A Carson Coma és Én - Avagy az ismeretlen világa

11.

Persze, nem siettünk el  semmit. Már lassan tizenegyet ütött az óra, amikor sikerült elindulnunk. Megbeszéltük Roxival, hogy ott alszik nálam és lelkizünk egy keveset.

- Annyira utálom a srácokat! Viszont nem tudok rájuk haragudni!
- Én tudok.- hagytam rá, miközben csináltam egy frappáns vodka-narancsot, ha már a kávézó bezárt. Éppen poharak után kutattam, amikor csengettek.
- Ne már... Csak nehogy megint egy horror filmbe csöppenjünk! - kiáltott utánam Roxi, amire csak egy vigyorral reagáltam. Kinyitottam az ajtót és lám! Ki állt ott?
- Szia! Hát, te?
- Láttam, hogy ég a villany, gondoltam átjövök beszélgetni.
- Beszélgetni?
- Igen. Baj?
- Nem, dehogy. Csak a bará...
- Jézusom, ki ez a helyes pali?- kanyarodott be a nappaliből Roxi.
- Ő itt a szomszédom, Márk.
- Hűha, jól megfogtad az isten lábát, aranyom. - veregette meg a vállamat Roxi. - Roxi vagyok! - nyújtott neki kezet.
- Márk, gondolom itt alszol.- nyújtott ő is kezet.
- Aha. Miért?
- Akkor nem zavarok. Amúgy is, sietek... Csak gondoltam, hogy beszélgetnék veled - nézett rám, majd folytatta.- a házlakókról, meg az itt lévő szokásokról.
- Nem kell elmenned, gyere nyugodtan.- mondta neki Roxi.
- Nem, köszönöm. Majd máskor. - intett, és ezzel beszállt a liftbe.
- Nem vagyok szimpi neki.- rázza meg a fejét Roxi.
- Nem tudom...

Másnap reggel, el kellett volna indulnunk, de felhívta Roxit Bálint, hogy ne oda menjünk, hanem a Kellemes Fotók és Videók Irodába. Fotózás lesz.
Azt mondták, vagy kosztümben jöjjek, vagy ingben és hosszúsított szabású nadrágba.
Nekem a második alapjáraton ki volt lőve, mivel így is elég kicsi vagyok, nem kell, hogy alacsonyabbnak tűnjek. Szóval kosztüm.
Kerestem a szekrényemben egy szürke zakót, és a hozzá való szoknyát, majd indulhatott, a szürke szett foldobása. Nem szeretném hosszúra húzni az öltözködést, hiszen nem egy divatújságban vagyunk, de azért adjuk meg a módját.
Levendula árnyalatú inget vettem fel, mellé egy szintén olyan színű, elegáns kalapot. Kerestem egy fehér harisnyát, egy szürke magassarkút, és egy fehér kis, válltáskát is. Még kiegészítők, smink és kész.
- De gyönyörű valaki! - dicsért meg Roxi, aki még pizsamában kávézgatott. Nem hozott egy ruhát se magával tegnap. Még a pizsamát is én adtam neki kölcsön.
- Köszi szépen! Készen vagyok úgytűnik. Indulhatunk?
- Persze. - mosolygott és kapta is a kocsikulcsot, és elindultunk. Még mielőtt oda értünk volna, tettünk egy gyors kitérőt Roxi házához is. Felöltözött és rohantunk tovább.

[...]

Sorba kellett állni, először különfotózás volt. Aztán pedig csoportos. Először a hat fiú állt össze, aztán pedig mindenki együtt pózolt a fotózáshoz.
- Nem jó. - nyafogott a fotós.- Ez az alakzat meglett tervezve, de mégis ott egy üres hely! Kihiányzik onnan? - morgolódott. Majd Roxira nézett. Ő nem fotózkodik, mert nem lesz benne a klipben. A fotós számol. Csak heten vagyunk. Hiányzik egy ember.
- Várjatok, névsorolvasás!- kiáltja Barni.
- Nem kell. A férj hiányzik.- mondja Giorgio.
- Tényleg! Dávidnak szólt valaki, hogy ma fotózás lesz?
- Igen, én felhívtam reggel.- bólint Roxi. - Azt mondta, hogy itt lesz.

Ekkor belépett Dávid.

Dávid... Ki lehet Dávid?
Dobj egy csillagot, kérlek!
Gitta<3