i'm all yours||larry stylinson ff.(befejezett)

•7.rész•

Louis

Annyira siettünk,hogy a fél órás sétából negyed óra lett.Bár nagyon fáradt voltam,csak Hazz-el akartam lenni az ágyában.Mármint nem úgy,azt majd később;)

-Velem alszol vagy inkább a vendégszobában?

-Ezt a kérdést meg sem halottam.-válaszoltam miközben éppen az ágyára ugrottam.

-Oké.Helyezd magad kényelembe,érezd magad otthon.De,ahogy látom ezt már végrehajtottad.Én elmegyek tusolni gyorsan,ha valami baj van,kopogj.

-Azt hiszed ilyen barom vagyok?-mondtam full komolyan,de aztán elnevettük magunkat.

-Szerintem erre mindketten tudjuk a választ.

Mint minden normális ember,szerintem legalábbis,elkezdtem gondolkodni amíg nem tudtam mit csinálni.
Mi van,ha nem szeret?Mi van,ha anya nem engedi meg,hogy együtt legyünk?Mi van ha elítélnek a másságunk miatt?Mi van,ha nem is az,akinek én hiszem?
Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok jutottak eszembe,amikoris odarohantam a fürdőszoba ajtóhoz és elkezdtem dörömbölni.

-Igen?Lou te vagy az?Mindjárt megyek,egy pillanat.-de már bent is voltam.-Mi ilyen fontos?-csavart magára egy törölközőt.

-Ja,semmi csak szeretlek.-és megöleltem.Nem érdekelt,hogy vizes leszek,érezni akartam a testét.

-Én is szeretlek téged Louis,de most kérlek csukd be a szemed.

-Miért is?-léptem el tőle és végignéztem rajta.-Oh.-és kimentem.

Mit is mondhatnék?Eléggé megleptem az biztos,de nem bírtam tovább várni.Ahogy végignéztem egyszerűen...wow.A tetoválásai egyszerűen elvarázsoltak.Mondjuk a törcsis résznél szerintem azt kívánta,bárcsak kimennék.Szívesen maradtam volna,mert nem volt rossz a kilátás,de mégiscsak kiskorú.Nem akartam leteperni,majd ha meglesz 18.Addig alapozunk,megismerjük egymást.Úgyis nemsokán 17 lesz onnan meg egy köpés a nagykorúság.

Addig agyaltam ezen,amíg Harry befeküdt mellém,nekem háttal.

-Mi a baj Hazz?Előttem nem kell szégyenlősnek lenned,ugye tudod?Hisz,elvileg a barátod vagyok.

-De olyan csúnya a testem,utálom...

-Jajj Drágám,kérlek ne sírj.-fordítottam magam felé-Gyönyörű vagy.Én csak a tiéd vagyok és te csak az enyém,ez számít.Boldog vagyok,hogy a fiúd lehetek kicsi napsugaram.-fogtam az arcát miközben folytak a könnyeim.

-Te is nagyon jól nézel ki.-mosolyodott el végre.-Mondj egy dolgot,amitt szeretnél megcsinálni,mielőtt betöltöd a 60-t.-szegezett nekem random egy kérdést.

-Ez honnan jött?-pillantottam rá,miközben a mellkasomon feküdt.

-Nem tudom,csak úgy.

-Umm..Mit szeretnék csinálni,mielőtt betöltöm a 60-t?Szeretnék egyedül élni egy másik bolygón.És te?

-Mielőtt 60 leszek...Uh,megházasodni!...valakivel egy másik bolygóról?-nézett fel rám.Ez hihetetlen aranyos volt.

-Aludjunk mostmár,majd holnap csinálunk valamit.-pusziltam meg a homlokát.

-Rendben,jóéjszakát.-adott egy csókot.

-Szép álmokat!-angyalom...

Úgy aludtunk,mint a fűben,mint a szerelmesek.

Arra keltem,hogy valaki néz.Ez a valaki nem más volt,mint aki rajtam feküdt éppen.

-Szia Kincsem!-hajoltam felé egy csókra,de elfordította a fejét.