Beteg Játszma

VII.🖤

Aranyos viselkedés, vadító megjelenés

Taehyung:

Másnaposan, nyöszörögve és szitkozódva fordultam a másik oldalamra, amikor a nap sugarai kiégették retinám. A tegnap éjjel eléggé leittam magam, de nem egyedül. A nyuszifiú is velem ivott. Anyám, az a test, ami neki van, valami elképesztő.

Alsóajkam beharapva gondoltam vissza vékony csípőjére, szálkás testére és kerek fenekére. Az a fekete farmer ott emelte ki a dolgokat, ahol kellett. És ahogy rám mosolygott. Az a fiú gyönyörű és iszonyat aranyos. És olyan ártatlan. Amikor egy részeg faszi rámozdult, tekintete, akár egy elveszett őzikének, úgy kereste a helyes utat a kijárathoz, és amikor magamhoz húztam, hogy a faszi lekopjon róla, mert nem akartam a nyuszifiú előtt főbelőni, úgy bújt hozzám, mintha sosem akarna elengedni, majd vörös pofival hajlongott folyamatosan köszönetet mondva és elnézést kérve. Ajkai cseresznyepirosak és annyira kívánatosak. Teste minden érintésemre megrezdült. Az a fiú tökéletes és kell nekem. Amikor ártatlan tekintetével a szemeimbe nézett, azt hittem, hogy ott, mindenki előtt, teszem magamévá, de végül sikerült visszafognom magam.

Ebből az egészből a telefonom szakított ki. Morgolódva vettem fel.

"- Itt Kim Taehyung, miben segíthetek?" -mondtam a betanult szöveget.

"-Fiam. Igazán megnézhetnéd, hogy ki hív." -hallottam meg a vonal másik feléről édesanyám csilingelő nevetését. Elmosolyodtam.

"- Oh, szia anya. Hogy vagy?" -váltottam gyerekes hangsúlyra.

"- Jól vagyok kicsim." -kuncogott. "- Hallottuk apáddal, hogy felkeresett a rendőrség."

"- Oh igen." -vigyorogtam. "- És anya. Olyan aranyos fiúval találkoztam, hogy zabálnivaló."

"- Na mesélj." -lelkesedett.

"- Olyan, akár egy nyuszi, amikor mosolyog. Először úgy találkoztunk, hogy Yoongi megölte Hye-jin Kangjõn-t, és az autó felé menet, nekem jött. Elpirulva nézett végig rajtam és bocsánatot kért, de nem foglalkoztam vele, majd ő is jött "kihallgatni", és a tegnap este vele buliztam." -meséltem lelkesen és közben lementem a konyhába, ahol már a reggeli várt.

"- Hogy érted azt, hogy kihallgatott?" -kérdezte édesanyám értetlenül.

"- Ő az egyik elit zsaru, akit hívtak. Csak 19 éves." -válaszoltam megéve az utolsó falatot is, majd kiöntöttem a reggeli kávém és rágyújtottam.

"- Elit zsaru? Csak 19 éves?" -kérdezett vissza. "- Kim Taehyung! Normális vagy!? Még csak egy gyerek és rendőr!"

"- Tudom anya, de egyszerűen nem tudok mit tenni. Kell nekem az a fiú. Meg akarom védeni, szeretgetni akarom." -mondtam szomorúan.

"- Ha ezt akarod, én támogatlak." -mondta sóhajtva és tudtam, hogy innen nyert ügyem van nála. "- De nagyon vigyázz magadra. Majd még beszélünk. Apád felkelt és mennem kell."

"- Rendben. Szia anya." -vigyorogva rakta le a telefont. Ezt a csengő zavarta meg.

Kinéztem az ablakon és a nyuszifiú meg a barátai álltak ott. Ez érdekes lesz, mert csak egy alsó van rajtam és nem fogok most felöltözni.

- Mr. Kim. A múltkori vendégei vannak itt. -mondta az egyik szobalány.

- Csak a középső fiú jöhet be. -mondtam rezzenéstelen arccal. Egy meghajlás után elment. Leültem a nappaliban az egyik kanapéra és nyugodtan iszogattam a kávém, néha ajkaim közé emeltem cigarettámat is. A nyuszifiú lépett be a nappaliba. Egy kék laza ing volt rajta, egy sötétkék farmerral. Cipő nem volt a lábán. Ahogy meglátott, arca egy sült rákéhoz volt hasonló. Arcát tenyerei közé temette és elfordult.