Sasin (Befejezetlen)

HATODIK FEJEZET

Eunji ismét ráncolta a szemöldökét.

Seokjin már szinte el sem tudta képzelni enélkül a nőt. Viszont az érdekes az volt az egészben, hogy amikor jó hír miatt tette ugyanezt, akkor a homloka közepe felé megemelkedtek kissé szépen ívelt szemöldökei. Olyankor inkább olyan hatást keltett, akár egy kérlelő kiskutya. A nyomozó ezt mindig is aranyosnak találta.

A videó a végéhez ért, és a televízió képernyője megtelt a zsizsgő hangyák háborújával. A férfi hátradőlt a székében, miközben partnere felé fordult.

– Mit gondol, partner? – kérdezte érdeklődve.

A megszólított láthatóan örült neki, hogy a túlóra minden jel szerint a végéhez közeledett. Minden kazettát végignéztek, de ha ez nem lett volna elég siker, ezen az utolsón még a keresett járművet is nagy eséllyel megtalálták. Eunji mégis ráncolta a szemöldökét, miközben az asztalon könyökölve kopogtatta tollát a felületen. Seokjinre nézett. A legkevésbé sem hasonlított egy kérlelő kiskutyára.

– Túl könnyű.

Pontosan. A nő átható szemeiben ugyanaz a gondolat ült, ami a nyomozó fejében is megjelent.

Onnantól, hogy Seokjin rájött, hogy ha nem tudja megtalálni honnan jött az autó, inkább azt próbálják meg kitalálni hová vitték; teljesen új nézőpontba került az ügy. A felvételek begyűjtése hamar megvolt, és habár a megnézésük hosszabb időt vett igénybe, egyértelműen sokkal gyümölcsözőbb eredményt hozott. Túlságosan is. Egyetlen apró folt sem volt a videókon, ahol ne látszott volna a bűnözők merre tartottak a járművel. A végállomás pedig végtelenül kiszámíthatónak tűnt. Nem volt kétség.

Ez egy csapda volt.

Seokjin felállt a székéből, megigazította mellényét és a vállára vetett pisztolytartóját, majd megfordult, hogy odamenjen a kabátokat tartó állványhoz.

– Maga meg mit csinál?

Eunji kiegyenesedett kérdése közben. Mindig ezt csinálta, amikor úgy érezte, valami olyan dolog történik, amire jobb ha felkészül.

A nyomozó magára kapta barna, térd alá érő kabátját, majd egy pillantást vetett a tükörbe, miután levette szemeit partneréről. Az arca szépen gyógyult, de még igen messze állt attól, hogy minden nyoma eltűnjön a csúfos vereségének. Legalább minden nappal egyre kevésbé fájtak a sebek. Ez is haladásnak számított.

– Odamegyek a roncstelepre. Át kell kutatni az autót – válaszolta nyugodtan. Elfordult a tükörképétől, amikor meghallotta az ismerős sóhajt, így még látta, amint Eunji odasétál hozzá. – Veszélyes lesz. Nem kérem, hogy jöjjön velem.

A nő is leakasztotta kabátját és magára vette. Felnézett Seokjinre.

– Nem is kéri. Ez a munkám.

– Partner...

– Azt hittem már leszokott erről! Meg se próbáljon itt marasztalni, mert felmondok! Ez nem vita tárgya – tette hozzá nyomatékosan Eunji. Sötét íriszei makacsul a nyomozó tekintetébe fúródtak és egyértelműen nem voltak hajlandóak szabadon ereszteni addig, amíg amaz vissza nem vonult.

De nem most.

Seokjin alapjáraton szórakozott szemei kőkemény komolysággal teltek meg.

– És ki fogja értesíteni az ügyészséget, hogy ha tényleg csapda az egész, Il? Értékelem az ambícióját, de annak semmi értelme nem lenne, ha mind a kettőnket elfognák, amennyiben tényleg helyes a spekulációnk. Ráadásul valamelyikünknek itt kell maradnia, hogy eligazítsa a másikat a videók alapján.