A Carson Coma és Én - Avagy az ismeretlen világa

8.

Csöndben lépkedtünk, éreztem, hogy minden porcikám remeg. Őszintén szólva sokkal, de sokkal szívesebben sétáltam volna a folyosón, nem lett volna ilyen sötét. De ilyen az én szerencsém, viszont legalább nem egyedül voltam.

Peti világította a folyosót a telefonjával. Egy ideig gondolkozott, de végül megszólalt.
- Amúgy... Ha meghalnánk, mi lenne a bandával?
- Semmi. Valószínűleg sokkal jobban felkapnák. Lennének emlékpartik, fekete ruhás, gyászoló Zsibongókkal.- mondta Giorgio.
- Hah, azt megnézném. - nevetett fel Peti. - Mennyire buli lenne egy olyan parti.
- Most komolyan? Nem tudnátok inkább pillangókról és virágos rétről beszélgetni?
- Bocs, nem. Ha akarod szétválhatunk, de akkor neked kell le menni a pincébe... Egyedül.
- Köszi, inkább kihagynám.
- Gondoltam.
- Srácok! Megvan a pincelejárat.
- Szerintem ez rossz ötlet volt. - kezdtem el hátrálni.
- Befostál? - néz rám gúnyosan, és kinyitja az ajtót. Egy hosszú lépcső visz lefelé.
- Fúj, mi ez a bűz? - kapott az orrához Peti.
- Mondom, Tamara befosott. - először hívott így. Kínos pillanatban, persze.
- Remélem nem Minnie kezdett el lent rohadni. - fogta be erősen az orrát Peti.- Rosszul vagyo...- mondja majdnem végig, de elhányta a mondat végét. A hátunk mögé.
- Ügyes vagy! Ha menekülésre kerül a sor, valaki biztos elcsúszik majd benne. Remélhetőleg az üldöző, és nem az üldözött. - paskoltam meg a hátát, és elvettem tőle a telefonját.
- Én megyek előre. - mondtam bátran, de amint az első fokra léptem, éreztem, hogy el is ment minden bátorságom. Ott állt valaki.

Gyorsan vissza léptem a folyosóra és becsaptam az ajtót.
- Hozzátok ide azt a komódot!- ordítom a fiúknak, pedig ott álltak mellettem. Éreztem, ahogy elöntött az adrenalin. Izzott minden porcikám. Oda tolták a szekrényt és aggódva lestek rám.
- Mit láttál? - suttogta Peti.
- Én... Én... Nem tudom. - dadogtam - Úgy félek! - akadtam ki. Tenyerembe temettem az arcom. - Valaki volt bent, vagy valami... Minket nézett. Közvetlenül a lepcsővel szemben állt. Némán lesett. Figyelte, hogy le megyünk-e.
- Nem Minnie volt?
- Nem! Biztosan nem.
- Vannak mások is rajtunk kívül a házban? - kérdezte halkan Peti.
- Biztosan. Az elsőn laknak, a másodikon mi vagyunk, a harmadikon egy iroda van, a negyediken szintén laknak, az ötödik pedig bontás alatt van. A földszinten van egy bolt, és talán ennyi.
- Akkor miért csak mi jöttünk megnézni a biztosítékot? - suttogta Peti.
- Én... Nem tudom. - nézett rá értetlenül Fekete. - Talán, nem is itt van a biztosíték. Hiszen, honnan tudjuk, hogy itt van?
- Vagy mert, biztonsági ellenőrzés van. - mutatok a pinceajtón lévő papírra, ami eddig fel sem tűnt.
- Mi?

Vaaaa nem bírtam ki, hogy ne rakjak ki több részt ma. Valószínűleg egy-kettő kikerül még ma, de nem ígérek semmit.
Puszi:3 Gitta