulni az egyetemre, semmi esélyem nem lenne, hogy felvegyenek.
Felvettem az egyenruhámat, és rá egy kabátot, majd elindultam ki. Vártam, hogy megérkezzen a házam elé a munkásjárat. Márk állt meg mellettem.
- Szia! - köszönt nekem.
- Jó reggelt... - suttogtam dideregve.
- Hova mész?
- Dolgozni.
- Ebben a ruhában? - kérdezte összezavarodottan. Elfelejtettem volna megemlíteni? Egy bársony szoknya az egyenruhám. Egy piros egyberuha, feketeszalaggal a derekán, magassarkú és harisnya. Persze a szoknya csak a térdemig ér le, hogy biztosan megfagyjak.
- Aha.
- Hol dolgozol, hogy ilyen ruhát kell hordanod?
- Miért kérdezed? Szeretnél te is velem dolgozni?
- Igen! Minden álmom az! - nevetett, de megjött a busz, szóval elköszöntem és felszálltam a buszra.

A munkám eléggé unalmas. Beállok a váltókassza mögé és ott vagyok. Majd amikor jön a másik műszak, akkor átkerülök laposztónak a kettes asztalhoz. Vártam, hogy jöjjenek az emberek, de ilyenkor kevesebben vannak, hiszen csak fél nyolc van. Egy óra múlva már nyüzsgött a hely, a sok szerencsejátékfüggő már befoglalta a kedvenc helyét és kezdődött a móka.
Nem történt semmi izgalmas, a mai legnagyobb összeg, amit nyertek fél millió forint volt. Az egyáltalán nem sok, ahhoz képest, hogy milyen adósságokba kerülnek itt az emberek.
A legnagyobb összeg amit innen elvittek (amióta itt vagyok) az huszonöt millió forint körül volt.
- Huszonkét rongy. - szórta le elém a zsetonokat egy szakállas fószer.
- Átszámolom. - bólintottam, és számolni kezdtem.
- Figyi babám, nem akarsz elkísérni engem haza? - kérdezte egy undorító vigyorral az arcán.
- Nem köszönöm.- ráztam meg a fejem. Eléggé udvariasan, mivel hogyha a vendég egy büdöspatkány, nekem akkor is illedelmesen kell vele beszélnem. Sajnos. - 22.000 forint. -mondtam, majd a pultra helyeztem a pénzét.
- Miért nem akarsz jönni? Te csak egy büdös ribanc vagy, akit meg kéne tanítani egyes dolgokra! Nem gondolod anyukám? Amúgy meg van pasid?
- Van.- hazudtam neki, az utolsó kérdésére, mintha a többit meg se hallottam volna. Lecsuktam a kassza tetejét.
- Amit nem tud, az nem fáj neki.- nézett rám keményen.
- Jól van. Köszönöm, de nem élek a lehetőséggel. További szép napot! - köszöntem el, és intettem a biztonságinak, aki ki is kísérte az illetőt.
- Csodálatos ez a nap... - sóhajtok.
- Szerintem is.- mosolyog a kasszával szemben Giorgio.
- Hát te? - nézek rá meglepődve.
- Nyertem!
- Ügyes vagy! Mennyit?
- 1.500 forintot. - neveti el magát.
- Hűha! Gratulálok! - humorizálok én is. Átváltom a zsetonokat, és oda adom neki.
- Meghívhatom a kisasszonyt egy...- néz a pénzre. - egy kávéra?- kérdezi mosolyogva.
- Ha nagyon akarja az úriember, lehet róla szó, hogy szünetet tartsak. - bólintok, majd szólok a munkatársaimnak, hogy félóra és vissza jövök.

Nyomj egy csillagot kérlek!
Gitta<33