Üvegszilánk [Shawn Mendes]

"Hírek" [Part 3.]

- Te normális vagy? – eszméltem fel. Connie nem normális.

- Lesh – szólalt meg Brook. Ezt a becenevet még tőle elfogadom. Igen, a Lesha csak egy betűvel több, de nem mindegy, hogy ki mondja. – Nem mond baromságot – vont vállat.

- Ti meg vagytok őrülve – ráztam a fejem – Ő egy celeb. Nem esik belém, azért, mert visszaadtam a személyiét.

- Gondolod te – legyintett Connie – De, basszus. Még becézett is, szóval ne legyél vak – magyarázott elég nagy hévvel.

- Nem is szeretem, ha becéznek. Amúgy meg nem vagyok vak, csak nincs mit látni – jelentettem ki nyugodtan.

- Háát, lehet Connie kissé túl buzgó – köhintett Brooklyn – De az biztos, hogy ennek a srácnak nem maradsz egy egyszerű lány a könyvesboltból.

- Igazából... Láttátok, hogy megkért, hogy írjak majd neki, amikor megkapod az ajándékot. Tudni akarja, hogy tetszik-e neked – emlékeztettem őket – Viszont biztos nem írok neki.

- Hülye! – rivalltak rám egyszerre – vagy írsz neki vagy mi a te nevedben. Nincs más opció.

- Biztos jó ötlet? – sóhajtottam.

- A legjobb – vigyorgott Connie – de a minimum, hogy koszorúslány leszek az esküvőtökön – jelentette ki, én meg felröhögtem.

- Még az sem biztos, hogy barátok leszünk. Vagy, hogy egyáltalán tovább beszélünk – forgattam a szemem.

- Aha, persze – hagyták rám. Nagyjából fél órát még beszéltünk, utána pedig olvastam egy keveset. Holnap vége a szabimak így éjfél körül megpróbáltam elaludni.

Amikor szombaton megszólalt reggel hétkor az ébresztőm, eléggé átkoztam magam azért, mert bevállaltam a hétvégi műszakot. Meg persze így egy hét szabadság utan még nehezebb volt felkelni. De akkor is kellett ez az idő ahhoz, hogy kiszabaduljak kicsit a kávézóból, ahol több, mint egy éve dolgozok. Még a diákmunkámat is itt töltöttem, azóta pedig normálisan, teljes műszakban vagyok ott.

Nem hittem volna, hogy egy hét szabadság így kizökkent a koránkelésből. Elég nehezen, de összekapartam magam és megreggeliztem. Na meg ittam egy kávét. 8-kor nyit a kávezó, szerencsére sikerült időben beérnem.

- Sziasztok – mosolyogtam a munkatársaimra. Sophie és Connor. Én vagyok a legfiatalabb a dolgozók közül, így húsz évesen. Connor huszonhat, Sophie pedig huszonhárom. Természetesen vannak nálunk is bőven idősebbek, de ők másik műszakban vannak. Így délelőtt és kora délután mi vagyunk bent.

- Mizu? – kérdeztem?

- Hohó, inkább te mesélj – tapsikolt (?) Sophie.

- Ohm... Mit kéne? – néztem rá összevont szemöldökkel. Egy érdekes dolog történt velem, arról se tudhat...

- Te kavarsz Shawn Mendessel? – tárta szét a karját. Na, akkor úgy éreztem, hogy mindjárt összeesek. Egy. Miért hiszi azt, hogy kavarunk? Kettő. Honnan a picsából tudja, hogy találkoztam vele. Se Conniet, se Brooklynt nem ismeri én meg egyedül nekik mondtam el.

- Az ég szerelmére Leshanie – vette elő a telefonját. Majd megnyitott egy híroldalt... Vagy tíz kép arról, ahogy Shawnnal dumálok. Az elején van rajta kapucni, és nem lehet észrevenni, hogy ő az. Viszont néhány kép múlva mát levette. Basszus! Azt írja ez a nyüves pletyka rovat, hogy kavarunk! Oh, hát persze, még azt is lefotózták, amikor közelebb hajol, hogy megadja a számát... A lap szerint számot cseréltünk és Mendesnek hamarosan újra barátnője lesz...

- Te jó ég, ti ezt komolyan beveszitek? – sóhajtottam fel a döbbenettől. Ennyire csak nem naívak.

- Hát, mert nem igaz? – nézett rém nagy szemekkel Sophie.

- Az egész kamu! Vagyis - korrigáltam – Na, jó mindjárt elmondom, hogy volt csak várjatok. Reggel egydül, akkor néztem rá a telefonomra, amikor kinyomtam az ébresztőt. Viszont már írt Brook, Connie... És Shawn. Oh, baszki. Mindent átolvastam, természetesen mindhárom ember a hírrel kapcsolatban írt. A lányok csak szimplán annyit kérdeztek, hogy ez mi az isten. Na, azt én se tudom. Shawn üzenete, pedig annyi volt, hogy ne legyek ideges, amikor vam időm hívjam fel... Kedves.

Persze attól az üzenettől, hogy ne legyek ideges csak még jobban az lettem, egyszerűen nem tudtam lenyugodni. Ne terjesszenek már ilyet rólam, mindössze csak pár szót beszéltem vele. Aztán két idegösszeroppanás közben elmondtam Sophieknak, hogy mi is volt pontosan. Szerinte aranyos kis sztori lenne, ha tényleg kavarnánk. De semmi ilyenről nem volt szó, szóval Connorral együtt köcsögnek nevezték a hírlapot. Egyet kellett velük értenem. Lényegében egész nap ezen kattogtam. És őszintén bevallom, már vártam, hohy felhívhassa Shawnt, hátha tud valami értelmeset mondani, amitől lenyugszom. Vagy szimplán le tudja szedni az egész hírt.