Beteg Játszma

XXV.🖤

Az én babym!

Taehyung:

Mosolyogva figyeltem Kook nyugodt arcát, miközben még békésen aludt. Halk és egyenletes szuszogása, kisimult arca aranyos és megnyugtató hatást keltett bennem. Olyan, mint egy földreszállt angyal. Mintha Isten leküldte volna a legszebb angyalát, hogy békét hozzon a földre, vagy talán maga a sátán küldte fel legszebb, de egyben legkegyetlenebb démonját, hogy kárhozatra taszítsa mindazok lelkék, kik beleesnek eme csapdába, és a pokol legmélyebb bugyrába szenvedjenek az örökkévalóságig. Bárhogy is legyen, legyen ez Isten, az ördög, vagy a sors csapdája ez a fiú teljesen a hatalmába kerített és nem engedném el semmiért. Megfakult és szürke napjaimba fényt és színeket hozott, elérte hogy a gyilkoláson kívül másnak is éljek. Jéggéfagyott szívem kiolvasztotta és szeretettel töltötte meg amire eddig még senki sem volt képes.
Szempillái megrebbentek és édes nyammogásba kezdett, ami azt jelentette, hogy hamarosan felébred. Nem is tévedtem, hiszen pillanatok múlva kinyitotta sötét szemeit, melyek álmosságtól csillogtak, de még így is ő számomra a leggyönyörűbb ember a Földön.

- Jó reggelt. -mondta álomittas hangon, ami mosolygásra késztetett.

- Jó reggelt, baba. -mondtam mosolyogva, és mosolyom csak nagyobb lett, ahogy arca felvette a paradicsom színét.

Hogy zavarát leplezze, mellkasomba bújtatta buksiját, ami iszonyat aranyos dolog tőle. Hetek teltek el, amióta "meghaltak", és Kook kezd újra a bizalmába fogadni. Namjoon és Jin már at elejétől úgy viselkedtek, mintha semmi sem történt volna, de Suga és Jimin állandóan vitatkoznak, amit Kook nem viseli valami jól, de nincs beleszólásunk a páros dolgaiba.
Most is rgy hangos ajtócsapódás törte meg a csendet és sóhajtva vetten tudinásul, hogy máris kezdetét veszi a két törpe közötti szícsata.

- Mégis mi a fasz bajod van már megint!!? -hallottam meg Suga kiabálását.

- Szerinted mi bajom lenne!!? -hallatszott Jimin kiabálása is.

Csak sóhajtva nyomtam fejen a párnába és lehunytam a szemeim, abban reménykedve, hogy visszazuhanhatok az álmok világába, és ez majdnem sikerült is, amikor meghallottam a halk szipogást. Szemeim azonnal kipattantak és a hang forrását kerestem; sajnos sejtésem beigazódott, amikor a babym könnyes szemekkel nézett szemeimbe, és ahogy az a két idióta kertitörpe tovább veszekedett, Kook sírása hangosabb lett. Eddig nem szóltam közbe, de most aztán tényleg elegem lett belőlük. Óvatosan fejtettem le magamról Kook kezeit, és kikelve az ágyból, feltéptem az ajtót, ami hangosan csapódott a falnak, ezzel a két törpe, a fáradt Hoseok és a fejüket fogó NamJin páros figyekmét magamra vonva.

- Ha kibaszott gyorsan nem fogjátok be a pofátokat, mind a kettőtöket megölöm. -mondtam olyan rideg hangon, ami mindegyikükből egy ilyedt tekintetett váltott ki. - Fejezzétek be végre ezt a törpe csetepatét és legyetek kussban. Ha nem tudtok meglenni egymás mellett, akkor ne menjetek a másik közelébe. Még egy, szót halljak meg tőletek és Isten rá a tanúm, hogy meghaltok.

Válaszukat meg se várva csaptam be az ajtót majd a fürdőbe mentem, ahol elvégeztem reggeli rutinom, majd egy törölközőt derekam köré csavarva mentem vissza a szobába, és felhúztam egy alsót, meg egy melegítőt, majd idegesen járkáltam a szobában, próbálva lenyugodni hogy még véletlenül se akarjam megölni azt a két idiótát, amiért meg merték siratni az én drága nyuszimat.

- TaeTae? -hallottam meg Kook reszketeg hangját.

Nem válaszoltam neki, mert tudtam, hogy durva hangomtól csak jobban megijedne. Mély levegőket vettem és miután viszonylag nyugodtnak éreztem magam, Jungkookra néztem. Az ágyon feküdt, a fal felé fordulva. Csendben mentem az ágyhoz és befükdtem Kook mögé.
Bal kezem fejem alá helyeztem, míg jobb kezemmel átöleltem a derekát és szorosan magamhoz húztam. Azonnal felém fordult, és szívem összeszorult ahogy megláttam tekintetében a félelmet. Utálom, amikor így néz rám. Sosem bántanám, de nem hibáztatom, amiért fél. A helyében én is félnék egy gyilkostól.