Üvegszilánk [Shawn Mendes]

Énekes pacsirta [Part 1.]

A könyvesbolt felé vettem az irányt. Nem volt más dolgom, annak ellenére, hogy felnőtt nő vagyok. Tavaly érettségiztem, de kihagyok egy évet az egyetem előtt hátha addig kitalálom mit is szeretnék kezdeni az életemmel. Na meg hangozhat gyerekesen, de túltennem magam egy szakításon. Legalább tanultam abból a kapcsolatból. Na, de vissza a jelenbe.

- Szia – mosolyogtam az eladóra. Connieval már elég jóban vagyunk, évek óta ide járok. Rajtam kívül a boltban csak egy idősebb néni volt és egy kapucnis (?) eléggé magas férfi. Annyira le volt hajtva a feje, hogy még az arcát se láttam. Nem igazán értettem, így ősszel hideg sincs és amúgy bent nem szokás kapucniban lenni. Nem igazán izgatott tovább, elkezdtem keresni a könyvet. A kisasszonyok volt tervben. Egy tíz perc alatt megtaláltam, de még vagy húsz percbe telt a nézelődés. Egyszer csak valami csattanást hallottam. A kapucnis férfi volt az. Elejtette a pénztárcáját majd szitkozódva felvette és próbált mindent összeszedni. Láttam, hogy még beszélgetnek valamit Connieval, majd fizetett és kiviharzott. A pénztárhoz sétaltam azzal a céllal, hogy fizetek és beszélgetek Connieval.

- Szia – vigyorogtam és odaadtam neki a választott könyvet – ki volt ez a fura pasi? – érdeklődtem összevont szemöldökkel.

- Nem lényeges – legyintett. Nem igazán szokott így válaszolni, nem is értettem.

- Szimplán depresszív személyiség és eléggé furcsán ijesztő vagy csak hidegvérű a csávó, hogy kapucniban flangál? – nem hagytam annyiban, mostmár kiváncsi voltam miért reagált így Connie. Aztán annyi tűnt fel, hogy belerúgtam valamibe. Egy személyi volt. Biztos azé a fura alaké.

- Megkért, hogy ne szóljak neked, hogy ki ő. Kissé ismert – vallotta be kínosan elhúzva a száját.

- Hah... És honnan veszi, hogy érdekel? Nincs ez elszállva magától? – pillantottam a személyire. Oh, szóval Shawn Mendes. Kanadai énekes és úgy néz ki, hogy haza látogatott. Én is Pickeringi vagyok, mint ő, annyi különbséggel, hogy ő alig van itthon én meg folyamatosan. Soha nem rajongtam érte, nem volt Shawn korszakom. Persze azt egy szóval se mondtam, hogy ronda. Csak nem az én esetem. Nekem kétszínű fuckboyokba sikerül beleesnem.

- Ahj, basszus vidd már utána – nézett rám könyörgően. A szememet megforgatva kiléptem az ajtón. Az utca végén megláttam a még mindig kapucniban sétáló énekest. Nem akartam utána futni, az mégis kínos így utána kiabáltam. Na mintha ez nem lenne az...

- Hé, kapucnis – kiabáltam, mire megtorpant. Szerintem azt hitte egy rajongó vagyok, akinek az a pletykás könyvesboltos mindent elmondott, mivel továbbindult.

- Ha kell a személyid és nem akarod, hogy a neveden szlólítsalak inkább gyere vissza – jegyeztem meg utána indulva. Na, ekkor már megfordult. Megpillantottam magam előtt a nagy Shawn Mendest. Vagy mi.

- Mi van? – jött felém.

- A személyid, te énekes pacsirta – forgattam a szemem, majd amikor közel ért hozzám felé nyújtottam – balfasz – sziszegtem idegesen. Nem tetszik, hogy azt hiszi minden lány belé van zúgva és a rajongója.

- Hé! – lepődött meg – na akkor – sóhajtott – mit kérsz érte? Aláírás? Kép? Koncertjegy? – tippelgetett, nálam meg elszakadt a cérna és hirtelen a világ összes pasijából elegem lett.

- Honnan veszed, hogy oda vagyok érted? Te jó ég... - masszíroztam a halántékom – ismerem vagy egy zenédet – vontam vállat.

- Jó oké, ne kapd fel a vizet – tette fel védekezően a kezét – megszokás.

- Aha jó – legyintettem – a lényeg, hogy nincs mit adnod. Utánad hoztam, mert megláttam. Ennyi.

- Jó, de valahogy biztos meg tudom hálálni – próbálkozott – Más énekes, aki érdekel?

- Én nagyon összevissza hallgatok mindent – gondolkoztam – viszont a legjobb barátnőmnek van egy kisebb Justin mániája – jutott eszembe azonnal Brooklyn. Connie és ő van nekem, mások maximum haverok.

- Vele jóban vagyok – bólintott – Akkor egy aláírás, meg valami kép? – ajánlotta fel.

- Azt a képet Justin csinálja magáról és semmilyen más platformra ne töltse fel. Legyen az csak a barátnőmé.

- Legyen – forgatta a kezében a személyit – a nevedet azért megtudhatnám?

- Leshanie Forster – nyújtottam felé a kezem. Ő meg szórakozottan megrázta.

- Shawn Mendes – vigyorgott.

- Ne aggódj, majd szólok, ha vicces leszel – bólogattam.

- Oké szóval. Diktálok egy telefonszámot. Ne aggódj nem magán, nem éri meg kiposztolnod sehova, mondván ez Shawn Mendes telefonszáma – jelentette ki.

- Szerinted ez lenne az első dolgom, ha az igazit adnád meg? – néztem rá meglepődötten. Azért ennyire csak nem vagyok bunkó. Nem foglalkozott vele, egyszerűen elengedte a füle mellett.

- Erre dobd át, hogy milyen névre írja Justin az aláírást, meg a címed ahová el tudja postázni. És mégegyszer köszi. Nem lenne kellemes személyi nélkül létezni – húzta el a száját. Sóhajtottam egyet majd bepötyögtem a telefonszámot és elmentettem. Énekes pacsirta néven. Csak hogy örüljön.

- Kreatív – röhögte el magát, amikor meglátta.

- Van vele valami baj? – pillantottam rá ártatlanul.

- Hát elég érdekes – nézte vigyorogva a kijelzőt.

- Ha esetleg egy szívecske emojit, vagy a férjem feliratot hiányolod akkor légy vele tisztában. Nincs. Mindenki. Beléd. Esve. Nem kell titolni ki vagy, főleg nem egy aprócska könyvesboltban – mondtam ki azt, ami felidegesített, majd visszafordultam a könyvesboltba ahol a férfiakról meg az exemről panaszkodtam Connienak. Hülye, feledékeny énekes. Ha ő nincs, nem gondolok vissza az elmúlt majdnem egy évre.