A Carson Coma és Én - Avagy az ismeretlen világa

14.

- Melyik a kedvenc zenéd? - kérdezte.
- Tőletek?
- Nem, a Magdi anyustól. - mondta nevetve, mire én csak megráztam a fejem.
- Hát... Nehéz kérdés, nagyon. Talán, a Legjobb Verzió vagy a Hobbihajótörött. Ó, a Na mindegy egyenesen a kedvencem!
- Hah, azokat én is szeretem. Nekem a mostani kedvencem a Pók.
- Miért?
- Azért, mert imádtam a videóklip forgatását!
- Az új klipét is imádod?
- Nem.
- Miért nem?
- Utálom. Ez egy szar lesz. Ennél rosszabb klip ötlet még soha nem volt.
- Nem a ti ötletetek volt? Mármint a banda ötlete? - mutattam a kezemmel rá.
- De, viszont már gyűlölöm. Szar ötlet volt.
- Nem örülsz, hogy megismertél engem? - nem válaszolt. - Szóval, nem.
- Én ilyet nem mondtam.
- Akkor?
- Ne próbáld kiforgatni a szavaim.
- Épp ez az, nem is mondtál semmit! Hogyan forgatnám ki, azt amit ki se mondtál?
- Ne kiálts a fülembe!
- Nem is kiáltottam a füledbe!
- Hagyjuk. - forgatta meg a szemét.
- Nem hagyom. - mondtam ki én a végszót, majd csendben sétáltunk egymás mellett. Kisétáltunk a Dunapartra. Megálltunk a part mellett, leültünk, és néztük, ahogyan a kacsák egymást kergetve úsztak. Tulajdonképpen ezek a kacsát valamelyest hasonlítanak ránk. Egy végtelen kört írnak le, amelyet csak akkor törsz ketté, ha utoléred a másikat. Ami nehéz. Mivel, ha az egyiknek, meg a másiknak is az a célja, hogy utolérje az előtte lévőt, akkor csak az segítene, hogyha az egyik megállna. De az veszteséget jelentene! A másik nyerne. Olyat pedig nem szabad engedni.

- Miért beszélsz velem? - nézett rám a szinte fekete szemeivel.
- Miért ne beszélnék?
- Gonosz voltam...
- Gonosz voltál, és én tűrtem.
- Tűrtél? - értetlenkedett.
- Minden egyes beszólásodnál képes lettem volna szétszaggatni valamit, de tűrtem. Nem viselkedhetek veled úgy, ahogyan te velem. Nem vagyon én tükör. - húztam egy ferde mosolyt.
- Pedig nem érdemeltem meg, hogy tűrj.
- Nem. Kicsit sem. - válaszoltam egyből. Kínos csönd telepedett kettőnk közé.
- Azt hiszem én megyek. - álltam fel. Felállt ő is.
- Elkísérlek.
- Nem kell, menj te is haza.
- De szeretnélek, ha megengeded...
- Akkor legyen. Gyere! - fogtam meg a kezét, és elkezdtem húzni a legközelebbi buszhoz, ahol most állt be a busz. Odaérve felszálltam, és vettem két jegyet. Akaratlanul is arra gondoltam, hogy megfogtam a kezét. De az csak egy egyszerű baráti szokás volt. Igen.
Gyorsan kerestünk egy üres kettest, és leültünk.
- Nem kellett volna fizetned a jegyem. Odaadom az árát. - nyúlt a zsebébe.
- Nehogy! Fogd fel úgy, hogy most ingyen utazhatsz azért, mert híresség vagy. Érezd megtisztelve magad!
- Hűha, köszönöm! Tényleg megtisztelve érzem magam. - gyúnyolódott.

Ismét GIORGIOOO
Nyomj egy csillagot, köszii!
Gitta<3