Harry Potter A sötétség gyomrában

7. rész

Lélekfacsarás

Hermione:

Sötét volt, de mégis fehér. Olyan volt, mintha sötét fehér lenne minden. Tudtam, hogy hol vagyok, hogy mi történt. És tudtam, hogy Draco tette.

Felvilágosultnak éreztem magam, de tudtam,hogy mindent megpróbál helyre hozni. De sajnos azt is tudtam,hogy nem tarthatja sokáig fogságban a lelkem.

Nagyon unatkoztam, mivel nem kellett semmin sem gondolkozni, csak úgy maguktól jöttek a válaszok a fejemben. Felmértem a helyzetemet. Egy üres helyen voltam,ahol csak két ajtó volt.

Mindkettő zárva volt még. Egyik ajtó azt jelentette,hogy Malfoy amikor oda ér nem adja fel, és vissza hív az élők világába, a másik ajtó meg azt mutatta, hogy feladja, és elenged a menybe.

Már ha a menybe kerülök. Azért volt zárva, az az ajtó, mivel Draco, magánál tartotta a lelkemet. Ígyhát,egy kis helységben kellett maradnom.

Ginny:

Borzalmas volt. Egyszerüen nem tudtam elmondani milyen fájdalmat éreztem. Hermione arca teljesen fehér volt. Hideg volt a bőre. Szemei csukva voltak. A kezét fogtam. Nem akartam elengedni. Én vagyok a hibás. Senki sem juthatott be a kastélyba,és az orvosok, meg az aurorok is azt mondták, hogy valószínüleg öngyilkos lett. Az meg csak az én hibám lehet. Magamhoz öleltem a testét,és sírtam. Zokogtam az ölébe.

-Sajnálom! Sajnálom - Sírtam. Hirteln éreztem,hogy valaki megfogja a vállam. Oda néztem, és Draco szorongatta a vállam. Segített felkelni. Megöleltük egymást csak úgy barátilag, és oda engedtem Hermionéhoz. Megfogta a kezét,és hátra hátra pillantgatott. Gyorsan úgy csínáltam,mintha elmentem volna, majd bebujtam az egyik sarokba, ahonnan jól lehetett hallani mindent.

-Vissza hozlak megígérem. Sajnálom tényleg amít tettem,de most kellene nekem a véred. Hallottam,ahogy kihúz valamit a zsebéből. Valószínüleg megvágta Hermione karját. Utána felállt, és elment. Odaszaladtam Hermionéhoz,de nem volt semmi vágás nyom a kezén. Biztos csak a sebből vett, ami ott égtelenkedett, a melkasán.

Talán Draco ölte meg? Áh biztos hogy nem! Megsímogattam a lány arcát. Majd leültem olvasni egy kicsit, hogy meg tudjak nyugodni. Az olvasás mindig megnyugtatott.

Egy óra mulva, letettem a könyvet. Körbe néztem, rajtam kívül a teremben nem volt senki. Vagyis azt hittem. Draco ott ült a kandló mellett. Írt valamit. El akartam olvasni amit írt. De nem volt semmi a közelébe jutás.

Vissza vettem a kezembe a könyvet, és úgy csínáltam mintha olvastam volna. Egy bő fél óra mulva végre abbahagyta a körmölést és zsebre dugta a papírt.

Biccentett, és elhaladt mellettem. A papír egyik vége kilógott a zsbéből. Megragadva az alkalmat,megfogtam a csücskét, és teljesen óvatosan kihúztam. Nem érezte,mivel csak tobvább ment. Amikor már eltünt a szemem elől, kihajtottam a papírt, és olvasni kezdtem nem írt semmi érdekeset.

Valami könyvről írt. A Tollat ott hagyta, ezért gondoltam oda viszem neki,és azt mondom, hogy ott hagyta azt is. De aztán szemet szúrt nekem az a toll.

Ránéztem, a lapra, majd a tollra, majd megint ugyanez. A toll az Hermionéjé volt. Mindig amikor valamit le kellett írni, azt adta nekem kölcsön. De erre a papírra, biztos hogy nem azzal a tollal lett írva. És igazam is lett. Ráfirkantottam, egy éppenhogynyit a papírra, és egyértelmű volt, hogy másík tollal írta. Ami azt jelentette, hogy rosszat vettem ki.

