-Szeretlek... szeretlek, de valahogy nem úgy ahogy kéne. Olyan szörnyű dolgokat tettél. Az iskolát lerombolták. És te segítettél! Halálfaló vagy! Nem vagy jobb egyik gonosz léleknél se! Miért tetted ezt? Most menekülnünk kell. És akár mondod nekünk...
Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy aki nem szereti a vért, vagy az olyan részeket, ne olvassa el!
Hermione:
Éjszaka volt. Dracoval sétáltunk kint. Ginny bement, mert nagyon fázott. Nekem, meg valamiért az járt,a fejemben,hogy vajon mit csínálunk itt csak ketten, az éjszaka közepén kint?
Felmerült bennem, hogy talán meg akar ölni. Nyugi Hermione, semmi baj. De ekkor ahogyan azt szoktam bevonzottam a bajt.
Hirtelen megremegett a föld. Dracora estem. Meleg volt a melkasa. Nagyon meleg. Fonom volt. De egy kicsit, gyengéden eltolt magától, és valamit mutatott. Amerre mutatotr, eleinte nem láttam semmit,aztán mintha, valami sötét foltot látam vola.
Megint megremegett a föld. Nem tudtam, hogy csak mi érezzük e, de nagyon olyan érzésem volt. Draco melkasára hajtottam a fejem, mire fiú szorors ölelésébe szorított. Hirtelen egy nagy ködfelhő kezdett gomolyogni körülöttünk. Menekvésre már nem volt semmi esély. Úgy szorítottam Dracot,hogy teljesen, az egész karom elfehéredett tőle.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Nem mertem kinyitni a szemem. De mégis megtettem. Körbe néztem. Kavargott körülöttünk a köd... nem is köd.
Olyan volt, mintha egy alul lyukas orkán közepébe kerültünk volna. Mintha tényleg egy egész vihar gomolygott volna körülöttünk. Vissza akartam bujni Dracohoz, de nyomaveszett.
Tekintetemmel kerestem őt, de nem láttam sehol. Körbe, körbe fordultam, vajon hova tünhetett? Sírva rogytam le a földre. Vajon ő hagyott itt engem? Vagy elragadta őt az orkán? Csak sírtam, és sírtam megállás nékül. Az orkán teteje, (ami eddig nyitott volt) bezárult. Minha megemelkedett volna.
Lenéztem, és mintha, egy üvegen térdeletem vona. A sírásom azonnal elmúlt. Átvette helyét, a rémültség, és a kíváncsiság. Mintha egyre feljebb, és feljebb emelkedtem volna. A palota lassan kisebb, és kisebb lett. Majd hirtelen elindultunk egyik irányba, de sokkal gyorsabban, mint felfele.
Szédültem, egy kicsit, majd egy hatalmasat fékezve, hátra is borultam. Felálátam, és lenéztem, az üvegre. Egyre lejebb ereszkedtem.
Egy nagy fekete házfelé. Aztán a ház teteje kinyilt, és a "kalitkam" meg berepült. Bent, nem láttam semmit. Vak sötétség volt.
Félve leültem középen. Nem tudtam, hogy most mi van, eddig mi volt, és hogy még milyen szörnyűségek vátnak rám. Aztán mintha, ez az orkán, egyszercsak eltünne. Szépen lassan elkezdett szivárogni. A szobában, ahova kerültem, még mindig vak sötét volt.
De a közelemben lévő dolgokat, fel tudtam méni. Belécezett a balakok, a fal kopott volt, és karmolások tüntek fel rajta. Síri csend volt, a szobában. De mintha, nem lettem volna egyedül. A szemem szépn lassan megszokta a sötétet. Nagyon sok fekete folt tünt fel elöttem.
