Harry Potter A sötétség gyomrában

2. rész

A halálfalók

A fejem egy oriásit koppant a padlón.

Kinyítottam a szemem, és arra eszméltem, hogy leestem az ágyról. Ezek szerint aludtam. Jó érzés volt ezt tudni.

Ránéztem, az órára, és ijedten kontstatáltam, hogy már elmúlt fél tizenegy. Gyorsan felkaptam, egy egyszerű mackónadrágot, és egy fekete pólót. Lerohantam reggelizni, és gyorsan, ettem egy lekváros pirítóst.

Aztán nyolc perc késéssel, berohantam, a bájitaltan terembe. Szomorúan néztem, hogy a helyemet már elfoglalták Lumpsluck professzor egy "enye benye" nézéssel zárta le a késésemet.

Körbe néztem, hogy vajon hova ülhetnék, de már csak egyetlen asztalnál volt szabad hely. Leültem hát Draco Malfoy, és Monstro mellé. Pontosabban csak Malfoy mellé, mert Monstro, Malfoy másik oldalán helyezkedett el.

Miután vége lett a bájital tannak, rögtön kirohantam a teremből. Ginny döbbenten nézett rám.

-Te hogy... te elkéstél egy óráról. - nézett rám nagy szemekkel.

-Aha... nem direkt,csak el aludtam... és nem is keltem volna fel valószínüleg, hogyha nem esek le az ágyról. -  Mondtam mosolyogva.

-Sajnálom, hogy Malfoy mellé kellett ülnöd. -mondta, olyan hangon mint aki tehetne arról.

-Igazából egész jó volt. -Ginny erre a mondatra kitágította a szemét, és a homlokomra tette a kezét.

-Nincs semmi bajom- löktem el nevetve a lány kezét, és megöleltem.

Déluán kimentem sétálni, és talalkozott a tekintetem, egy szőkeséggel. Malfoy. Bicentett, és mosolygott egyett. Rám. Rám mosolygott. Na jó, mostmár tényleg orvoshoz kéne fordulnom.

Ginnynek igaza van. Valami baj van. Reggel nem kelek fel, mert Malfolyról álmodok, aztán Malfoy mellé ültetnek,és nekem jó,most meg rám mosolyog, és úgy csinálok mintha, az egész világ össze dölt volna. Ja és még el is vagyok pirulva.

Ahogy kavarogtak a fejemben a gondolatok, észre sem vettem, hogy Malfoy közelebb jön hozzám.

Hirtelen, egy hideg kezet éreztem, az arcomon. Draco magadelé fordította, az arcomat.

-Ne haragudj a történtekért. - Mondta tömören, de én persze értettem,hogy arra utal amikor a pinceheilységben mondhatjuk azt is, hogy rámtámadt.

-Se... semmi baj. - Nyögtem ki nagynehezen. Elengedett, és zsebre dugta a kezét. Épp indulni akart, amikor utána szoltam.

-Draco! - hátra fordult, és halványan elmosolyodott. Már megint rámmosolygott. Jaj Hermione! De valahogy tényleg jó érzéssel tötött el, és ez ellen nem volt kifogásom.

- Igen? - zökkentett ki Malfoy. Már nem is tudtam, hogy mit akartam... nem is akartam semmit,csak hogy vissza nézzen rám. Hogy a szemembe nézzen. Jaj istenem Hermione!! Hagyd már ezt abba! Ennyi. Mostmár tényleg nem tudtam, hogy mit csìnálok. Szerintem megbolondultam.

Draco:

-Igen?- Nem különösebben érdekelt, hogy mit akar. De mégis jó volt nézni, a mogyoró barna szemeit.

-Mindegy! Nem akartam semmit. Megyek... vissza a kastéjba.-nem akartam, őt hallgatni, de szemelöl téveszteni sem, így gyengéden megfogtam a karját, és vissza rántottam.

Túl nagyra sikerült a rántás, és elveszítettem, az egyensúllyomat, ezért a fűbe zuhantam, Hermione, meg az ölembe.

Annyira megijedt, a rántástól, és a zuhanástól,hogy a nyakamba kapaszkodott. Borzasztóan elvörösödött, de a kezeit még mindig a nyakamban tartotta. Gyorsan feltápászkodtam, és nyújtottam, a kezem, hogy felsegítsem.