Életben
RON
A hideg, nedves füvön tértem magamhoz. Nem tudom mi történhetett. Az utolsó kép amire emlékszem, hogy Ginnyt lefogják, és egy pálcát nyomnak a kezébe. Valamit mondott neki az idősebb Malfoy, de nem hallatszott el hozzám.
Ginny rám szegte a pálcát, majd lassan elmormolt valamilyen bübályt. Vagy kettőt,mert csak késöbb hatolt át a zöld fény a termen. Ginny levèdett. Azért nem vagyok halott. Ennek van értelme... oké... de akkor hol vagyok?!
Kürülnéztem, de vak sötét volt, és fagyasztóan hideg. Feláltam,és elindultam egy irányba. Kültéren vagyok. De akkor miért nem látom az eget? Ennek semmi értelme.
Tovább mentem egy irányba, de aztán megtorpantam. Valamibe belerúgtam. De mibe? Lehajoltam, hogy megtapogassap. Valami puhát nyomogattam, amiből kiállt valami mégpuhább. Tovább tapogattam, és valami nedvességet éretzem.
Elkaptan a kezem. Ez egy fej. Jobban megnéztem. Csak egy fej... azaz... a következő pillanatban lehánytam a fejet, amit az elöbb még gyanutlanul fogdostam.
Inkább nem indultam megkeresni a fejhez tartozó testet. Hirtelen fényt érzékeltem. Elindultam a fény felé,de mintha csak visszafele pörgetett volna a talaj. Mindig ugyanannyira messze volt a fény.
Nekiiramodtam, de ez sem segített, csak elfáradtam. Lekuporodtam a fűbe, és fejelem az ölembe hajtottam. Gyorsan elnyomott az alom.
Hasam korgása ébresztett. Fájdalmas arckifejezéssel tapasztaltam,hogy már napokóta nem ettem. Márpedig muszáj lesz. Meg szomjas is voltam. Úgyhogy gondoltam továbbmegyek kaja után kutatva.
Dehát elvégre én Ronald Weasley vagyok. Miért is sikerülne nekem bármi szerencsésen. Hát most sem volt másjépp... vagyis de, csak nem tudtam róla.
Fél óra múlva felhagytam a kereséssel, és lekuporodtam egy bokor tövébe,amin valami piros bogyó diszelgett.
Épp emészteni akartam magam, hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen, de aztán közelebb hajoltam a bogyóhoz. De hisz ez málna! Ez csodálatos!!! Gyorsan lecsipegettem egy párat, és meg is ettem őket. Egy ideig jó lessz, de nem fogom így sokáig bírni.
Elindultam tovább. Aztán hirtelen valami reccsent mögöttem. Összerezzentem. Lassan megfordultam nem láttam semmit, vagy senkit. Megint reccsent, de most közelebbről. Elkezdtem hátrálni. Ekkorra már határozott lépteket hallotram.
"Megtartva" dicsőségem futásnak eredtem. Futottam amíg bírtam. Meg sem álltam, amikor elfáraftam, csak futottam. Hallottam mögöttem a lépteket. Aztán hirtelen az én mázlista kisugárzásom hatására elbotlottam egy... egy kézben. Megint rókáznom kellett.
El is hagyta a belemet az ami nem odavaló volt,de nem gondolkozhattam ezen sokáig, mert ismét lépteket hallottam a sötétből. Behunyt szemekkel vártam,hogy támadjon a valaki/valami...
Sziasztok!
Meghoztam az új részt. Hát igen. Még dolgozok az előzőkön, de megjött az ihlet. Sajnálom,hogy ilyen rövid lett, igyekszem hosszabbakat csinálni. Ha esetleg unatkoznátok, ajánlom figyelmetekbe Kisfaludy,meg AdelEpergyes könyveit. Zseniális alkotások. Meg nagyon fontos!
Eszméletlenül köszönöm a 805 nézetséget, és a közel 130 voltot. Sosem gondoltam volna,hogy ennyit is elérek. Hihetetlenül köszönöm. Ja és mostmár készülőben van a kővetkező rész is. Kommenteljeteljetek. A kommentek nagyon sokat segìtenek. Invitálnak az írásra. Na akkor megyek is írni a kövi részt😉😉
Jó nyáriszünetet, szép estét, és jó olvasást!
Puszi:
Neville
ESTÁS LEYENDO
Harry Potter A sötétség gyomrában
Fantasía-Szeretlek... szeretlek, de valahogy nem úgy ahogy kéne. Olyan szörnyű dolgokat tettél. Az iskolát lerombolták. És te segítettél! Halálfaló vagy! Nem vagy jobb egyik gonosz léleknél se! Miért tetted ezt? Most menekülnünk kell. És akár mondod nekünk...