Bosszankodtam. De ki kell derítenem miben sántikál. Oda mentem a szobájához. Benyitottam, szerencsére nem volt ott senki. Oda mentem az asztalhoz. Mindenféle szerkezet meg üvegcse volt ott. Lapok is voltak. Hirtelen szemet szúrt azzal a bizonyos tollal írt lap. Felemeltem, és olvasni kezdtem.

Lélek facsarás:

Egy lelket úgy kell facsarni,hogy a tovább lépő utját lezárjuk. Lezárjuk, és az üvegekben lévő szerekkel dolgozunk:Salja frokka, Kilrippus kripal; és még egy pár átlagos szer/bájital.
De mi van, ha vissza akarjuk hozni a bezárt lelket a dolgok megtétele után? Igaz, hogy élő emberen is végig lehet csínálni, a lélekfacsarást, de az borzalmas fájdalmakkal jár. De nagyon kockázatos ezért megölni egy embert. Mert nem biztos, hogy tényleg sikerül visszahozni az illetőt. Sokkal jobb, ha az áldozatot leszúrjuk, mert a lélek, a jukon keresztűl távozik, és könnyű elkapni. A lelket úgy kell vissza hozni,hogy

Itt vége lett. Nem fejezte be. De ekkor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Nem volt semmien jó buvó hely. Főleg nem a közelben. Kinyilt az ajtó, és Malfoy lépett be rajta.
-Ilyen korán? Gondoltam késöbb jösz kideríteni a dolgokat. Rosz papírt vettél ki.
-Honnan... TE ÖLTED MEG HERMIONÉT!!! Miért? Miért tetted? Nem szereted? - Igazából pontosan tudtam,hogy miért tette, de hallni akartam tőlle. Hogy igaz e.
-Nem olvastad el a papírt? Ott van, hogy miért. - inkább, csak megráztam a fejem. Ő bolintott. - De nagyon is szeretem Hermionét! Sőt ez rossz kifejezés, imádom! De apám járt a fejében, és bántotta őt. Nagyon szeretném megvédeni őt, és most rám hárult az a felelőség is, hogy téged. Ne mondj semmit! Jobb, hogyha tőllem tudod meg, hogy veszélyben vagy. Apám, meg a halálfalók keresnek. Mert te nagyon jó vagy ahoz, hogy Pottert oda csalogassák hozzád. - egy kicsit megnyugodtam, hogy őszintén elmondta, de nagyon megíjedtem, mert az hogy engem akarnak csalinak elég rémisztő. De attol még haragudtam Malyora, mert megölte a barátnőmet, de értem miért tette. Jobb minha itt kéne szenvedinie. Kimentem a szobából, vissza ültem, a székre, és olvastam. Aztán egy pár perc múlva elnyomott az álom. Mostanában nagyon fáradt voltam. Nem tudom miért.
Amikor felkeltem, már mindenem össze volt csomoagolva, mert már tegnap gondoltam rá, hogy ma indulunk, ezért összecsomagoltam. Aztán elindultam kifele. Ott már nagyon sokan álltak. Krumm Hermionét fogta az ölében. Nem sokkal késöbb minden gyszerre hopponáltunk. Én utáltam hopponálni. Mindig megszédültem. De most valamiért el is estem a végén. Mcgalagony nagy meglepetésére mindenki bevonult a kastélyba. Gyorsan megvacsoráztam, és utána szaladfam megmagyarázni Mcgalagony professzornak a dolgokat.

                                                                     
Szisztok drágáim! Na kijött az új rész. Sajnos ez nem lett olyan izgalmas mint az elöző. De remélem tetszett. Várom a hozzászólásokat. Addig is sziasztok, és szép napot.

Sziasztok. Csak most, hogy átolvastam,most vettem észre, hogy vannak benne hibák. Bocsánat! A McGalagonyt is elrontottam. Sajnálom!