Beteg Játszma

XXVI.🖤

Nem használnak a szavak...

Taehyung:

Miután végeztem azzal a három semmirekellővel, azonnal az irodámba mentem, ahol nagyon nem tetszett a látvány, ami fogadott. Kook még mindig sírt és minden kis neszre összerezzent. Jin és Jimin próbálták nyugtatni, de Kook csak jobban sírt. Összeszorult a szívem, ahogy őt néztem.

- Kookie. Kérlek nyugodj meg. -kérlelte Jimin sírós hangon.

- Ké-kérlek ne gye-gyere kö-közelebb h-hyung. -könyörgött Kook, ahogy észlelte, hogy Jin közelebb lépett hozzá. - Undorító vagyok. Már másodjára mocskoltak be. Nem akarom, hogy hozzám érjetek.

- Miről beszélsz, Kook? -kérdezte Jin. - Nem vagy undorító. Senki sem gondolja azt, hogy undorító vagy. Azok az undorítóak, akik ezt tették veled.

- Hagyjatok magunkra minket. -mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. A többiek vették a lapot és elhagyták az irodát. Amint az ajtó becsukódott, leültem Kook mellé a kanapéra, aki azonnal távolabb ült tőlem; ez elszomorított. - Jungkookie. Kérlek gyere közelebb.

- Ne-nem akarok. -suttogta. - Undorító vagyok.

- Dehogy vagy. -mondtam lágy hangon. - Nem vagy undorító, baby. Sosem tartanálak undorítónak. Te vagy a legaranyosabb és legártatlanabb ember, akivel valaha találkoztam. Kérlek nyuszim, ne távolodj el tőlem.

Sajnos ezzel nem győztem meg. Csak tovább sírt, míg végül elaludt. Sóhajtva takartam be zakómmal, majd újra a papírmunkának szenteltem az időm, egészen addig, amíg Kook fel nem ébredt, ami már estefelé volt, ezért hazamentünk.

Hideg volt az ágyam, ugyan is Kook az egyik vendégszobában aludt. Ezért vagyok ébren, holott már rég elmúlt éjfél. Egyszerűen nem tudok aludni. Hallottam, amikor Kook sírva panaszolta Jinnek és Jiminnek, hogy biztos undorítónak tartom, és ezért nem feküdtem le vele az utóbbi időben. Nem akartam ezt érezni, de most baszottul mérges vagyok rá. Nincs olyan perc, amikor ne akarnám magam alá teperni. Csakis azért nem tettem, mert félt tőlem, és nem akartam, hogy azt érezze, csak a szex miatt vagyok vele. Megértem, hogy össze van zavarodva, ahogy azt is, hogy ez nagy trauma számára; de a faszba is! Ne mondjon már olyanokat, amik nem igazak! És tessék. Felbasztam magam.

Sóhajtva mentem le a konyhába, ahol nagy meglepetésemre Yoongi is ott volt, és ha jól láttam, kávét ivott. Öntöttem magamnak is a fekete nedűből és leültem hyungom mellé az asztalhoz. Csendben iszogattuk a kávénkat, és öt perccel később Hobi hyung is csatlakozott hozzánk, majd Namjoon hyung is.

Na csúcs. Gyilkosok néma gyűlését tartunk hajnali három órakor.

- Valami nem oké. -mondta Namjonn a hosszas csendet megtörve.

- Szerintem se. -bólintott Hoseok. - Mi a faszt keresünk éjnek évadján mind a konyhában?

- Nem erre gondoltam. -rázta meg a fejét Namjoon, halványan mosolyogva Hoseok poénján.

- Hanem? -csatlakozott Yoongi is a beszélgetéshez.

- Azok hárman tudták, hogy meghalnak ha Kookhoz érnek, mert látták, amikor Taehyung megfogta a kezét, mégis ezt tették. -kezdett magyarázásba, és nem mondott hülyeséget. - Biztos vagyok benne, hogy valami áll a háttérben. Hetekig nem voltunk bent a maffiában. Biztos, hogy történt valami.

- Szerinted utasította őket valaki? -kérdeztem, hiszen a magyarázatából mást nem tudtam leszűrni.

- Szerintem igen. -mondta. - Kook most a gyengepontod. Valaki biztos tudomást szerzett erről és megpróbálja felhasználni ellened. Mivel zsaru, ért a harchoz, ezért biztos vagyok benne, hogy lelkileg akarják megtörni őt.