A Carson Coma és Én - Avagy az ismeretlen világa

10.

- Akkor?
- A legeslegeslegjobb barátnőm. - mondta vigyorogva, ami inkább a helyzet miatt is talán, vicsorgásnak hatott. Giorgio szólalt meg.
- Nézzétek !- intett a folyosóról, a családi fotókat nézte a falon. Voltak egész régiek és újabbak is.
Egy nő rakottszoknyában állt egy fa alatt, körülötte három lány ült a fűben. Egy tanyán lehetnek talán.
A második fotón Karácsony van. Nem is régen fotózhatták, Jázmin és - szerintem - a szülei voltak a fotón.
A harmadikon Jázmin van és egy kutya. A kislány szorosan öleli a kis barna kutyust, aki kíváncsian néz a kamerába.
De az utolsó fotó, hát borzongató. Egy fekete-fehér fotó az. Rajta egy család. Senki sem mosolyog, csak néznek a kamerába bús-komoran. Egy valakit kivéve.
Egy befont hajú kislányt kivéve. Habosruhába öltöztették, keresztbe tették a lábán a kezét, és az egyik idősebb nő tartotta a fejét. A lány a messzeségbe nézett.
- Az halott. - suttogta Peti.
- Igen... - bólintott Giorgio.
- Menjünk innen. - suttogott tovább Peti.
- Siessünk. - bólintottam. Odarohantam Minniehez és félre löktem a kislányt. Nem foglakozva senkivel és semmivel rohantam vissza a mi emeletünkre. Fekete és Peti szorosan a nyomunkban jöttek.

Visszaértünk és én teljesen ki is akadtam.

- De ez nem normális dolog! Valaki volt a pincében. Valaki volt a kislánynál. Lecsapódott az áram és ha ez nem elég, még térerő sincs! - soroltam mérgesen.
- Nincs térerő? - ijedt meg Roxi és egyből a telefonjáért nyúlt. - De van. - tette a kezét a mellkasára.
- Mi? - léptem mellé, és megnéztem én is. - Tényleg van.
- Voltunk lent az ajtónál, de be van zárva. - szólalt meg Barni.
- Tessék???
- Ja, bezárták. - értett egyet Bálint is.
- Micsodaaaaaaa???? - sírt tovább Roxi.
- Jó, én hívom a rendőröket! - kaptam elő a telefonom.
- Nem hinnék el. - mondta Giorgio.
- Igaz, szerinted el hinné bárki is, hogy vannak itt földöntúli dolgok? - nevetett kínosan Bálint.
- Simán. - mondtam, és ütöttem volna be a rendőrség számát, de kivették a kezemből a telefont. - Ezt most miért kellett? - néztem rá morcosan Giorgiora.
- Csak!
- Te nem akarsz kijutni innen?
- Hah, valaki segítsen már! - pillantott a többiek felé. De senki nem akart válaszolni neki.
- Mi van, Giorgio? - nézett rá Roxi összehúzott szemekkel.
- Csak, hogy tudjátok... - lökött oda a többiek közé. - Én egy... egy... egy...
- Mond már ki!
- Egy vámpír vagyok!- kiáltotta.
- Mi van? - nézek rá. - Jobb nem jutott az eszedbe?
- Pillanatnyilag nem. Hogy jöttél rá?
- Már a legelején rá jöttem, hogy valami itt nem klappol, amikor nem engedtél egyedül Petivel. Hiszen, nem is érdekellek téged!- néztem rá mindentudóan. - Addig a percig nem voltam biztos abban, hogy te benne vagy, amíg be nem mentünk a kislányhoz. Emlékszel?
"- Itt laknak? - Igen."
- Nem voltál bunkó! Majd, miután bementünk a kislányhoz, te vetted észre a képet. Pedig csak egy percre léptél el mellőlem, de már szóltál is. Abban a pillanattől kezdve játszottam, az ijedséget. És hívtam volna a rendőrséget. Tudtam, hogy nem fogod engedni. Aztán, ott van az a tény is, hogy Barni és Bálint is benne van. Az ajtós sztori miatt.
"- Voltunk lent az ajtónál, de be van zárva. - Ja, bezárták."
- Annyira jó lett volna az egész, csak azok az apró hibák... Ch... Például a térerős, mi van, ha akkor én is megnézem, és nekem van? De, az elején nagyon fostam. Kit küldtetek le a pincébe?
- Senkit. - mondta Giorgio.
- Hiszen... Ki volt lent akkor?
- Senki. Vagyis szerintünk. De lehet valakit tényleg bezártunk.
- Oké, és ezt el is kéne hinnem?
- Igen. Amúgy, nem érdekel.
- Miért? Én csak ennyit kérdezek... - suttogta halkan Roxi.
- Lesz egy szabadulószoba jövőre, a közönségünknek, azt kellett gyakorolnunk mennyire hatékony.
- Pont rajtunk?
- Ja, de eléggé gyenge lett az eredmény.
- Idióták! - csapott le egy taslit Roxi, a mellette ácsorogó Bálintnak.
- Auuu...

Miután szépen lehordtuk a többieket, hogy milyen bunkók, és érzéketlenek, stb., meghivattuk magunkat a három fiúval kajálni. Minnie haza ment, azt mondta, hogy pont eleget kapott ma belőlünk. Megértem.

- Elmarad a találkánk...- szomorkodott Roxi nekem.
- Kár. Nem jössz inkább el hozzám? Egyből miután ettünk, és rendelek valamit a közeli kávézóból!
- Legyen!

Véleményeket kérek! Sokaaat!
Nyomj egy csillagot, köszi!
Puszi:3 Gitta