A Carson Coma és Én - Avagy az ismeretlen világa

15.

Leszállva a buszról elindultunk az utcába, ahol lakom.
- Erre laksz?
- Nem.
- Akkor?
- A sarki állatkertbe jöttünk.
- Hahaha. Melyik épület?
- A barna.
- Szép. Kifejezetten szép a környék is. Mekkora mákod volt már, hogy itt lakást kaptál!
- A nagyszüleimnek a régi háza van itt. Ők leköltöztek a Balatonhoz. Délre.
- Aha, azt hittem vetted.
- Nem, vagyis fizetem. Mivel csak bérlem.
- Ja, akkor tiszta minden.
- Király. - értünk a kapuhoz. Megálltam, majd szembe fordultam vele. A csendet én törtem meg először. - Hát, köszi, hogy haza kisértél. Örülök, hogy végre beszélgettünk. Azt hittem nem leszünk jóban, soha nem leszünk barátok.
- Hah, igen barátok. Azok vagyunk. Örültem én is. - mondta, és hátra lépett egyet. - Legyenek szép álmaid! Szia Mira!
- Neked is...- intettem utána, miközben megvártam amíg elhagyja az utcát. Bementem a kapun, és felsiettem a lépcsőházban. Az ajtóban megálltam a kulcsaimat keresni.
- A barátod? - szólalt meg mögülem.
- Igen, a barátom. Nem szerelmes barátom, ha erre gondolsz.
- A bajúszra buksz?
- Maradj már! Hiszen ő csak a barátom!
- Én is ezt mondom! A barátod!
- Na, gyere ide! - öleltem meg szorosan. - Úgy hiányoztál! Milyen a gimi hugica?
- Szar.

Gyorsan beengedtem az én egyetlen tesómat. Kiara a húgom, és másodikos a gimiben. Utálja a sulit, most éppen lázadó korszakát éli, legalább két éve. De kezdi kinőni. Remélem hamarosan teljesen el is hagyja. Anyuék teljesen ki vannak akadva rá, mivel sokszor be se jár a suliba, és napokig az se tudják hol van. De mindig haza talál, legtöbbször több napos pizsama partit tartanak Verával, a legjobb barátnőjével. Apu azt szokta mondani ő egyedi, és így kell szeretni. Én is szeretem így. Tényleg egyedi.
A fekete bakancsát ledobta az élő szobában, a dzsekijét felakasztotta és levágódott a kanapéra.
- Milyen kajád van itthon?
- Semmilyen? Mivel napok óta folyamatosan megyek mindenhova. De száraz kaja tuti van a hűtőben. Vagy csináljak tojást?
- Igen! Tükörtojást!
- Legyen.
Miközben sütöttem a tojást tovább beszélgettünk.
- Ki volt az a fiú? Most őszintén!
- Giorgio. Találtam egy jól fizető állást pár hétre, és vele is együtt dolgozom. Eddig valamiért nem beszélgettünk sokat, meg szeritnem haragudott rám, de most! Olyan jót beszélgettem vele, mintha örök barátok lettünk volna mindig is!
- Na! Neked legalább vannak normális fiúk az életedben.
- Normálisnak nem mondanám... De na! Mi történt?
- Martin megint elhagyott! - kezdett el sírni.
- Ne sírj Kiara! Ha most megölellek, oda ég a tojás!

Remélem tetszik!
Nyomj egy csillagot, ha már erre jársz!
Gitta<3