Harry Potter A sötétség gyomrában

6. rész

Szeretlek

Meg kerestem Krumot, akitől úgy éreztem, hogy bármít kérdezhetek. Elmeséltem neki, amit láttam. Azt mondta, hogy csak álmodtam.

Nem értettem,hogy hogy tünhettek el a sebek. Pedig ott voltak, és éreztem őket. De a legfontosabb dolgom még is az volt,hogy megvédem Ginnyt.

Neki nem meséltem el a dolgot. Dracohoz siettem, aki szoros ölelésébe szorítot, meglátva kétségbe esett arcomat.

-Az este eltűntél. Sokáig, az ágyadban sem láttalk. Hol voltál? - Neki is gyorsan beszámoltan a történtekről. Ő viszont nem mondta, hogy csak álmodtam. Ilyedt arcot vágott, és engem kezdett el méregetn.

-Hol vágott meg az a szemétláda? Hol bántot? - Úgy ölelt magához,hogy biztosan érezem, a szeretetét, és hogy óv.

-Nem az fájt annyira amit tett velem. Hanem amít mondott. Te tényleg csak mondod, hogy szeretsz? Vagy igaz? Tényleg szeretsz? Ha meg nem akkor mié...

-Szeretlek Hermione! Te is tudod jól! Nem kell kételkedned a szeretetemben. Én tiszta szívemből szeretlek. Szeretlek, és megvédelek. - Magához ölelt, és megvédett. Megvédett a külvilágtól.

-Én is szeretlek. -Egy könnycsepp csordult végig az arcomon. Draco ovatosan letörölte. A szemébe néztem, és tudtam mi következik. Közelebb hajolt hozzám, és előszőr egy gyorsz puszit nyomott a számra, aztán meg egy hosszú lágy csókba kezdett. Vissza csókoltam, és óráknak tünő percekig így simultunk egymáshoz. Miután szétváltunk, Ginny állt mellettünk.

-Bocsi a zavarásért. Amúgy nagyon cukik vagytok! - Ők is folyton ezt csínálták Harryvel, úgyhogy egy szava sem lehetett. Megragadta, a karomat, és egy biccentéssel elkért Dracotól.

-Kislány, Rontól kaptam egy levelet. - amikor egy üres terembe vonoltunk, akkor szólalt meg, de semmi csintalanság, vagy vidámság nem hallatszódott a hangjában.

-És mit ír? - Kérdeztem, a levérre pillantva, amit Ginny egy asztalról vett fel. Olyan undort éreztem.
-Olvasom. Kedves Ginny, és Hermione. Azonnal gyertek haza kérlek. Nagyon agódunk értetek! Ja erősítésért mentetek, nem kell. Nincs rá szügségünk, magunk is megoldjuk a bajt. Hermione, veled mindenképp beszélni szeretnék majd, de személyesen. Szóval várunk titeket haza. Ron, Harry. Ha lehet Draco ne jöjjön vissza. - nagyon dühös lettem. Kivettem Ginny kezéől a papírlapot, és kicsi drarabokra téptem, majd kidoptam a kukába.

-Mocsok Weasley oda vagy való! - Csúszott ki a számon. Ez viszont már Ginnynek is túl sok volt.

-Értem, hogy gyűlölöd, mert szakított, veled, meg mert szavakban bántja Dracot, de attol még a bátyám,és légyszíves ne mondj ilyeneket rá!

-De mondok! Mert Mocsok! Mocsok Weasley!!

-Te tényeg megváltoztál! Nagyon megváltoztál! Malfoy tényleg rosz hatással van rád! Én is Weasley vagyok, hogyha nem tünt volna fel! Sajnálom, hogyha már így gondolod. Szerintem, már mehetsz is, és csínálhatsz magadnak egy olyan hülye tetoválást mint Malfoynak van!

-Nem Malfoy, hanem Draco! És neked teljesen elmentek otthonról? Az a sötét jegy, és olyan csak halálfalóknak van! Én nem vagyok halálfaló! - az orditásból lassan sírás lett. Lerogytam egy padra, és arcomat a kezembe temettem. Ginny csak kiviharzott a teremből, a háta mögött becsapva az ajtót.

Draco:

Tudtam mit csínált Hermionéval, az apám, de nem mondhattam el neki. Nem mondhattam el, és nem is akartam megijeszteni.

Gondoltam, senkinek nem tűnik fe, hogyha elmegyek számonkérni. Amikor elakartam indulni, rájöttem,hogy nem mehetek oda. Rögtön megölnének.

Végül, a nem mellett döntötem. De akkor nekem kellet eldöntenem,hogyan is csínáljam. Tudtam,hogy csak egyetlen egy esélyem van arra, hogy megvédjem Hermionét.

Apám, bele ületett valamit, de Hermionéra nézve nem volt kíméletes. Korán sötétedett. Csak az ágyában találtam meg őt, de már aludt. Tudtam, hogy így sokkal hatásosabb.

Egy apró bűbájjal, érzéstelenítettem. Tudtam, hogy ezután apokig elviselhetetlen fájdalmat fog érezni, de muszáj volt megtennem... nem! Nem kell fákdalmat éreznie! Megvan! Megvan a megoldás!

Nem tudom hogy fogom megtenni, de valahogy menni fog. Most azzal kell foglalkozni, ami a legfőbb. Egy kést húztam elő, a zsebemből. Szépen lassan végig húztam,a karján, és belecsöpögtettem egy kicsi üvegcsébe amelyben  sűrű folyadék volt. A már véres folyadékból pálcámmal kihúztam egy kis csíkot, és szépen ráraktam a sebre, melyről belefolyt a testébe. Megrezzent. Tudtam, hogy el kezd hatni. A seb egy pillanat alatt befort. Megsímogattam az arcát, egy lágy csókot nyomtam a szájára, és megpróbáltam húzni, az életem, legveszélyesebb tettét. Újra elővettem a kést, de most mellé, egy nagyobb üveget is. Kinyítottam, az üveget, majd az üvegre mutatva pálcámmal elsuttogtam a varázst:

-Soljagemol* - Miután elmondtam, Hermionéra mtattam pálcámmal, és megint elmondtam a varázst. Majd egy gyors mozdulatral melkason szúrtam a lányt. Csak egy könnycsepp csordult végig az arcán. Láttam, hogy kiszál valmi a testébő, majd beleszál az üvegbe. Hermione lelke. Bedugaszoltam az üvegcse tetejét, majd elraktam. Hermione jéghideg arcára adtam, egy lágy csókot, és kimentem a szobából.

Sziasztok drágaságaim! Meghoztam az új részt, hogy ne unatkozzatok. Viszont nagyon szomorú hírem van. Valószínűleg nem fognak gyorsan jönni, a részek mivel nagyon sok dolgom van. Sajnalom! De majd igyekszem rátok is gondolni! Remélem tudjátok,hogy csak miattatok írom a könyvemet. Nagyon boldogítanak a 💬💬🌟🌟. Kérlek írjátok meg bármi is a véleményetek! Akár rosz,akár jó szívesen fogadom. Nagyon szeretem olvasgatni a kommenteket. Ha esetleg rossz véleménnyel vagytok, írjátok le,hátha tudok rajta változtatni. Imádlak titeket olvasóim! További szép estét !
Puszil:
Neville!

*Soljagemol. Tolvaj varázs. Ha valamit valamivel öszekötettve mondjuk el a varázst, akkor az egyikből a másikba szál. Mint pl ebben az esetben Hermione lelke az üvegbe szált, mivel Draco öszekötette.