Harry Potter A sötétség gyomrában

1. Rész

Malfoy

H

ermione szemszöge:

Egy sötét szobában ültem teljesen egyedül. Csak arra vágytam, hogy ne keljen szenvednem. Éreztem, ahogy át jár a hideg. Úgy éreztem, hogy mindent elveszítettem.

Feláltam, és kirázott a hideg. Borzongtam, pedig egyáltalán nem is volt hideg. Elindultam az ajtó felé. Amikor kiléptem rajta, és a fény úgy szúrta át a szememet, hogy úgy éreztem egy-két pillanatra megvakulok.

Fáradt voltam, és letört. A pince helyiségben voltam. Pontosan, három teremnyire, a Mardekár klubb helyiségétől. Már bent ültem a sötét szobában több mint két és fél órája.

A szemeim még mindig könnyesek voltak. Alig bírtam felfogni. Ron... az a Ron akit szerettem, és megbíztam benne, most szakított velem, és bátran felválata, hogy egy másik lány szerinte sokkal jobban néz ki mint én.

Nem tudom, hogy miért történik ez velem. A Roxfort a szokásos hangulatába zajlott. Nem kellett volna vissza jönnöm az iskolába, mivel ugye a csata közben nem voltunk iskolában, azt elnézték, a tanárok. De én mint stréber muszáj volt vissza jönnöm a suliba.

Jöttek még páran. Meg akarták tanulni, a dolgokat. De voltak akiknek kellet jönniük, és voltak akiket csak azért érdekelt még a Roxfort mert meg akarta tanulni a mágiát. Hát igen. Így, hogy vissza jöttem, egy évfolyamban voltam Ginny Weasley-vel. Az egyik nagyon jó barátom.

Harry és Ron is vissza tértek a Roxfortba.
Jaj istenem persze hogy mindenről Ron jut az eszembe. Jelenleg utáltam. Ginny meg értett, ami jó volt. Harry inkább Ront védte, bár kurvára nem értem mit tudott védeni rajta. Szóval együtt teltek a napjaink.

Persze az elmúlt egy-két napot amikor is egy Ronáld nevezetü seggfej elbaszta nekem az egész évemet nem volt valami élvezetes...

Elindultam felfelé a toronyba, amikor megláttam, hogy két alk közeledik. Mr Aranyvér herceg, és a csatlósa Monstro.

-Mit keresel itt sárvér? - kérdezte, a szokásos hangon. Nem akartam vele foglalkozni, inkább megpróbáltam elszaladni mellettük, és sikeresnek is tünt a produkció, mikor megéreztem a csuklómon, egy jéghideg kezet.

Malfoy vissza rántott, és egy pillanat alátt már az ölében voltam. Megpróbáltam vissza álni a talpamra, de nem sikerült. Malfoy szürke szeme úgy fúródott bele az én mogyoróbarna iriszeimbe, mint valami mágnes.

-Kérdeztem valamit sárvér! -Lökött a falhoz. Meg próbáltam megtartni az egyensúllyom, de esélytelennek látszott. Monstro mentett meg az újjabb Malfoy ölébe zuhanástol, méghozzá úgy, hogy jó fájdalmasan hozzá szorított a falhoz.

Malfoy vigyorgott, de én már alig kaptam legegőt, Monstro szorításától. Kapkodtam, a levegőt, de megpróbáltam erősnek látszani.

Pálcát rántottam, és egy mozdulattal Malfoyékat helyeztem hátrányba. Malfoy torkának szorítottam, a pálcámat, és elkezdem fenyegetni Monstrot, hogyha meg is mozdul Malfoynak annyi.

Szerintem abban a minutumban simán ki tudtam volna nyírni azt a mocsadékot. Monstro hátrébb lépett, így én is a falhoz tudtam lökni Aranyvért.

-Száljatok le rólam jó? - rúgtam bele térdel, Malfoy hasába. Mostmár tényleg elegem volt. Ő is megérdemelte, de nagyjából a Ron álltal keltett haragomat vezettem le rajta.

Elengedtem a faltól, és ujból elindultam, a torony felé, de mostmár sebesebb léptekkel.

-Ezért még számolunk te kis ribanc! -kiáltott nyögve utánam Malfoy, mire bemutattam neki.