Beteg Játszma

XXIV.🖤

Köszönöm!

Namjoon:

Mosolyogva nyitottam be abba a szobába, ahol Jin volt, és mosolyom csak szélesebb lett, ahogy megláttam alvó kedvesem. Az ágyhoz mentem és arra leülve figyeltem nyugodt arcát.

Tudtam, hogy J-hope nem ölte meg őket.

Az éjjel nem bírtam ki, hogy otthon várjam a hírt Jin haláláról, ezért elmentem Hoseok házához, de mivel nem volt ott, elmentem Jin, majd Jimin házához is, de ott sem találtam, ezért Jungkook házához mentem, hátha ott van, és láss csodát, ott volt.
Türelmesen vártam. Végignéztem, ahogy betör a házba, majd negyedóra elteltével láttam, ahogy kihozza őket a házból. Eleinte azt hittem, hogy csak a holttestük az, de Jungkook motyogása, ahogy Taehyungot szólítsa, világossá tette számomra, hogy nagyon is életben vannak.
Miután mindhármukat elhelyezte a földön, fél órára eltűnt, így kihasználva az alkalmat mentem oda Jinhez. Megkönnyebbültem, hogy életben van, de aggódtam, hogy mi lesz az egészre a reakciója. Még mielőtt Hoseok visszaért volna, újra elbújtam és láttam, ahogy berakja ìket az autójába, majd három testet visz be a házba, és miután elhagyta a házat, az lángra lobbant. Követtem Hoseokot a házáig, majd ahogy a Nap sugarai Szöul utcáit megvilágították, a maffia épületébe mentem, majd meg kellett játszanom magam, hogy semmiről sem tudok. Rossz volt Taehyungot és Yoongit olyan borzalmas állapotban látnu, de nem tehettem semmit, mert azzal lebuktattam volna magam. Szerencsére Hobi "beavatta" őket a titokba, így nem kellett tovább színlelnem.

- Meddig akarsz még nézni? -szakított ki gondolatmenetemből Jin hangja.

- Mióta vagy ébren? -kérdeztem kínosan mosolyogva.

- Csak pár perce. -suttogta a szavakat mosolyogva.

Furcsa, hogy ilyen nyugodt. Nem ezt a reakciót vártam tőle. Arra számítottam, hogy kiabálni fog, felpofoz, elhord mindennek, majd közli, hogy ezzek vége van mindennek, mi közöttünk történt, de helyette csak néz.

- Miaz? -húzta fel a bal szemöldökét.

- Nem arra számítottam, hogy ilyen nyugodt leszel. -vallottam be őszintén.

- Igazából én se. -mondta kuncogva, amivel teljeseb összezavart. - Furcsa, hogy nem szedem le a fejed

- Ijesztő, nem furcsa. -mondtam inkább magamnak, mintsem neki.

- Örülök, hogy jól vagy. -fogta meg a kezem.

- Kezdesz megijeszteni.

Kijelentésemre csak elnevette magát, majd felült és nyújtózódott, amit figyelemmel követtem végig. Olyan nem létezik, hogy mindezek után ne legyen mérged.
Felállt az ágyról és az abakhoz ment, mait kinyitott és kezeit háta mögött összefonva nézelődött.
Ez a nyugodt viselkedés kezd nagyon rám ijeszteni.

- Tudod, hogy miért nem vagyok ideges? -bézett rám. Csak megráztam a fejem, tudtára adva, hogy fogalmam sincs róla. - Mert mondhatni, megmentettetek.

- J-hope bealtatózott, majd leütött, elrabolt, felgyújtotta Jungkook házát, mindenki úgy hiszi, hogy meghaltatok, hazudtam neked, te pedig azt mondod, hogy megmentettünk? -kérdeztem teljesen összezavarodva. - Elmagyaráznád, hogy mégis mi a francról beszélsz?