Üvegszilánk [Shawn Mendes]

Milyen Lesha? [Part 2.]

- Szóval - gondolkozott Connie - fél órát voltál egy könyvesboltban és ennek köszönhetően kaphattál volna bármelyik sztártól aláírást, de te nem tudtál választani így átpasszoltad Brooknak... - összegezte - cseszd meg én még a diák munkám is itt töltöttem és a téves tűzriadó volt a legizgibb - fejelte le a pultot én meg jó barátnőhöz híven felröhögtem.
- Bocs - húztam be a nyakam vigyorogva - de kinőtted a Camila korszakod szóval nem volt ötletem.
- Uh, tőle kétlem, hogy kaptam volna - húzta el a száját - nem rég szakítottak Shawnnal. Állítólag barátok maradtak, de nem tudom. Ha egyszer együtt voltál valakivel az attól kezdve nem lesz a haverod - elemezte ki.
- Van benne valami, de ez az ő dolguk. Pedig nem is voltak rossz pár - próbáltam néhány képet felidézni róluk, úgy hogy nem igazán követtem egyiküket se.
- Hah... A legjobbak voltak - intett le Connie.
- Oké, akkor azok - forgattam a szemem - de, nekem mennem kéne. Szeretnék még rendelni valami kaját és csúcsidőben ez nem lesz a legjobb - intettem majd az ajtó felé indultam.
- Jó étvágyat, te mázlista - vigyorgott rám.

- Köszi, neked is – jegyeztem meg amikor láttam, hogy előveszi a szokásos kajás dobozát. Ha éppen hétvége van, akkor egyébként együtt szoktunk kajálni. Jobb híján elindultam a mekibe, ahelyett, hogy valami normálisabb éttermet kerestem volna. Végül egy kilenc darabos nuggetssel és egy almáspitével értem haza. Már elköltöztem anyáéktól, egy kisebb lakásban élek. Egy részét én fizettem, a másikat pedig a szüleim. Egyetértettek abban, hogy lassan már 20 évesen kell a magánszféra. Mázlim van a szüleimmel.

Miközben elhelyezkedtem a kanapén és bekapcsoltam a tv-t rájöttem, hogy még lógok egy üzenettel. Még pedig Shawnnak, a címemmel, hogy én tudjam oda adni Brooklynnak a VIP Justin csomagot. Na meg egy hívással, hogy Brook is tisztában legyen mindennel. A telefonomat elővéve kikerestem az „Énekes Pacsirta" néven lévő számot, majd írni kezdtem.

„Szia! Leshanie vagyok. Tudod, a lány a könyvtárból, akinek köszönheted, hogy még van személyid. Akkor, ahogy megbeszéltük, Brooklynnak kell, a legjobb barátnőmnek. Kép Justinról, amit sehova nem tesz fel és egy aláírás. Szólj, ha valami nem oké, akkor nem hülyítem be Brookot. Köszi."

Ezután még megírtam neki a címem (bár kissé vonakodva, aztán rájöttem, hogy nem tudná mire felhasználni, tudtommal énekes és nem emberrabló) és elolvastam mit írtam. Az üzenetet nézve elhúztam a számat. Fura lett. Nagyon. Aztán amolyan „oké nem érdekel, jó ez így" mozdulattal arrébb dobtam a telefonom és a filmre próbáltam figyelni, amikor megcsippant a telefonom. A gyomrom dobott egy hátast és kissé egészségtelen tempóban kezdett el dobogni a szívem. Feloldottam a képernyőt és akkor tudatosult bennem, hogy tényleg Shawn írt vissza.

„Szia Lesha! Persze, így minden okés. Valamikor jövőhét vége felé megkapod. Azért majd szólj, hogy tetszett-e neki"

Oké... Milyen Lesha? A barátnőim se igazán becézgetnek, de őt még nem is ismerem. Aztán azon is meglepődtem, hogy tudni akarja tetszett-e Brooknak az ajándék.

„Lesha? nem szoktak becézni, inkább hanyagold. Aztán, persze, hogy imádni fogja, előre tudom..."

„Nem igérek semmit a becenévvel kapcsolatban:). És attól függetlenül még tudni akarom, hogy biztos örült-e"

Ez fura. A becenevet nem hagyom annyiban, Brook reakcióját meg legfeljebb elfelejtem leírni...

„Úgyse fogunk többet beszélni, akadj le a nevemről. Amúgy. Látod, nem raktam ki sehová a számod. Nem értem miért hitted ezt"

„Jól van Leshanie. A számos dolog meg tapasztalat. Bitonsági őrtől került ki az „ügyintézős" számom és azon kezdtek el hívogatni. Szerencsére, azon nem nagy cucc megváltoztatni"

Elgondolkozva vizslattam a képernyőt. Nem tudtam mit kéne írnom. Végül megvontam a vállam és pötyögni kezdtem.

„Köcsög volt a biztonsági. De nekem mennem kell, elújságolom Brooknak, hogy mit kap. Imádni fogja."

„Remélem is:D. Justin jól kiröhögött"

„Megérdemelted. Máskor vigyázz a személyidre"

Ezt elküldve már nem írt semmit. Tárcsáztam Brooklynt és mindent elmondtam neki. Szerintem tőle zengett egész Kanada, amikor meghallotta a Justinos részt. A végén, konkrétan követelte a beszélgetésünkről a screeneket. Végül a hármas Connie-Brook-én csoportba küldtem be. Brook visított, majd Conniet is behívtuk a hívásba, amikor üzenetben ordibálni kezdett, hogy „te jó ég".

- ­Ez belédzúgott, attól, hogy beszéltél vele pár szót? – kezdte vihogva, köszönés nélkül. Én meg félrenyeltem a nuggetsem, amit csak most sikerült elkezdenem enni.

- Mit akarsz? – kérdeztem vissza elegánsan, kissé fuldokollva.

- Ez arra izgul, ha valaki vissza adja az elhagyott személyiét, vagy mi? - folytatta. Hogy mi?