Harry Potter A sötétség gyomrában

12. fejezet

RON

Hermione napokig ájult volt. Minden nap bent kuksoltam nála. Rosalie szakitott velem. Hála istennek.

Miközben gondolkoztam nyögéseket hallottam magam mellöl. Oda kaptam tekintetem, és Hermione Mogyoróbarna szemeivel találtam szemben magam.

- Mi történt? Ki bántott? Hermione? Hermione! Ki volt az? - Kezdtem el kétségbeesetten faggatni.

-Rosszu vagyok. Nem tudom mi volt, ki volt. Hagyál! Amúgyis! Hol van az a drága csajod? Na hol hagytad? Nélküled nem bír ki két percet se! - szépen lassan belejött. Nem láttam más választást, az elhallgattatására. Ajkaira tapadtam.

Egy ideig döbbenten nézett engem, aztán nagy meglepetésemre vissza csókolt. Amikor leváltunk egymásról döbbenten néztem rá, amit egy pofonnal dijjazott. A kezemet arcomra kaptam. Hirtelen hátulról ütést éreztem. Hermione sikított, majd minden elsötétült.

HERMIONE

Ron mögött megjelent egy sötét alak. Leütötte őt, mire én sikitottam. Hirtelen nyílt az ajtó,és Draco lépett be rajta. Az alak eltünt, egy szempillantás alatt. Daco közelebb lépett.

- Sajnálom. - Mondta búskomoran. Nem értettem mire céloz, de gyorsan rájöttem. Pálcáját rám szegte, majd elmormolt egy altatóbűbályt. Engem elnyomott az állom.

🔺🔻🔺

Amikor kinyitottam a szemem, megvoltam láncolva, egy sötét szobába. Hirtelen nyílt az ajtó, és Grindellwald lépett be rajta.

- Hagyjon békén! Ne jöjjön a közelembe! - kiáltottam rá. Grindellwald elvigyorodott majd tapsolt egyet, mire Lucius Malfoy jelent meg az ajtóban.

- Törd meg a szerencsétlent. Addig amig minden sóhajodat nem teljesíti, addig a te dolgod. - Mondta Luciusnak. Lucius bólintott, mad elindult felém. Pár pofont kaptam, aztán Crusuatus átokkal leterített.

Azztán mindennap kaptam a kínzást. De nem. Nem törtem meg. Küzdöttem. Küzdöttem a szabadulásért, de az életbe maradást sem szabadott volna elfelejtenem.

Teljesen elment a fejemből, hogy kínoznak. Már nem fájdalom volt, hanem egy napi érzés. Már csak zsibadtam. A menekülésen járt az agyam. Barmit mondtak nekem, vagy oda se figyeltem, vagy nemleges választ adtam.

Minden érzést kiöltek belőlem kivéve a bosszút. Azztán Grindellwald vett kézbe. Ő is próbált megtörni, durvább modszerekkel, de nem hatott. A végére bezártak egy poros pincébe, ahol nem kaptam, csak hetente háromszór inni, és egyszer enni.
Aztán egyik nap Draco bejött hozzám. Hirtelen meg akartam ölni. Elkezdtem ordibálni vele.

- Ssh! Kiszabaditalak! Ne kiabálj, mert ránk találnak! - mondta, majd (mivel a falhoz voltam kötve) kiszabadított, majd az ajtófelé tessékelt.

- Hova-hova? - Kérdezte Ginny(?!) Egy pálcasuhintádsal ismét a pincében voltunk, és mindkettönkön kötelek feszültek. Grindellwald Ginny kiséretében lejött. A lábamra, meg a kezemre láncokat vertek. Ahogy Dracoéra is.

A falhoz láncoltak, majd távoztak. Lebuktatták. Ez a kettős ember aki itt mellettem ül... pillanatnyilag sem tudom, hogy éppen a társam, vagy sem. Talán az, és mellettem all,és a szabadulást fontolgatja. Vagy az aki idehozott, és csak tőrbe akar csalni. De belőlem minden érzés ellszállt. Nem éreztem iránta semmi szeretetet,csakis gyűlöletet. Utálom, gyűlölöm!

Draco odahajolt, és megcsókolt volna, ha a maradék erőmmel el nem lököm magamtól. Ron talán már halott, ahogy Krumm is, meg még sok más barátom. Nekem ki kellett volna tartanom, és küzdenem. Nem, ehejett rábíztam az életem egy Malfoyra. Én hülye! Azt hittem szeret! Elnevettem magam, saját naívságomon.

- Bocsánat...-sugta a fülembe. De már nem volt bocsánat. Mostmár annyi volt,hogy meghalunk... meghalunk kínok kínjai közt. És erről csak is én tehetek. Én tehetek róla, hogy ilyen naív voltam.

Nyílt a pince ajtó, és tudtam ki jön be rajta. Meg fognak ölni. Önkéntelenül is Draco ölébe dugtam a fejem. Jól esett a melegsége. De tudtam,hogy most van az utolsó pár óra amíg még kihasználhatom. Átöleltem, és eldöntöttem, hogy nem engeden el halálomig. De az nemsokára bekövetkezik, és talán a legjobb barátnőm fog végezni velünk...

Szasztok! Bocsi,hogy olyan régen volt rész. Kezdek bele jönni. Remélem tetszik. Komment, volte. A szünetnek vége, és nem írtam. Viszont,ha tetszik, kélek lessetek bele, a többi könyvembe.
Puszi:
Neville!