Üvegszilánk [Shawn Mendes]

Köszönöm, hogy vagy! [Part 11.]

Őszinte leszek. Így, mint ma még nem rohantam haza munkából. A műszakom négykor ér véget, Shawn meg hatra jön értem. Haaérve gyorsan lezuhanyoztam, hogy ne legyen kávézószagom és ezután megálltam a szekrényem előtt. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel így a lányokat rohamoztam meg kérdésekkel. Nekik már tegnap este felvázoltam, hogy mi történt. Közölték, hogy shippelnek, de közben féltik a lelkemet, mert pontosan tudják, hogy mi a helyzet jelenleg. Rettegek szeretni. De Shawn talán baráti támasznak tökéletes lenne. Végül a lányokkal megvitattuk, és egy bézs bőszárú farmernadrágot vettem fel, majd a hűvös, már-már inkább hideg idő miatt egy Toronto felíratú szürke pulcsit kaptam még magamra. Ezután egy laza kontyba fogtam hátra a hajam. Egészen elégedett voltam magammal. A táskámba csak a szokásos dolgaimat hajigáltam bele, majd az órára nézve rájöttem, hogy már fél hat. Mindjárt itt van...

Shawn megint borzasztóan pontos volt. Kereken hatkor csengetett én meg egy nagy levegőt véve feltápászkodtam és ajtót nyitottam.

- Szia – mosolyogtam.

- Szia – moslyogott vissza, majd kitárta a karját – Szabad?

- Gyere ide Mendes! – nevettem fel és átöleltem. Egyébként egy egyszerű farmernadrág es egy sötétkék-fehér különböző mintákkal ellátott pulcsi volt rajta, amit nem igazán tudtam értelmezni.

- Indulhatunk? – nyújtotta felém a kezét, de én csak egy pillantással jeleztem, hogy még mindig nem tervezek kézenfogva andalogni vele. Ő egy bólintással tudomást vett erről, majd egyszerűen egymás mellett lépkedve elindultunk az autójához.

- Egyébként Shawn – kezdtem bele.

- Hm? – nézett rám.

- Mi ez a pulcsi? – vigyorogtam – Aranyos meg minden, de nem hittem volna, hogy ez a te stílusod.

- A húgomtól kaptam – mosolygott – Ez a kedvencem. – én komolyan mondom először lesokkolódtam. Hogy lehet valaki ennyire egyszerűen, minden megerőltetés nélkül aranyos?

- Nem hittem volna, hogy te ennyire... Más vagy, mint amilyennek elképzeltelek – szólaltam meg, már a kocsijában ülve.

- Jó értelemben? – kérdezett rá.

- A lehető legjobban Mendes – néztem rá őszintén.

- Köszönöm – mondta halkan.

- Csak őszinte voltam – válaszoltam egyszerűen –Amúgy, ha már így elraboltál elmondhatnád, hogy hova is megyünk.

- Elraboltalak? Én? – röhögött ki.

- Pontosan! – bólogattam hevesen – A tudtom nélkül viszel el valami ismeretlen helyre – próbáltam komoly maradni, de a végén belőlem is kitört a röhögés.

- Ahogy ismerlek, ez nem lesz ismeretlen számodra – kezdte – a mekiben kezdünk. Pontosabban a mcdriveban, aztan mutatok valamit – fejezte be.

- Mekibe viszel? – kérdeztem rá döbbenten.

- Ne mondd, hogy valami bajod van vele – nézett rám megrökönyödve.

- Lehetek a legjobb barátod? – vágtam bele. Istenem hát engem ezzel meg lehet venni!

- Benne vagyok – nevetett fel megkönnyebbülten.

- Képzeld – jutott eszembe – belehallgattam néhány számodba.

- Nem mondod? Melyik a kedvenced? – kapta rám érdeklődve a fejét.

- Mercy – mondtam – Egyértelműen a mercy.