Beteg Játszma

XVI.🖤

Serpenyő

Namjoon:

Nagyon ideges voltam, amikor szembesültem a ténnyel, hogy a hercegnőmet elrabolták, de ki ne reagálna így, ha élete szerelméről van szó? Mert nekem Jin az. Csak ő képes megdobogtatni a szívem. Hoseokkal egy autóval mentünk, mert ahoz, hogy eljuthassak az én célomig, át kell menni az ő úticélján. Az erdőhőz érve kiszálltunk az autóból és elindultunk az első megjelölt helyhez. Viszonylag hamar odaértünk. Óvatosan nyitottam be, de nem volt ott senki, ezért tovább mentünk. A másik hely már meszebb volt, de siettünk, már amennyire sietni lehet az éjszaka közepén egy erdőben. Hoseok ment elől. Megláttunk egy házat. Mozgás volt benne. Óvatosan közelítettük meg. Az egyik fegyveres ment be először, majd én és Hoseok. Ahogy belépett az ajtón, azzal az erővel úgy dőlt ki, mint egy kivágott fa. Értetlenül pislogtam, majd észbe kaptam.

- Jen nehogy meg merj ütni! -szóltam időben kedvesemnek, mert a serpenyője már felém tartott. Hangomra megállt a keze a mozgásban.

- Nam? -kérdezte meglepetten, majd nyakamba ugrott. - Te jó ég. Annyira örülök neked.

- Majdnem leütöttél egy serpenyővel! -akadtam ki, de azért szorosan vontam magamhoz. - Jól vagy? Nem bántott?

- Semmi bajom. -mondta mosolyogva. - De neki orvosi ellátás kell. -nézett be a házba.

- Mit csináltál? -kérdeztem kíváncsian és benéztem a házba. Egy tőlem pár évvel idősebb srác ült a földön, egyik kezével a fejét fogta, másik kezével a térdeit ölelte át és előre hátra billegett.

- Mi történt vele? -kérdezte J-Hope.

- Volt mersze azt mondani csodás személyemre, hogy megfelelő!! -kezdett el kiabálni. - Álmában sem találna egy ilyen csodát, mint én!!

Elővettem a telefonom és írtam V-nek meg Yoonginak, hogy megtaláltam Jint. Hobi is írt, hogy jól van. V és Suga pedig azt írta vissza, hogy Jungkook és Jimin is megvan.

- Hol van Kook és Chim? -kérdezte Jin.

- Jól vannak és biztonságban. -mondtam mosolyogva. Gyanakodva nézett rám.

- Beszélni akarok Chimmel. -szögezte le.

Mivel tudom, hogy ebben most hajthatatlan, ezért irtam Yoongsnak, hogy Jin beszélni akar a törpéjével, majd hívtam is, és kihangosítottam. Persze azonnal felvette. Jin elvette a telefonom.

"- Jimin-shi." -szólt kedves hangon.

"- Hyung. Jól vagy?" -hallottuk meg Jimin aggódó hangját a vonal másik feléről.

"- Hála az égnek, hogy semmi bajod." -sóhajtott fel Jin. "- Ugye nem bántott senki, mert ha igen, fogom a serpenyőm és ..." -itt hadonászni kezdett, ezért hátrább álltunk.

- Hallod? -hajolt fülemhez Hoseok. - Nem kéne elvenni tőle a serpenyőt?

- Vállalkozol erre a célra? -néztem rá felvont szemöldökkel. Kezeit felemelve lépett hátrább. - Jin arra ne menj! -kiáltottam szerelmemlre és kezére fogtam, mert a térkép szerint arra egy árok van. - Erre van az autó. -húztam a másik irányba.

- Én is tudom! -mondta szemforgatva és előre ment. - "Na szóval. Nem bántottak?" -tért vissza a Jiminékkel való beszélgetésbe.

"- Nem." -mondta Jimin.

"- Tudsz valamit a nyuszinkról? Ő biztos nagyon megijedt." -lett ismét aggódó a hangja. Annyira aranyos, ahogy aggódnak egymásért.

"- Nem tudok róla semmit, de Yoo azt mondta, hogy Taehyung ment Jungkookie-ért, szóval biztos jól van." -mondta Jimin is aggódva. A becenév hallatán Hopeval összenéztünk és halk nevetésben törtünk ki.

"- Azt ajánlom is, mert ha bármi baja esett a nyuszinknak, kiherélem!!" -csattant fel és újra hadonászni kezdett a serpenyővel, amivel nem lenne semmi baj, ha nem ütötte volna fejbe az egyik emberünket, aki az ütés hatására elesett.

- Jin, kérlek ne hadonász a serpenyővel, mert már két emberemet ütötted ki. -kértem meg már már könyörögve.

- Hallgass alatvaló! -mutatott rám a serpenyővel, miközben hangja parancsoló volt. "- Chim. Holnap elmegyünk és meglátogassuk a nyuszinkat. Hozz kötelet és ásót is."

- Jin. Rendőr vagy. -emlékeztettem az apró tényre. Rám nézett egy "na nem mondod" fejjel.

"- Eltussoljuk az ügyet." -mondta Jimin. "- Senki sem bánthatja a nyuszinkat."

"- Pontosan." -erősítette meg Jin a kisebb szavait. "- Most hagylak pihenni. Szia Jimin."

"- Szia hyung." -köszönt el Jimin.

Amíg lezajlott ez a kis beszélgetés, elértünk az autóhoz. Jin hátra ült, én a volán mögé, Hoseok pedig az anyós ülésre. Beindítottam az autót és elindultam Hoseok házához. A tükörből láttam, hogy Jin elaludt. Intettem Hoseoknak és amikor megbizonyosodtunk arról, hogy tényleg alszik, kifújtam a levegőt.

- Szerinted miért rabolták el őket? -kérdeztem.

- Nem tudom. -rázta meg a fejét, miközben lehúzta az ablakot és rágyújtott. - A felvételek és a képek nagyon frissek voltak. Rendesen követték őket. Minden mozzanatukról tudtak. Profik voltak.

- Ez engem is aggaszt. Ugye rendesen megkötözték azt a férget? -szorítottam a kormányra.

- Ne aggódj. Rendesen meg fogom kínozni. -fogott vállamra. Rápillantottam. Halvány, de annál betegebb mosolyra húzta ajkait. Ha kínzásról van szó, mindig ez a mosoly jelenik meg az arcán. - Te foglalkozz az információ gyűjtéssel és ne hagyd magára. Nem mutassa, de megviselte. -nézett hátra Jinre. - Biztos vagyok benne, hogy Suga és V is így tesz. Ahogy abban is biztos vagyok, hogy V saját kezüleg is eljátszik az ő nyuszija elrablójával. Kösz a fuvart. -pacsizott le, amikor megálltam kapuja előtt. Csak biccentettem, majd hazavezettem. Ahogy a motor leállt, kiszálltam az autóból és karjaimba véve alvó szerelmem, mentem be a házba. Felvittem a fürdőbe és nagy nehézségek árán, de megfürdettem és át is öltöztettem, majd bedugtam az ágyba. Gyorsan elmentem fürdeni, majd fogat is mostam és befeküdtem Jin mellé. Amikor megérezte közelségem, fejét mellkasomra hajtotta és nyammogva aludt tovább. Ez a kis tett megmosolyogtatott. Hajába csókoltam, majd átöleltem derekát és engedtem a kísértésnek, amivel az álmok világa csalogat.