Beteg Játszma

XIII.🖤

Félelem

Jungkook:

Puha ágyban ébredtem fel. Mindent belengett Tae illata. A telefonomon az óra este 21:00-et mutatott. Nyújtozódva másztam ki az ágyból és mivel sötét volt a szobában, halálra ijedtem, amikor egy lökés következtében visszaestem az ágyra.

- Nyugi, nyuszi. -puszilt orrom hegyére Tae. - Ilyen ijedős vagy? -nevetett ki.

- Ne nevesss! -fontam össze karjaimat. - Ez nem vicces.

- Félsz a sötétben? -hajtotta fejét hasamra.

- Ühüm. Ijesztő, főleg, ha egyedül vagyok. -mondtam szomorúan.

- De nem vagy egyedül. Itt vagyok veled. -szállt le rólam és felvett az ölébe, majd leült az ágyra. - Vagy valami trauma ez nálad?

- É-én... -nehéz erről beszélni. - Kiskoromban mindig egyedül voltam. A szüleim csak a munkával voltak elfoglalva és sokszor volt, hogy részegen jöttek haza. Olyankor mindig bezártak egy sötét szobába és megvertek. Ha rossz jegyet vittem haza, akkor is. Sosem kaptam tőlük egy kedves szót sem, sosem öleltek meg, csak megvertek és bezártak. Amikor megtudták, hogy ilyen fiatalon nyomozó lettem, megpróbáltak tönkretenni, mert nem volt otthon, aki mosson-, főzzön rájuk és takarítson. -fejeztem be sírva.

- Jajj kicsim. -ültetett feljebb ölében. - Semmi baj. Soha többet nem fognak bántani. Nem engedem. -ölelt szorosan. Nagyon jól esett. Végre úgy érzem, hogy valaki szeret. - Na. Kookie. Hagyd abba a sírást. Nem szeretem, amikor sírsz. Kacagj.

- Deh nagyohn fájh hyung. -sírtam hangosan. - Mindenki olyan boldog volt a családjával, én pedig csak lehajtott fejjel hallgattam a történeteket, amiket mesélnek.

- Most már én vagyok a családod. -törölte le a könnyeimet és hátradőlt, így kezeim mellkasán landoltak. Felkapcsolta az éjjeli lámpát. - Boldoggá foglak tenni Kookie.

- Ugye nem fogsz bántani? -kérdeztem félve.

- Nem foglak bántani. -nyúlt be pólóm alá és úgy cirogatta az oldalam, majd fordított a helyzetünkön és csikizni kezdett. Nevetve vergődtem alatta. - Na látod, tudsz te nevetni. -feküdt le mellém és derekamat átölelve húzott magához. - Egy nagyon erős, gyönyörű és okos srác vagy, kicsim. Ne hagyd, hogy befolyásoljon a múltad. Soha ne kérj segítséget a szüleidtől. Bármiben kell segítség, nekem szólj. Mindent megadok neked.

- De ez olyan, mintha kihasználnálak. Nem akarlak kihasználni. -ráztam meg a fejem.

- Kook. Én vagyok az idősebb. Neked még nem szabadna dolgoznod. Nem szólok bele az életedbe, de ne kérj segítséget a szüleidtől. -keze derekamról fenekemre csúszott és benyúlt a nadrágba és az alsómba, majd úgy markolt fenekembe.

Egy jól eső nyögés szökött ki ajkaim közül.

- Te tökéletes vagy. -puszilt hajamba. - Hallottam Yoongitól, hogy holnap lesz valami ünnepség az egyetemen és családtagok kell menjenek rá.

- Szóltak a szüleimnek is, akik eljönnek. -húztam el a szájam. Tae erősebben mart fenekembe, aminek hatására egy nyögés szakadt fel torkomból.

- Imádom, ahogy nyögsz. -duruzsolta fülembe.

- Olyan perverz vagy. -bújtam jobban hozzá.