Üvegszilánk [Shawn Mendes]

Melletted minden rendben [Part 14.]

Shawnnal ezek után az egész hetünket együtt töltöttük, kivéve a csütörtököt, amikor is a koncertjére készült. Pontosabban arra a pénteki torontoi koncertre, amire nekem VIP jegyem van. És igazából ma van péntek. A kapunyitás hatkor lesz, de Shawn mondta, hogy ő majd hamarabb bevisz engem. Pontosabban Andrew jön értem fél öt körül és onnan visz az arénához. Shawn akart értem jönni, de Andrew emiatt lecsapta volna, hiszen neki négytől nem szabad elhagynia a helyszínt. Most viszont az időre nézve őrült tempóban csaptam le a könyvem és ugrottam be a zuhany alá. Háromnegyed négy volt, így kissé szűkösnek tűnt, hogy elkészüljek. Rekordidő alatt zuhanyoztam le, mostam fogat és máris a szett választásnál voltam. Mivel egész héten együtt voltunk így eléggé könnyen tudtam kiválasztani szerencsére, hogy mit is kéne felvennem. Egy bőbb fekete nadrágot és egy élénk kék ujjatlant vettem fel egy fehér, elegánsabb kardigánnal, hogy annyira ne fagyjak meg. A hajamat rendszerint kiengedve hagytam, ma sem bonyolítottam ezt túl. Egy kisebb fekete válltáskába összehajigáltam a tipikus dolgaimat, mecsináltam a szokásos sminkemet, annyi különbséggel, hogy most sötétebb rúzst és egy kicsit erősebb pirosítót használtam és már hallottam is, hogy csengetnek. Úgy látom Andrew is szeret pontosan érkezni. Sajnos néha már mindketten túl pontosak, én meg túlságosan is szeretem elszórakozni az időmet. Rohanva mentem ajtót nyitni a kabátommal a kezemben és egy kisebb ideggel a gyomromban. Bele se gondoltam, hogy majd a koncert alatt kik lehetnek a backstageben... Istenem mi lesz ott velem?

- Szép estét kicsi! – nyújtotta pacsira a kezét én meg mosolyogva belecsaptam. Nem, nála továbbra sem zavar, hogy milyen becenevet ad. A Lele után már nem lepődök meg semmin.

- Neked is Andrew – mosolyogtam rá, majd elindultunk a kocsi felé. Közben anyának írtam egy üzenetet, hogy elindultam és azon kívül, hogy eléggé izgulok, megvagyok. Egyébként nekik is beszámoltam mindenről, hiszen ne hírekből tudják már meg, hogy a lányuk és egy énekes között van valami (úgy, hogy a fele hamis, abból, amit leírnak).

- Hogy vagy, amúgy? – pillantott rám Andrew a mellettem lévő ülésen. Meg se lepődök, hogy lusta volt vezetni és egy sofőrrel hozatta el magát.

- A lehető legjobban – bólintottam egy nagyot, lehet kissé idegbetegen.

- Ja én is, akkor vagyok a legjobban amikor megeszi a stressz az idegszálaim – bólogatott.

- Oké igazad van – túrtam bele a hajamba – kicsit félek ettől a backstage dologtól – vallottam be a számat elhúzva – mondd, hogy te ott leszel – pillantottam rá. Andrewt egész jól megismertem, nagyon rövid idő alatt.

- Ne aggódj ezen – legyintett – először is én végig ott vagyok. Másodszor senki nem harap ott. Shawn végül lemondta a kopókat, nehogy megijesszen.

- Vicces – forgattam meg a szememet – csak hát, ki tudja? Ha valamelyik barátjának nem leszek szimpatikus, akkor még az islehet, hogy Shawn megutál – igen, lehet megint túldramatizálom a dolgot. De csak talán.

- Tudod kicsi – kezdte Andrew – Ismerem én ezt a srácot egy jó pár éve – mosolygott halványan – de ritkán láttam, hogy valakire úgy nézne, mint rád. Lehetnél te az oka annak, hogy elpusztul a Föld, őt kétlem, hogy ez érdekelné – lesokkolódva hallgattam Andrew szavait. Shawn tényleg szeretne? Annyira, mint bárki mást előttem? Annyira abszurd az egész...

- Nem is tudom – sóhajtottam – Olyan kevés ideje ismerjük egymást. De komolyan! Vagy két hete – magyaráztam értetlenül.

- Pont ez az! Akkor jöttél az életébe, amikor mindenkit eltaszított magakörül, pedig a lehető legnagyobb szüksége lett volna valakire, aki ott van mellette – mondta Andrew a szemembe nézve. Én erre nem tudtam mit mondani, csak csendben ültem, mosolyogtam és emésztgettem a dolgot. Szóval fontos vagyok Shawnnak. De tényleg. Oh, és persze ez eszméletlen módon kölcsönös.