A Carson Coma és Én - Avagy az ismeretlen világa

2.

Már este van. Félek, hogy nem fogom látni a forgatást. Még mindig válogatnak, és még van, vagy' ötven ember. Lehet, hogy haza megyek.
Összeszedtem a cuccaimat, elraktam a  fejhallgatóm, és felálltam a mahagónira hajazó parkettára. Az a kavalkád, amelyet leírtam, végül nem is lett olyan rossz. Egy zene lett.
Felkaptam a táskámat, és elcsattogtam a helyszínről. A buszmegállóban várakozva, lestem ki a fejemből. Sötétedik. Ez nem jó. Nagyon nem jó.
Mikor jön a busz? Fél óra? Addig teljesen sötét lesz. Hívok egy taxit. Igen, az lenne a legjobb, még úgy is, hogy egy vagyonba kerül. Vagy sétáljak haza? Az is egy fél óra. Miért büntet az élet?
Ekkor megállt mellettem egy fehér Volvo.
- Tamara, haza vigyelek? - megrémülve fordultam hátra. A "következős" csaj volt. Mosolyogva hajoltam be az ablakon.
- Hát, te?
- Lejárt a műszakom. Hét óra van, a többit már más kérdezi ki.
- Aha, értem. Tényleg haza vinnél?
- Igen, gyere.
- Oh, köszi szépen. Nem is tudom, hogy jutottam volna haza, ha te nem jössz.
- Mondjuk azzal az emberrel, ott.- mutatott a kocsit bámuló férfira, az út másik oldalán.- Bár, kétlem, hogy ő haza vinne.- húzta oldalra a száját, és elindult.
- Nem is vettem észre, hogy ott van.- sokkolódtam le.
- Úgy gondolom, az volt a célja is.
- Durva. - motyogtam. - Egyébként még nem is tudom a neved...- mosolyodtam el.
- Roxi vagyok. Fehér Roxána.
- Örülök Roxi.
- Én is.
Elmagyarázam, hogy merre lakom, számot cseréltünk, aztán kitett a házamnál. Felballagtam a negyedikre, bementem az otthonomba. A szomszéd megint alpári módon üvöltette a zenét, de most nem érdekel, túl fáradt vagyok, egy újabb vitához vele. Utoljára, amikor átmentem szólni megfenyegetett. Azt mondta, rám ereszti azt a büdös kutyáját, ha még egyszer szólni merek neki bármiért is. Nem mellesleg attól a kutyától bűzlik az egész épület, remélem, hogy a gondnok kiteszi a szűrét innen.
Megfürödtem, majd vacsora gyanánt megettem egy almát. Gyorsan fogat mostam, és befeküdtem az ágyamba, amelyben szépen elhelyezkedtem, megnéztem egy Doktor Csont részt, majd az álmok édes hullámain tengődve, adtam ki a napi stresszemet. Rémálom formájában.

Másnap reggel úgy ébredtem, mint aki meghalt, megették, és kihányták. Szuper reggel, mondthatom. Pedig nem is ittam semmit, mégis úgy érzem, másnapos vagyok. Kell egy fájdalomcsillapító, most. Kibattyogtam a konyhába, egy kávé mellé, be is vettem egy erősebb gyógyszert, remélve, hogy ez a borzasztó fejfájás, ami egy kisebb gyomorfájdalommal társult, elmúlik. Aztán visszafeküdtem az ágyba szunyókálni. Hogy miért?
Először is, mivel szombat van. Másodszor, befejeztem a gimit, így lyukas évem van jelenleg. Addig pedig pultosként dolgozom kedden, és csütörtökön, a legnagyobb Casinoban Pesten.

Na itt egy újabb rész, dobj egy csillagot, ha itt jártál.
Puszi:3 Gitta