Harry Potter A sötétség gyomrában

10. rész

Tiltott érzelmek

Hermione

-Ginny, Ginny, Ginny!!! Istenem Ginny! - Toporzékoltam. Valósággal hiztiztem. Már tökéletesen voltam, attol eltekintve, hogy mindenkit akit szeretek meg akarnak őlni, vagy már megöltek

-Nyugi kicsim, nyugi! Megtaláljuk megi...

-Megigéred?!?!?! Hogy megigéred?!?!? Ginny lehet, hogy már halott, én nem tudom hány hétig halott voltam. HOGY LEGYEK NYUGOTT?!?! Ja és hozzáteszem, hogy nemsokára az egész sulit ki fogják nyírni. Olyan jó, hogy végre újjá éledtem, vagy mit tom én mit mondjak, ès most meg halhatok megint meg! De most nem fogja senki egy befőttes üvegbe zárni a lelkemet! Isetenem! HOGY LEGYEK NYUGODT?!?!-fakadtam ki.

-Kincsem... nem kell streszelned... vagyis értem, hogy nem tudsz megnyugodni, de próbáld meg. Semmi baj nincsen egyenlőre. - Mondta Draco azokat a szavakat, amik csak még idegesebbé tettek engem, meg valaki mást is.

-Semmi baj!! Semmi baj! Áá dehogyis van baj, csak éppen kínozzák a csajomat!! - Szolt közbe Harry.

-Nyugalom Potter! Mostmár izgulsz érte mi? Eddig azt sem tudtad, hogy létezik! Ha érdekelne téged, akkor ott lettél volna vele! - Mondta gúnyosan Draco.

-Nyugi! Ne öljétek meg egymást! Álltam Draco és Harry közé.

-De... - Kezdte Draco, de egy csókkal belé folytottam a szót.

-Szeretlek! - Suttogtam. Az ölébe kapott, és tovább csókolt. Aztán már kapkodtam a levegőt. Harry csak kinyujtotta a nyelvét jelezve, hogy szerinte ez undoritó. Draco persze kiszúrta, és újra elkezdtek civakodni.

Ginny

Ájultan feküdtem a hideg talajon. Egy szobában voltam. Fogalmam sem volt mi történt eddig, csak azt tudtam, hogy elraboltak.

Lucius minden nap jött és megkínzott. Hogy miért azt nem tudtam. Vártam, hogy valaki, hátha megszabadít a fájdalomtól, és megől. Aztán nyilt az ajtó. A fény elvakított amikor kinyitottam a szemem.

Gellért Grindelwald lépet be rajta. Hátra húzódtam, amennyira a láncok engedték. Egyetlen egy kis ablak volt a szobában, de onnan is alig szűrődött be a fény, és ezért alig láttam ahogy felém lépked.

Hallottam, hogy vészesen közeledik. Tudtam, hogyha rámnéz, semmi esélyem az ellenkezésre. Nem akartam, hogy megint abba a kábulatba essek, ami idecsalogatott.

Inkább visszacsuktam a szemem. Éreztem, hogy megfogja a kezem. Hideg volt a keze, de mégis lágyan érintett. Hallottam, ahogy a karomról leválnak majd a földre zuhannak a láncok. Egy kicsit szorosabban megfogta a kezem, és felsegített.

A lábam még mindig fájt, de a többi fájdalmam erősebb volt. Átfogta a vállam, és elindultunk az ajtó felé.

- Állj közénk! Sokat tudnánk segí...

- Segíteni?! Az nem segítség, hogy mindennap megkínoztok! - szoltam közbe idegesen. Szemeimet még mindig nem mertem kinyitni.

- Lucus az engedélyem nélkül tette de ígérem nem lesz több ilyen. - Muszáj voltam kinyitni a szemem, és a szemébe nézni. Lassan bólintottam. Talán nem is voltam öntudatlan.

Tényleg jól hangzott amit mondott. Szépen mentünk a fényfelé. Minden lépésemet egyre nagyobb bizalommal tettem meg, mígnem kiértünk.

Harry

Olyan gonosz vagyok! Csakis magamat hibáztathatom azért mert Ginnyt elrabolták. Nem is értem hogy vehettem le róla a szemem. Malfoy meg otthagyta! Mindketten hibásak voltunk... de ha jobban bele gondolok, akkor inkább csak ő... Malfoy.

Nem tudom Hermioné hogy szerethetett bele. Pedig Ron már könyörgött neki, hogy fogadja vissza. Malfoy nagyon rossz hatással van rá. Valamit tennem kell, hogy ott hagyja.
De első Ginny! Elmegyek érte!

Elimdultam a tiltott rengetegbe. Vittem a seprűmet. Onnan legalább fel tudok szálni, annélkül, hogy feltünést keltsek.

Sziaszzok édeseim!
Nagyon,nagyon,nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, NAGYON röstellem, hogy ez a rész ilyen rövid ideig tartott,azt, hogy nem tartottam be az igéretemet, azt, hogy ennyit kell várni a szészekre,... fú kihagytam valamit? Az a lényeg,hogy mindent nagyon,de nagyon röstellek! A bocsánatotokért könyörgöm. De azért remélem elfogadható rész lett...
Puszi:
Neville