i'm all yours||larry stylinson ff.(befejezett)

•10.rész•

Louis

Össze vagyok törve.Harry próbál rengeteg szeretetet adni nekem,de sajnos nem kárpótolja a szüleim szeretetét.A húgaim sokat keresnek telefonon és a házamban.Ignorálom őket és kezdem Harryt is elhanyagolni.Másfél hete,hogy apám kitagadott.Harmadnapja nem eszek,se sokat,se keveset.Nem keltem ki az ágyamból legalább 2 napja.Hazz itt van velem és mindent megtesz,de én nem vagyok ehhez elég.Megfogadtam,megesküdtem az anyukájának,hogy sosem hagyom el.Most meg azon gondolkozom,hogy hogy mondjam el neki,hogy feladom.Egy selejt vagyok,beteg,gusztustalan,férfinak nem nevezhető valami,ami a saját nemébe szerelmes.Mit is gondoltam,mikor odavittem az én egyetlenem a szüleim elé?Hogy majd ujjongani fognak,hogy a kicsi fiuk egy mocskos buzi?Vagy netán áldásukat adják egy meleg kapcsolatra?Röhejesen érzem magam.Csak azért mert szerelmes vagyok.A szerelem csak a bátraknak jár és én nem vagyok az.El kell mondanom Harrynek,mit érzek.Itt van velem mindig,de nem beszélünk.Pontosabban én nem vagyok hajlandó válaszolni neki.Mi oka van,hogy velem maradjon miután ilyen kiállhatatlan vagyok?

-Harry.-suttogtam,amikor bejött egy pohár vízzel.

-Mondjad Lou,beszélj kérlek.Azt hittem megőrülök,amikor még rám se néztél.

-Én...ne haragudj rám.-ültem fel az ágyon,kicsit ropogott is a hátam.

-Miért haragudnék rád?-láttam az aggodalmat smaragd íriszeiben.Ilyenkor is gyönyörű.

-Úgy sajnálom,annyira sajnálom...én nem bírom tovább...Harry,ne találkozzunk többet.-és megtettem,életem leghülyébb döntése volt,de megtettem.

-Mi..miért?-könnyek gyűltek a szemébe.Mondjuk én is alig láttam már a könnyeimtől.

-Mert ez nem normális.2 férfi nem lehet együtt.Hagyj el,menj és ne lássalak többé.Tönkretettél,a családom kitagadott és nincs már senkim miattad!-ordibáltam vele,hogy hátha így megutál és el tud engedni.

-Utállak,bár soha nem is találkoztunk volna.Inkább haltál volna meg abban a balesetben.-emelte fel ő is a hangját.-De jól van,ha ezt akarod,legyen.Soha viszont nem látásra Louis.-felemelte a középső ujját és itthagyott.Életem értelme kisétált az ajtón és ezzel együtt a szívemből.

l'amour est seulement pour les courageux...

---------------------------------------------------------

Harry

Tudta,tudta,hogy min mentem keresztül és mégis ezt tette velem.Az a poén,hogy ez jobban fájt,amikor vert az előző párom.Louis konkrétan belémrúgott,megfogta a szívem,kitépte és darabokra törte aztán eldobta.Kurvára fáj.Niallnek írtam,hogy szétmentünk és azt mondta,menjek a háza közelében lévő pékségbe,azonnal jön.Csak te ne hagyj el Niall.

-Harry,jóég,szia.-ölelt meg azonnal,amikor meglátott.Úgy nézek ki,mint egy tinilány,akit dobtak.Vörösre sírt szem,kócos haj,szar az egész összhatás.

-Kérlek,had aludjak nálad.

-Persze megyünk is és elmesélsz mindent.

Odaérünk Niallhez és kisírtam neki a lelkem,Megmondtam neki,hogy ne engedje,hogy bárkivel összejöjjek.És ő végig mellettem volt és tartotta bennem a lelket.

------------------10 évvel később----------------

-Hello Denver!Remélem mindenki jól érzi magát!-kezdtem bele a szokásos köszöntésembe koncert előtt.A közönség sikítozott és random tárgyakat dobáltak fel a színpadra.LMBTQ+ zászlókat,virágokat,plüssöket,kalapokat.Egy cowboy kalapot fel is vettem.A rajongóim megőrültek miatta.Imádom őket.

-Nos,akkor kezdjük is egy olyan dallal,ami közel áll a szívemhez.Ezt a második szerelmemnek írtam,miután szakított velem.

I'm in my bed
And you're not here
And there's no one to blame
But the drink in my wandering hands

Forget what I said
It's not what I meant
And I can't take it back
I can't unpack the baggage you left

Eszbejutottak,miket mondtam Louisnak és elkezdtem könnyezni,de erősnek kell lennem.

Ezután nem volt több szomorú dal,most nem akartam.
Sorra jöttek a zenék és kiélveztem minden percét.Ugráltam,táncoltam a bandám tagjaival,beszélgettem a fanokkal.Ilyenkor jövök rá,milyen csodálatos életem van és nem hiányzik semmi.

-Köszönöm ezt az estén,szeretlek titeket!Jók legyetek!-futottam le a színpadról és közben elkaptam pár csokor virágot.

Nem tudom,hogy lehet ennyi szeretet bennük,de nagyon jól esik.Próbálom érzéletetni velük,hogy milyen hálás is vagyok ezekért a pillanatokért.Nem bántam meg,hogy otthagytam az orvososdit.Énekesként nagyon jól érzem magam.Imádom,amit csinálok és ahogy észreveszem,mások is.Holnap megyek Londonba szóval már indulunk is a repülővel.Rég voltam ott,nagyjából fél éve láttam anyáékat utoljára.Ha lesz időm,hozzájuk is beugrom.

Hosszú órák múlva végre itt vagyunk.Már csak beülök a kocsiba és visznek a koncert helyére.Egy hatalmas fékcsikorgást hallok és valaki hátulról belénk jött.Szerencsére mindenki jól van a mi kocsinkban.Azonnal kiszálok,hogy megnézzem ki volt az.A másik autó nem néz ki valami jól.A légzsák és felfújódott.Odamentem a vezető oldalhoz és kinyitottam az ajtót.Amikor megláttam ki ül ott,majdnem holtan,nem hittem a szememnek.

-Hívjatok mentőt!-ordibáltam a sofőrnek.

-Ez nem hiszem el.-nyöszörögte a számomra ismerős személy.-Azt hittem nem találkozunk többet,erre mit hoz a sors?Megint egy baleset...