A Carson Coma és Én - Avagy az ismeretlen világa

5.

Roxival beszéltem az ajtóban, elmondta mikor jöjjek holnap, miben jöjjek holnap, és hova. Rákérdeztem volna arra is, hogy milyen menyasszonyi ruháról volt szó, de akkor jöttek ki a fiúk is. Taxit hívtak. Beszálltak a kisbuszba, majd köszönés nélkül elhajtottak. Roxi is elment. Király. Akkor haza sétálok, az lesz a legjobb.

Gyors léptekkel közeledtem a házam felé, de ekkor szembejött velem egy kis vizsla kölyök. Vidáman ugrált körbe, és megnyaldosta a cipőmet. Nevetve guggoltam le hozzá, majd néztem meg a nyakörvét. Zuzmó. Vicces név. Tovább sétáltam a kutyussal a karjaim között. Ekkor vettem észre a költöztető kocsit a házunk előtt. Három munkás hordta be a dobozokat, a ház oldalánál pedig egy magas fekete hajú férfi telefonált.

- Bocsánat, a maga kutyája, Zuzmó?- kérdeztem a férfitól, miután letette a telefont.
- Igen, köszönöm. - nyugodott meg az eddig feszült arca. - Azt hittem eltűnt.
- Csak kicsit elkóborolt. - mosolyogtam rá. Majd indultam volna be, mikor utánam szólt.
- Ez a szép hölgy is itt lakna?- kérdezte, kacér mosollyal az arcán.
- Igen, gondolom az úr is ide költözik. Hányadikra?
- Harmadikra.
- Eggyel alattam. Na, de én megyek is, viszlát!
- Viszlát!

Miután kikerestem a kulcsokat a zsebemből, mosolyognom kellett. Meg sem kérdeztem a nevét. Na mindegy.
Hamar a konyhában kötöttem ki, palacsinta sütés közben azon gondolkoztam, vajon kivel találkozom holnap... Remélem nem olyan, mint Giorgio. De ő miért is ilyen? Passz. Bár, a kedvencemmel nem is tudtam beszélni. Petivel. - állapítottam meg okosan, magamban.

A palacsintám odaégett.

[...]

Hatalmasat aludtam az este, kemény három órát. A szomszédom megint bulizott. Jeeej!

Már készülődök, mert nem szeretnék elkésni. Felvettem egy zöld bársonyos nadrágot, egy fehér garbót, és rá egy zöld, csíkos inget. Fehér teniszcipő, a fehér kabátom és indulhatunk is. Viszont a táskám majdnem otthon maradt, szóval visszaszaladtam érte.
Lent a kapuval bajlódtam, amikor megszólalt az új házlakó mögülem.
- Elvigyelek, Csipkerózsika? - a becenév hallatán vörösödni kezdtem.
- Tamara vagyok.- fordultam hátra komoly arccal.
- Akkor ezt egy igennek veszem.- bólintott, majd kézen fogott és a kocsijáig húzott. Egy pezsgőszínű Jaguar állt a belső udvarban.
Kinyitotta nekem az ajtót, és emelte a kezét, amivel mutatta, hogy üljek be. De én hátra léptem egyet és megráztam a fejem.
- Nem kell elvinned, köszönöm. Nem is ismerlek. - mosolyogtam rá.
- Márk vagyok. Most már jössz? - nézett rám kajánul.
- Nem tudom. Nem lenne szabad idegenek mellé beülnöm, nem néztél még Crimiket?
- Nem, inkább Fantasy fan vagyok.- vonta meg a vállát.- Na gyere!
- Jól van...- szálltam be végül.

Na nektek szimpi Márk? Vajon mit akar, csak barátokat? Vagy valami mást?
Nyomj egy csillagot, ha már erre jársz!
Puszi:3 Gitta